19.fejezet ~ Szobafogság

Na most lesz végem. Haza fele tartottunk a kis "meccsünk" után. Nagyon rossz volt azt érezni, hogy miattam kellett félbeszakítani a piknikezést. Sokszor bocsánatot is értem. Kicsit idegesítő lehetett a bocsánatkérésemet hallgatni, ezért inkább abbahagytam nehogy 2 dolog miatt haragudjanak. Igazából nem is akartam haza menni, de muszáj volt. Anya megjött. Hurrá! Most vagy elmondom Harry-t neki, vagy nem. Nem igazán díjazná, hogy még egyszer sem meséltem neki róla, de ha meg most se mutatom be neki akkor még jobban fog rám haragudni. Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy az utcánk elején álló táblát pillantottam meg. Lehajtottam a fejem, és a cipőmet kezdtem nézegetni. Nem volt valami izgalmas, ezért felhajtottam a fejemet. A szemem Vanessán, és Liamen akadt meg. Sugárzik róluk, hogy boldogok együtt. Liam észrevette, hogy Őket bámulom, így inkább tovább vittem a tekintetem Harryre. Éppen Louis fülét pöckölgette, miközben Loui koncentrált volna a vezetésre. Abban a pillanatban az autó a házunk előtt lefékezett. Láttam, hogy a kocsink a ház előtt állt. Ez azt jelenti, hogy itthon van, és kocsival jött.

- Akkor mi megyünk is.- mondta Harry. Nem akartam illetlen lenni, de anyu sem venné jó néven, ha beállítok 5 fiúval. Majd idővel minden kiderül. Harry oda lépett hozzám, és egy csókot lehelt ajkamra. - Majd holnap jövök. -ezzel a mondattam, el is lépett előlem.
Bementünk az ajtón. Anya szúrós szemekkel nézett rám.Oda jött és megölelt. Nem értettem a helyzetet.
- Először is, nagyon hiányoztál már. Másodszor. Tegnap szóltam, hogy jövök, és erre meg  nem vagy itthon. -már szólásra nyitottam a számat, de anya legyintett a kezével. - Harmadszor. Ki ez a fiú?
- Anya mindent elmagyarázok. Te is nagyon hiányoztál nekem.még egyszer boszi, hogy nem voltam itthon, de úgy elment az idő..- a lányokra néztem, akik vették a lapot és felsétáltak az emeletre.
- Szóval. Minden nap felhívtalak megkérdeztem, hogy mit csináltál, mindig azt mondtad, hogy semmi különöset. Van egy barátod akiről nem is tudok. Bocsi Sarah, de szobafogság. 2 hét.
- Tessék? De meg sem hallgatsz?
- Majd megfoglak, de most rohannom kell. Tényleg sajnálom, de a saját érdekedben teszem.

Persze mindig ezzel jön. De nekünk holnap reggel a stúdióba kell lenünk. Ezt nem hiszen el. Felsétáltam az emeletem. A hangok irályába kezdtem elindulni, mert tudtam, hogy ott lesznek a lányok. A számításom be is jött. Vanessa szobájába voltak.
- Sarah. Most, hogy anyukád is megjött, és Kate is itt van neked, és szerintem haza megyek. Nagyon szépen köszönöm, hogy itt lehettem nálatok.
- Nem maradnál még pár napot? -kérdeztem reménykedve, hogy igent mond.
Csak egy kis győzködés kellett, és abban egyeztünk meg, hogy még 3 napig marad. Kate viszont amint vége a szünetnek haza megy.
- Anyu azt mondta, hogy szobafogságba leszek 2 hétig.
- Se holnap menni kell a fiúkkal..
- Tudom, de nem tehetek róla. Ma még megpróbálok puhítani a szívén, és meg lássuk.
Csendben ültünk egymás mellett az ágyon. Hosszú percekig, csak magunk elé bámulva merengtünk. Valakinek meg kellett törnie a csendet. Hát én lettem az a valaki.
- Nem vagytok éhesek?- kérdeztem. Mire csak a lányok bólintottak. Lementünk a konyhába. Belenéztem a hűtőbe. Tele volt mindenféle finomsággal. Anyu bevásárolt. Gyorsan összeütöttünk valamit. Miután mindenki jól lakott, felmentünk filmet nézni.
                                                                         ***
Ajtó csapódást hallottam. Biztos anya jött meg. Gyorsan lerohantam hozzá. Levetettem magam a kanapéra majd intettem a kezemmel, hogy üljön le mellém. Elmeséltem neki mindent. Pár résznél elég furcsán nézett rám, de ott mindig terelni kezdtem a témát.
- De a telefonba mért nem mondtad, hogy van barátod?- gyorsan agyalnom kellett. Eszembe is jutott egy, csak kérdés, hogy be-e veszi.
- Nem akartam telefonon közölni. Jobb volt így, személyesen.- nem tudtam leolvasni az arcáról semmit. Egyszer mosolygott, másszor pedig elég csúnyán nézett rám. - Akkor elmehetek holnap igaz?- reménykedve néztem rá.
- Nem tudom. Hazudtál nekem, és mégis csak engedély nélkül hoztál be egy fiúcsapatot a házba. Még mindig áll a szobafogság, csak 1 hét.
- De anyu..
- Nincs de, holnaptól kezdve nem mehetsz sehova, és meg ne próbálj elmenni amíg én nem vagyok itthon. Világos?
- Igen. -mondtam neki, de egyből eszembe jutott egy terv. - Mikor is kell menned dolgozni?
- Holnap, reggel 8-tól, este, 9-ig.- bólintottam egyet, majd a szobámba siettem. Elmondtam a lányoknak, hogy észrevétlenül ki tudok menni a házból amíg anya dolgozik. Felhívtam Harry-t.
- Szia Kicsim! -szólt bele a telefonba.
- Szia. Csak azért hívlak, hogy holnap akkor hányra menjünk a stúdióhoz?
- Olyan fél 9 körül kéne jönnötök.
- Oké. És hova?

Harry lediktálta a címet, majd elköszöntünk egymástól. El sem tudom hinni, hogy az egyik nap még utáltam. Hallani sem akartam róla. Most meg, el sem tudnám képzelni nélküle az életem. Ami után leraktam a telefont már hiányzott, és most 1 hétig nem láthatom. Már későre járt. Bementem a fürdőbe, és lefürödtem. Nagyon éhes voltam. Lementem enni, utána pedig befeküdtem az ágyba. Még mindig éreztem Harry illatát. Kicsit még gondolkoztam, de hamar el aludtam.

                                                                                * * *

 Reggel a telefonom csörgésére keltem. Nem volt valami kellemes, de jobb mint Vanessa ébresztése. Egyből a fürdőszobába igyekeztem. Megmostam az arcom. Nagyon álmos voltam, ezért lezuhanyoztam. Sokkal frissebb lettem. Kimentem a szekrényemhez. Mivel nagyon jó idő volt, egy szoknya mellett tettem le a voksomat. Felöltöztem, a hajamat pedig kivasaltam. Amikor eszembe jutott, hogy hova menyünk, elkezdtem izgulni. Mi lesz velem ott? Próbáltam a gondolataimat elterelni, de akkor meg anya jutott az eszembe, és az, hogy kiszökök a házból. Nem baj, ez most nagy
 lehetőség számunkra. Sok idő eltelt a hajam simításával. Lementem, és Vanessáékhoz rohantam. Lent ültek az ebédlőbe.
- Mit eszünk?- kérdeztem tőlük, de válaszul csak rámutattak az asztalom lévő szendvicsekre. Elvettem egyet. - Akkor jó étvágyat! -mondtam, és elkezdtem enni a tányéromban lévő ételt.
- Neked is. Mikorra is kell odaérnünk? - kérdezte Vanessa, amin én gondolkodni kezdtem.
- Fél 9.
- Akkor siessünk.
Gyorsan megettük a reggelinket, majd a lábunka húztuk a cipőt és elindultunk. Nem volt annyira messze. Fél óra után meg is érkeztünk. Harry, Liam, Louis, és Niall már a kapubejáratnál vártak. Egyre jobban izgultam. Ránéztem Vanessára, akiről szintén le lehetett olvasni, hogy feszült. Először csak az tűnt fel, hogy Zayn nincs itt. Oda mentem Harryhez, és egy csókkal üdvözöltem. Ez egy kicsit megnyugtatott.
- Akkor mehetünk? -kérdezte Liam, mire mindenki bólintott.
Beértünk, és egy hosszú folyosó elején álltunk meg.
- Először bemegyünk abba az irodába, -mutatott Harry az egyik ajtóra - ott fogjuk megkapni a számot, és ott begyakoroljuk egy kicsit, és utána megyünk a stúdióba felvenni a számot.
Elindultunk az ajtó fele amit Harry mutatott, és benyitottunk. Amikor beértünk ledöbbentem. Egy személyt pillantottam meg, akivel most a legkevésbé sem akartam összefutni.

18.fejezet~Focimeccs

Sziasztok!

 Meghoztam az új részt. 

Nem lett valami hosszú, és izgalmas sem.

De majd megpróbálom minél izgalmasabbá tenni.

Előre is bocsi, hogy ha van benne helyesírási hiba.  

Nagy szépen köszönöm akik komiztam az előző részhez, nagyon jól esett. 

Remélem, hogy ezt is komizni fogjátok. Jó olvasást!

Puszii: Wiwii

~Liam~

Nem tudtam egy percre se, lehunyni a szemem. Csak Vanessát néztem, az utcáról beáramló fények segítségével. Gyönyörű volt, és Ő az enyém. Csak is az enyém, és senki másé. Ma este is nagyon jól elvoltunk. Végre láthattam újra. Már nem bírtam ki egyetlen percet sem nélküle. Sokat gondolkoztam még, mire végre elnyomott az álom.

                                                                            ***
Reggel arra ébredtem, hogy valaki le húzza rólam a takarót. Felnéztem, de nem láttam semmit. Miután megdörzsöltem a szemem láttam, hogy Vanessa állt előttem.
- Jó Reggel!- jött oda, és nyomott egy puszit az arcomra.
- Neked is!- mosolyogtam rá. Majd az ölembe húztam.
- Mit tervezel mára?- egy kicsit gondolkoztam, majd eszembe jutott.
- Lássuk csak..- gondolkoztam el-Tudom!- kérdőn nézett rám. Én csak megfogtam a kézét és a lépcsőn kezdtem lefelé húzni. Amikor leértünk a lépcsőn egy furcsa látvány fogadott. Louis. Éppen az asztalról ugrott le és azt kiabálta: -SUPERMAN! - persze hozta a formáját.
- Jó Reggelt neked is Louis. -erre csak bólintott egyet.
Már Harry, és Sarah is leérkezett a lépcsőn. Kézen fogva. Abban egyeztünk meg, hogy a lányokért jövünk majd délután. Elköszöntünk a lányoktól, majd a kocsiba szálltunk.
- Ez gyorsan ment.- mondtam Harrynek a szemöldökömet húzogatva.
- Igen Liam? Gyorsan? 2 hétig hozzám se szólt. -hát igen igaza van.

~Sarah~

Amikor este Harry lement a konyhába inni, és nem tudtam megállni, hogy ne szagoljak bele a pulcsija édes illatába. Annyira jó volt megint érezni. Lépteket hallottam. Gyorsan az ágy felé kezdtem szaladni. Mikor Harry hangját hallottam a hátam mögül.
- Szimatolunk, szimatolunk?
- Én csak..öö.. na mind egy.
Befeküdtünk az ágyba. Nagyon hiányzott a közelsége. Álmos voltam.
- Jó éjt Harry.- már alig volt fent valószínű, hogy Ő is fáradt lehetett.
- Jó éjt szimat.- én ezen csak elmosolyodtam.
                                                                       ***
Reggel arra ébredtem, hogy Harry engem néz.
- Olyan édesen alszol. - mondta miközben egy tincset tűrt el a szememből.
- Képzelem.
- Most mért vagy ilyen? Szerintem menjünk le.
- Szerintem is.

Megfogta a kezem, és lementünk. Nem tudtam, hogy Louis, hogy kerüli ide, de nem szándékoztam megkérdezni. Ami után a fiuk elmentek a szobámba mentünk. Elmeséltük egymásnak, hogy telt az esténk. Mindenkinek átlagosan, mivel nagyon fáradtak voltunk. Azt még mindig nem tudtam meg, hogy került ide Louis. Már vagy fél órája csak beszélgettünk. Mondtam a lányoknak, hogy menjenek készülődni. Úgy is tettek. Én gyorsan elmentem lefürödni. Egy kék ing, és egy rövid nadrág mellett döntöttem. Nagyon meleg volt. Most kivételesen nem szerettem volna a szobámban ülni, vagy tévézni egész nap. Kiszálltam a zuhany alól. Nagyon gyorsan elment az idő a készülődésemmel. Már 1 óra volt. Az mondták a fiuk, hogy 1-re jönnek. Lementem. Vanessa, és Kate már a nappaliban voltak. Ők is könnyebben öltöztek, mint én. Egyszer csak a kocsi hangjára lettünk figyelmesek. Megjöttek. Louis belépett az ajtón. Én felszaladtam a szobámba a telefonomért. Le jöttem a lépcsőn.

- Szimat hol van?- kérdezte Louis, de a lányok csak elmosolyodtak.
- Itt!- kiabáltam a háta mögül.   
- Akkor mehetünk?- kérdezte Liam, miközben átfonta az újait Vanessa kezén.
- Persze, de hova is megyünk? -kérdeztem, ás a bent álló fiukra tekintettem.
- A mi helyünkre. Mindenki ott lesz.- én bólintottam, majd az ajtó fele indultunk el.
Beszálltunk a kocsiba. Louis elkezdte énekelni, ami éppen a CD-n következett. A végén már mindenki énekelt. Nem tudom mért, de ha be szálltunk ebbe a kocsiba folyton éneklünk. Azt vettem észre, hogy megálltunk. Ki szálltunk a kocsiból. Én körbenéztem. Egy hatalmas nagy fűvel borított helyen találtam magam, mellette pedig egy focipálya állt . Nem tudom minek jöttünk ide.
- Teljesen rajongó mentes.- súgta nekem Harry.
Amikor Louis kivette a labdát a kocsiból, rájöttem.
- Focizzunk!- kiáltott fel.
- Lányok a fiúk ellen? -kérdeztem.
- Hát akkor semmi esélyetek nem lenne. -viccelődött Liam.
- Dehogynem. Én 3 évig fociztam.
- Akkor kezdjük.- mondta Harry.
Mivel Debby, és Emily is megérkeztek, Emily a kapuba állt be. Azt mondta, hogy jó kapus. A fiúk 1:0-ra vezettek. Bele kell húznunk. Már fél órája játszottunk, mint valami kisgyerekek. A végén a fiúk 6:4-re nyertek. Nem baj. Az mégis gáz lett volna, ha mi nyerünk. Mivel a fiúk hoztak piknik cuccot, így leterítettük a pokrócot, és beszélgetni kezdtünk.
- Oh tényleg majdnem elfelejtettem. Most, hogy így kibékültetek, el kéne kezdeni a próbákat.- mondta Liam miközben, Harryre és rám nézett.
Meg egyeztünk, hogy holnap reggel találkozunk a stúdióban. Nagyon jól elvoltunk, mikor a telefonom csörgése megzavarta a beszélgetést. Ránéztem a kijelzőre. Anya.
- Basszus! Elfelejtettem...
 Ruha:

Díj!

 

Szabályok:
1.Tedd ki a képet a blogodra!
2.Köszönd meg annak akitől kaptad!
3. Küldd tovább azoknak a blog íróknak akik szerinted megérdemlik!
4. Hagyj megjegyzést a blogukon!

Akiknek küldeném:

Vaffi

FantasyGirl 

Angel 
Köszönöm a díjat Wiwikének!

Díj!

                                             1. Értesítsd a bloggert,aki adja, hogy megkaptad.
                                                    2. Tedd ki a blogodra!
                                                    3. Írj le 6 dolgot magadról!
                                                     4. Írd ki, hogy kitől kaptad!
                                                     5. Add tovább 4 - azaz négy - írónak!
                                                     6. Írd ki a szabályokat, hogy mindenki tudja!
                                                     7. Értesítsd a díjazottakat!      
                            
                                     Köszönöm szépen Encinek! :)♥
                       Blogja: http://enciiblogja.blogspot.com/
                                 6 dolog rólam: One Direction ♥
                                                             Blogírás ♥
                                                                 Csoki ♥
                                                          London ♥
                                                              Superman ♥
                                                            Olvasás ♥

                                            Továbbadom:
                                     Wiwike
                                  Alexa L. Wozde
                                     Betty
                                     
                                   

17.fejezet~ Szeretem!

Sziasztok!
Nagyon örülök annak, hogy ilyen sokan megnéztétek már a blogomat.
Kénének a komik.
Szeretném, ha meglenne az 5 komi.. Hajrá-Hajrá!!:)
A részről pedig annyit, hogy mostanában, csak Sarahról, és Harryről volt szó, de most már igyekszem a többiek szemszögéből is írni.
Jó olvasást!
Puszii: Wiwii

Amíg Harry fürdött, én megágyaztam neki a szobámban, nekem pedig a nappaliba. Nem akartam egy szobába, főleg nem egy ágyba aludni vele. Kb 10 percet az ágynemű felhúzásával töltöttem. Visszamentem a szobámba, és Harry már az ágyamon ült.

- Jó éjt Harry! Te itt alszol,- mutattam az ágyamra - én meg lent a nappaliba. Ha kell valami tudod hol találsz.- sarkon fordultam, majd elindultam kifele a szobámból.
- Nem alszol itt velem? - kérdezte reménykedő hangon.
- Nem.- folytattam az utamat lefelé. Mikor már a nappaliban ültem, küldtem egy sms-t Liamnek, és Vanessának.

~Vanessa~

 Ami közben az sms-t olvastam, miszerint Sarah otthon van Harryvel, egy kezet éreztem a derekamhoz simulni. Normális esetben megijedtem volna, de tudtam ki az. Reflexből hátra fordultam, és Liam állt velem szembe.

- Hát te meg, hogy-hogy itt vagy ? - kérdeztem mosollyal az arcomon.
- Gondoltam eljövök hozzád, ha már a plázában úgy is leráztatok.
- Nem miattad..-nem tudtam folytatni. Liam ajkamra tapasztotta övét. Kezeit arcomra helyezte, és úgy csókolt, mint még soha.
- Tudom. -majd folytatta csókcsatánkat. Már vagy 1 hete nem csókolhattam, nem érhettem hozzá, és most végre ez megszűnt.
- Vanessa! - jött oda Kate. - Öö..bocsi...nem láttam..
- Imádom akiknek ilyen jó az időzítésük.- mondtam morogva, de mégis mosolyogva.
- Tényleg bocsi..- én csak legyintettem egyet a kezemmel.
- Akkor szerintem én megyek. Sziasztok.
- Öö..- jött vissza egy kicsit zavarba. - Merre induljak? - kérdezte most már nevetve.
- Megyek én is.- mondtam neki. - Liam, nem akarsz ott aludni Sarahéknál?
- Ha nem gond.
- Nem.

Elindultunk a kijárat felé, de rájöttünk, hogy arra nem igazán lenne előnyös menni. Egy csomó fotós, és újságíró. A hátsó kijárat fele kezdtünk el sétálni. Ki is sikerült jutnunk. Nagy nehezen kikerültük a riportereket, majd Liam kocsija felé vettük az irányt. Beültünk, és Liam a gázba taposott.

                                                                              ***

 Szerencsére volt nálam kulcs. Bementünk a lakásba. Semmi villany nem égett. Valószínű, hogy alszanak.
- Liam gyere. - mondtam neki halkan, mert a telefonom világítása segítségével láttam, hogy Sarah a nappaliban fekszik.
- Jó éjt! -mondta Kate, majd felment.

Amikor elindultam felfelé a lépcsőn a telefonom kikapcsolt. Nagyon jó ennek is most kell lemerülnie.. Mérgelődtem magamban. Tudtam, hogy van valami a földön. Mindig van. A számításom be is jött. Én elestem, Liam pedig rám. Nem túl sikeresen értünk földet. Esés közben megpróbáltam a falba meg kapaszkodni, de a falon logó képek egyikét a földre ütöttem le. Ami persze üvegből volt.

- Kivan itt? - oltotta fel a lámpát Sarah. - Vanessa? Mit csináltok ti az éjszaka közepén? Valaki aludni is szeretne!- mérgelődött Sarah. Mindig mérges amikor felébresztem. Ami elég sokszor elő is szokott fordulni.
- Bocsi, csak nem akartunk felébreszteni.
- Sikerült.
Szerencsére csak kisebb karcolások lettek a kezemen. Mi közbe Sarah ordibálását hallgattam, vagyis inkább leszidását, Harry levánszorgott az emeletről. Nem sokkal utána Kate is felfigyelt az általunk létrejött hangra.
- Ha már így mindenki fent van, nem érdemes aludni. - vetettem fel az ötletet.
- Én mit keresek itt?? -kérdezte Harry félkómásan. - Rettentően fáj a fejem...- fogta meg a homlokát. szegény elégé részeg lehetett, ha arra sem emlékszik, hogy hogy került ide.  

~Harry~

Először azt hittem, hogy Sarah mellett fekszem, de csak egyedül voltam a szobában. Mikor hallottam az a hangot, amilyen erővel tudtam, lementem a lépcsőn. Vanessa a földön feküdt. Liam is ott volt. Megpróbáltam visszaemlékezni, de csak az jutott eszembe, mikor Sarah azt mondta: Megbocsátok.. Folyton ez játszódott vissza. Sarah édes hangján. Megbocsát?? Arról fogalmam sem volt, hogy kerülök ide, de arra pedig emlékszem. Hihetetlen. Lehet, hogy már ennyire hiányzik, hogy ilyeneket képzelek be magamnak... Erre rá kell kérdeznem. De mégis hogyan? Leginkább most az érdekelt, mit keresek én Sarahék lakásában. Mellesleg egyedül voltam a szobájába. A kérdésem után Sarah sóhajtott egyet, majd belekezdett.

- Tegnap holt részegen találtalak meg egy discóban. Aztán hazahoztalak. Ennyi..- még mindig olyan flegmán beszélt velem. Nem tudom, hogy fogom majd visszaszerezni. Egyel talán visszafogom? Az nem lehet, hogy elveszítem. Én abba bele is halnék. Az utóbbi két hétben, nagyon gorombán viselkedtem a fiukkal. Carolineről meg annyit, hogy jól beolvastam neki, és meg kérdeztem, hogy lehetett ilyenre képes. Persze még mindig tagadta a dolgot. Nem hiszem el, hogy nem hittem Sarahnak. Pedig mind végig igazat mondott.

- Kaphatnék valami gyógyszert?- kérdeztem, remélve, hogy majd ketten leszünk a konyhába. Lehet, hogy végre esélyt kapok, és meg fog hallgatni.
- Gyere! - intett a kezével.
Bementünk a konyhába. Csak mi ketten, és senki más. A kezembe nyomta a fejfájás csillapítót, és gyors léptekkel az ajtó felé igyekezett.
- Várj! - Kiáltottam rá, és a keze után nyúltam. - Köszönöm, a tegnapit. Mondjuk sokra nem emlékszem, de annyira igen, hogy azt mondtad nekem: Megbocsátok. Erre tisztán emlékszem. Lehet, hogy csak egy álom volt...
- Az volt. - vágta rá Sarah. Az arcán feszültség tükröződött.

~Sarah~

Úr Isten! Emlékszik. Azonnal rávágtam, hogy csak álom lehetett. Talán túl gyorsan is a kelleténél, ezért nem voltam benne biztos, hogy elhitte. Féltem, hogy megint elkezd magyarázkodni. Akkor nem fogom kibírni sírás nélkül. Tudtam, hogy be fog következni.

- Sarah, most meg fog hallgatni, ha tetszik, ha nem.- ültettet le az egyik székre. Egy pillanatra se tudtam le venni a szemem Harryéről. Azok a csodaszép zöld szemei..
- Én tényleg nagyon sajnálom, hogy nem hittem neked. De először a kép, aztán megjelenik egy fiú aki drágámnak szólít. Te mit tennél a helyemben?- ezzel most megfogott. Fogalmam sincs, hogy mit tennék. Igaza van.
- Talán, igazad van.
- Akkor meg tudsz nekem bocsátani?
- Igen, de csak barátok lehetünk.- nagyon nem akartam Harryvel csak barát lenni, de félek.
- Csak barát? De mért?
- Harry több millió lány oda van érted. Minden egyes percben szebbnél- szebb lányok jönnek oda hozzád. Bármit megtennének érted. Bármit.
- De nekem csak te kellesz. -itt már sírtam, nem tudtam vissza tartani. Csak úgy ömlöttek ki a szememből a könnycseppek.
- Mért pont én?
- Mert benned megtaláltam mindent ami nekem egy lányban fontos. És főleg azért mert szeretlek. És SOHA nem tudnálak el felejteni. Érted? Soha.
- Én is szeretlek. Mindennél jobban. Éppen ezért is félek, hogy elveszítelek. Nem tudom mi lenne velem.
- De nem fogsz elveszíteni.
Már így is csak 10 centi lehetett ajkaink között, de ez a kis távolság is megszűnt. Szenvedélyesen kezdett el csókolni, én pedig vissza csókoltam. Nem tudtam megállni. Teljesen magával ragadott. Szeretem!

16.fejezet ~ Megbocsájtok?!

Sziasztok!
Most csak annyit szeretnék kérni, hogy komizzatok. Nagyra értékelném. Így nem tudom, hogy min kéne változtatnom. Köszii
Jó olvasást minden kedves olvasómnak!
Puszii: Wiwii

 
Már 2 hét eltelt a mozis akció óta. Még most sem értem, hogy volt ilyenre képes. Nem tudok Harryről semmit. Nem is akarok. Vanessa vagy ezerszer bocsánatot kért tőlem, de nem az ő hibája. Erről az egészről csak is Caroline tehet. Gondolatmenetemet a telefonom csörgése zavarta meg. Megint ő az. Harry. Még csak reggel van, és már 30 nem fogadott Harrytől. Ha nem lenne itt velem Vanessa, és Kate tejesen összeroppantam volna. Csak ültem az ágyon és unatkoztam.Utálok unatkozni, mert akkor eszembe jut az a személy, aki a világon mindennél jobban hiányzik nekem.  Megint csörgött a telefonom. Szerencsére nem Harry volt az. Anya nevét láttam a kijelzőn.
- Szia anya. -szóltam bele a telefonba.
- Szia kicsim.Már vagy 10szer próbáltam hívni a telefonod, de folyton foglalt volt. Minden rendben?- kérdezte. Persze ő nem tudott semmiről. Még arról se, hogy egyel talán ismerem őt. Nem is akartam beszélni róla. El fogom felejteni, és ennyi.
- Persze. Mikkor jössz?
- Holnap.
- Oké. De most lemegyek reggelizni.
- Jól van kicsim. Szia.
- Szia. -letettem a telefont, és az ágyra dobtam.
Lementem a konyhába. Vanessa és Kate már ott ültek a bárpulton.
- Jó reggelt!- köszöntek egyszerre.
- Nektek is! Mizujs? -néztem érdeklődve barátnőimre.Nem szóltak semmit. -Louis?? Liam??-kérdeztem tőlük és közben szemöldökömet húzogattam.-Ki kezdi? -mivel már 2 hete csak a szobámban fekszem nem tudtam sok mindent.
- Jó kezdem én. -mondta Vanessa.
- Oké!
- Tudod azon az estén amikor.. a .. Harryvel..találkoztál. -bólintottam egyet jelezvén, hogy vágom miről beszél. - Liam elvitt egy nagyon romantikus helyre. Fogalmam sincs, hogy hol volt az csak vezetett, én meg követtem. Na az a lényeg, hogy már ugye egy ideje találkozgatunk, és megkérdezte, hogy ömm....Lennék-e a barátnője?- ennek nagyon örültem beleugrottam Vanessa nyakába, és úgy ugráltunk együtt, mint két bolha. - Azután úgy csókolt meg mint még soha. Persze, hogy igent mondtam neki. Azután hazavitt hozzájuk és ott aludtam. Azóta minden rendben van.
- Ennek örülök. - néztem rá miközben egy apró mosolyt is ejtettem felé. - Most te jössz. -mutattam rá Katere.
-  Összeismerkedtem vele. Nagyon jó fej, és helyes is. Kicsit őrült, de bejön. Egyszer meg akart csókolni, de én elszalasztottam. Mekkora hülye vagyok.
- Nem maradtál se semmiről szerintem, nem fogja feladni.
- Holnap is megyek vele randizni.
- Akkor meg??
- De te jól vagy? -kérdezte Vanessa.
- Élek.
- De most kérlek tudom, hogy nem szeretnél róla beszélni meg minden, de mi a barát nőim vagyunk nekünk elmondhatod.
- El szeretném felejteni.
- Oké, de csak mondd el, hogy mi történt. -tudtam, hogy addig fognak zaklatni ezzel ameddig el nem mondom nekik. Így hát egy sóhaj kíséretében belekezdtem. Elmeséltem mindent elejétől végéig. Alig tudtak valamit hozzászólni, csak tátott szájjal bámultam rám. A végét már szinte sírva meséltem.
- Elmegyünk vásárolni? -kérdezte Vanessa. - Meglátogatni Debby-t. -mosolyodott el.
- Akkor megyek, ha ez nem valami hülye összeesküvés Liammel.- mind a ketten felnevettek.
- Nem. Soha többet nem csinálok olyat.-mondta.
- Akkor felőlem mehetünk, csak előbb lezuhanyzok, és átöltözöm.

Fel mentem a szobámba lezuhanyozni. Mivel nagyon meleg volt, egy rövid nacit, egy laza pólóval vettem fel. Felhúztam a lábamra  a fekete converse cipőm, és egy napszemüveget tettem a fejemre. Fogat mostam, majd lap egyenesre ki egyenesítettem a hajam. Valamilyen csoda folytán eszembe jutott a dal. Az a dal amit Harryvel, Liammel és Vanessával éneklek. Nem én ezt nem tudom meg csinálni. Szerintem, már nem is foglalkoznak ezzel a számmal... Le siettem Vanessához, és Katehoz.

- Akkor mehetünk? -kérdeztem.
- Menyünk.
- Pláza ? -kérdezte Kate. Ő még nem nagyon ismerte a környéket. Egyetértően bólogattunk.
- Ott dolgozik az egyik barátnőnk.
- Értem. És messze van innen?
- Nem 20 perc gyalog.
- Akkor jó.
- Lusta. -vágtam rá.
- Mintha te nem lennél az. -morogta Vanessa.
- Ebben van valami.- erre csak egy büszke vigyort ejtett arcán.

Beértünk a plázába. Nagyon sokan voltak. Bementünk abba a boltba ahol Debby dolgozik, gondoltuk meglepjük. Meg is lepődött.
- Sziasztok. Hát ti?- kérdezte.
- Szia. Gondoltuk eljövünk hozzád.
Megfordultam, és éppen a One Direction vásárolgatott mögöttem.
- Vanessa nézd nem akarok.. -folytattam volna, de barátnőm hátra húzott és belökött volna az öltözőbe, de Harry észrevett.
- Sarah! -kiabálta oda nekem, de én rá se figyeltem. Odasúgtam Vanessának, hogy megyek.
- Megyek veled.
- Nem kell maradj itt nyugodtan.
- De menni szeretnék.
- Jó.
Elköszöntünk Debbytől, elindultuk kifele.
- Sarah. Kérlek várj. -jött utánam Harry.
- Harry hagy már békén.
- Hallgass meg. -kérlelt, de én nem hagytam magam.
- Nem vagyok rád kíváncsi. Felejts el.-azzal kirohantam a boltból. Vanessa, és Kate utánam jöttek.
- Sarah várj! -hallottam meg Vanessa hangját.

Megálltunk enni aztán haza indultunk. Egész úton Harry járt a fejembe. Ezek után szerintem nem is fog próbálkozni, csak egy baj van, hogy szeretem. Szíven szerint meghallgattam volna, de az nem helyes. El fogom felejteni és egy álomnak tekintem ezt az egészet. Egy rossz álomnak.

Hazaértünk. Egyből a tv elé vetettük magunkat. Gondolkodtunk, hogy mit csináljunk, és arra jutottunk, hogy megnézünk egy filmet. Bevallom nem volt valami izgalmas, de Vanessáéknak tetszett és ez a lényeg. Mire vége lett az 1 és fél órás fimnek, nagyon megéheztem. Kimentem a konyhába, és csináltam magamnak szendvicset. A lányok még mindig a tv előtt ültek, ezért úgy döntöttem, hogy az ételt a nappaliban fogyasztom el. Miután befejeztem a szendvicsem majszolását, Kate-nek volt egy olyan ötlete, hogy elmehetnénk bulizni valahova. Bevallom nem voltam bulizós hangulatomban, de ha ők el akarnak menni akkor oké. Megyek velük. Legalább egy kicsit elterelődnek a gondolataim Harryről.

- Mikor akartok indulni? -kérdeztem.
- Nem tudom. De szerintem el kellene kezdeni készülődni.- mondta Vanessa mire én rábólintottam, és felmentem a szobámba. A lányok követték a példámat, és jöttek utánam.
- Szerintem készüljünk együtt.-javasolta Kate.
- Nekem megfelel. -válaszoltam neki.
- Nekem is. -értett egyet Vanessa is.

Amikor beértünk a szobámba a gardróbom mellé vetettük magunkat. Én egy szürke kisestélyi mellet döntöttem. Vanessa egy krém színű ugyan csak kisestélyit választott.Kate ruhája pedig fekete volt. Miután végeztünk az öltözködéssel jöhetett a haj. Én mindig kivasalt hajjal járok mindenhova. Most is ez mellett döntöttem. Vanessa begöndörítette a haját. Kate nem csinált vele semmit. Egy hajmosás után megszárította és úgy hagyta. Mindenki elvégezte még a vég simításokat, és elindultunk.

                                                                         ***
Bejárat előtt álltunk. Több, mint 30 fotós ott állhatott. Fogalmam sincs, hogy mért. Beljebb mentünk. Azt mondtam a lányoknak, hogy várjanak meg, én pedig hozok valamit inni. De amikor oda mentem a pulthoz, nagyon meglepődtem. Harry állt ott. Mellesleg full részegen.
- Sarah? -lépett oda hozzám, de belém kapaszkodva, mert anélkül nem állt volna meg a saját lábán. - Sarah. Nagyon gyönyörű vagy.
- Te meg nagyon részeg.
- Dehogyis vagyok részeg. Csak egy kicsit ittam.-abban a pillanatban megszólalt a telefonom.
- Haló? -szóltam bele.
- Szia. -hallottam meg Liam hangját a telefonból. -Harry eltűnt.- nem akartam neki szólni, hogy itt van mert kíváncsi voltam, hogy mit tud. - Tudod amikor meglátott a plázában. Te nem akartál vele beszélni, és nagyon maga alatt volt. Mindenkit elküldött melegebb éghajlatra, és utána elment.
- Itt van. Itt mellettem.
- Hú akkor jó.
- Haza viszem Harryt hozzánk és majd felhívlak, hogy mikor gyere érte jó? -kérdeztem vissza.
- Oké. Szia.

Körbenéztem, de sehol sem találtam a lányokat. Harry ott esedezett nekem, hogy bocsássak meg neki. Én csak annyit mondtam, hogy megbeszéljük. Mivel nem tudtam elérni senkit elindultam haza egy részeg Harryvel az oldalamon.Hátul mentünk ki nehogy észre vegyenek a fotósok. Nem volt valami kellemes egy részeg embert szinte cipelni, fél órán keresztül. Végre megérkeztünk.
- Harry. Te azonnal el mész fürdeni utána pedig lefekszel.
- Akkor, ha megbocsájtasz..-neki még most is ez jár a fejében.
- Oké megbocsájtok. -mondtam, de remélve, hogy holnap nem fog emlékezni semmire.
 

15.fejezet~ A vaktalálkozás

Sziasztok! Tudom, hogy keddre ígértem a frisst, de sikeresen lebetegedtem így nem tudtam megírni. Azért mára csak elkészült. Remélem, hogy tetszeni fog nektek. Jó olvasást!
Puszii:Wiwii

Valamikor estefelé arra ébredtem fel, hogy valaki rám ugrik. Nagyon megijedtem. De annyira, hogy leestem az ágyról.
- Te meg mi a francot csinálsz?-förmedtem rá a barátnőmre aki alig bírt megszólalni annyira nevetett. Nekem nem volt egy kellemes dolog, ahogy leestem az ágyról, de ő nagyon viccesnek találhatta.
- Ez nem vicces. Jó. -már a szám sarkában én is nevettem, de reggel elég kibírhatatlanul morcos tudok lenni.
- Bo..bo..bocsi. De rég ki akartam már próbálni valakin.- most is szinte el-el csuklott a hangja a nevetéstől.
- De mért pont rajtam. -vágtam ártatlan fejet. -Na mind 1. Minek ébresztettél fel? - kérdezősködtem tovább.
- Hát nem emlékszel? Moziba megyünk.- először értetlen fejet vágva néztem rá, majd eszembe jutott a mai program aminek mellesleg egy cseppet se örültem. Nem voltam most olyan kedvemben. Legszívesebben csap ültem volna az ablakpárkányon, és fürkésztem volna a siető emberek tekintetét, akik vagy munkába, vagy éppen a buszt próbálták elérni.
- Ja. De tényleg. Már emlékszem.- tértem vissza gondolati világomból a való életbe.
- Akkor öltözz fel. Kate már elment.
- Oké, és mit nézünk meg?
- Az új horrort.
- Te nem is.. -próbáltam folytatni, de Vanessa félbe szakított.
- Tudom, de te majd megvédesz. -mosolyodott el.
- Felőlem.- majd Vanessa távozott a szobából. Én egyből a szekrényemhez siettem. Kikaptam belőle egy fekete cicanadrágot, egy világosbarna ujjatlan felsőt, és egy barna szőrös mellényt. Cipőnek a fehér converse cipőmet választottam. Gyorsan lefürödtem, majd felvettem a kiválasztott ruhát. A hajamat megszárítottam, és begöndörítettem, majd a frufrumat púpba tettem. Fogat mostam, és a cipőmet is a lábamra ráncigáltam. Leszaladtam a lépcsőn. Vanessa már a konyhában ült, útra készen. Valakivel a telefonján beszélt. Szinte bisztos voltam benne, hogy Liam tartózkodik a túl oldalon.
- Te meg mit keresel itt? -tolta el a telefont a fülétől.
- Na vajon mit.. Téged.- nevettem el magam.
- Mindjárt megyek csak lerakom.
- Nyugodtan.-intettem a kezemmel.
Én addig kimentem a friss levegőre egy kicsit. Nem sokkal később kijött Vanessa is.
- Indulhatunk? -kérdeztem.
- Persze. Menjünk.- egy kicsit úgy tűnt mintha feszült lenne. Nem akartam rá kérdezni. Lehet, hogy csak én látom így.  Kisebb vitatkozás után eldöntöttük, hogy gyalog megyünk. Egész úton csak gondolkodtam Harryről, és Carolineről. Szegény Vanessával szinte nem is törődtem. Bármit kérdezett én csak egy ühümmel válaszoltam.
- Sarah. Te nem is figyelsz. -förmedt rám.
- Dehogynem.
- Akkor oda adod a telód.- fogalmam sem volt, hogy minek neki az enyém.
- Ott a tied. Minek az enyém?
- Most mondtam el. Látod nem figyelsz.
- Aham..igen...tényleg..-nyújtottam át neki a telefonomat.

/Vanessa/
Beértünk a plázába, és egyből egy ismerős tekintetet kezdtem fürkészni amit meg is találtam.
- Sarah, megvennéd a jegyeket?
- Persze.
- Jó.Akkor én elmegyek a mosdóba.
Elindultam a mosdó felé. Láttam, hogy Liam már ott vár.
- Szia! -köszönt, és közben egy puszit nyomott az arcomra.
- Szia!
- Azt hittem, hogy már nem jöttök.
- Nehezen indultunk el.
- De most már itt vagytok.
- Igen, de én megyek mert Sarah már vár.
- Jó. Akkor szia.
 Visszamentem.
- Menjünk be.-ajánlottam Sarahnak.
- Oké.

/Sarah/
Bementünk, és én alapból leültem az egyik székre.
- Nem.. Oda én ülök. -furán néztem a barátnőmre. Minek neki éppen ez a hely.
- De..
- Tudod. Én a szélére szeretek ülni.
- Oké..

Átültem a másik székre. Még nem kezdődött a film. Vanessa kint hagyta a táskáját így ki kellett mennie. Vanessa mér egy jó ideje elment, és már a film is elkezdődött. A fényeket lekapcsolták. Hallottam, hogy valaki leül mellém. Végre megjött.

- Vanessa hol voltál eddig?- ránéztem. - Harry? Te meg mit csinálsz itt? -kérdeztem a mellettem ülő Harryre nézve.
- Sarah?? Én azt hittem, hogy Liam ül itt.
- Én meg azt, hogy Vanessa. Óóó.. Már értem.. Vanessa.. -mérgelődtem.
- Hát most, hogy így összehozták, talán beszélhetnénk.
- Miről Harry?? Már mindent megbeszéltünk.
- Nem semmit nem beszéltünk meg. Kérlek hallgass végig.
- Harry.. Én megmondtam, hogy nem ismerek semmiféle David-et.
- Tudom. Már én is rájöttem, hogy hibáztam. Sajnálom, hogy nem hittem neked. Caroline nagyon meggyőző tud lenni.
- És persze neki jobban hiszel mint nekem. Igaz?
- Nem, dehogy is. Sarah én szeretlek.
- Én is.
- Akkor megbocsájtasz.
- Nem tudom..
- Kérlek..
- Jó. Megbocsájtok.

Megölelt. Már annyira hiányzott az ölelése. De hamar vége szakadt.
- Sziasztok! -köszönt egy női hang mögülem.
- Caroline. Te meg mit keresel itt?
- Csak moziba jöttem. Baj?
- Nem csak..
- Szia drágám! -köszönt nekem egy ismeretlen fiú. Fogalmam sem volt, hogy ki az.
- Hát ez meg ki?- kérdezte Harry. Már éppen szólásra nyitottam volna a számat, de Caroline megelőzött.
- David.

 Nagyon meglepődtem. Tudtam, hogy már láttam valahol. A képen amit Caroline küldött át Harrynek. Tudtam, hogy ez mindent el fog rontani. Harry meg sem várva válaszomat száguldozott ki a moziból. Persze egyből utána is mentem.

- Harry várj. Esküszöm, hogy nem ismerem. -már sírtam, nem érdekelt semmi.
- És még a szemembe is hazudsz?
- Nem hazudok. Esküszöm.
- Na persze.
Továbbment. Kénytelen voltam én is menni. Már a parkolóban jártunk. Harry beszállt a kocsijába, és én is.
- Akarod, hogy hazavigyelek? -kérdezte, de nem nézve a szemembe.
- Harry, én azt akarom, hogy hallgass meg.
- Hazaviszlek.
- Harry kérlek. Nem ismerem. Soha életembe nem láttam.-nem reagált rá semmit csak mereven nézte az utat és vezetett. Én nem törődtem vele fojtattam.- Nem volt neked furcsa, hogy együtt jött Caroline-val?- még nagyon sok mindennel próbáltam meggyőzni az ártatlanságomról. De hiába. Könnyes szemmel néztem rá.
- Megjöttünk. -mondta.
- Tudod mi fáj ebben az egészben a leges legjobban? Hogy nem hiszel nekem.- azzal becsaptam a kocsiajtót, és felrohantam a szobámba..

14.fejezet~Végösszeomlás

Nem állt szándékomban reagálni a kiabálásra, mert tudtam, hogy ő az. Futottam tovább, de nem volt értelme. Hátulról elkapta a kezemet és nagyon erősen szorította. Esélyem se volt vele szemben. Csak fürkészte a tekintetemet, én meg síró szemmel néztem rá.
- Sarah.. Caroline..  -folytatta volna tovább, de én nem hagytam. Nem szerettem volna, ha a szemembe hazudik, és most ezt tette volna.
- Nem kell magyarázkodnod. Én voltam hülye, hogy bedőltem neked.- mondtam volna még tovább, de Harry félbeszakított.
- Ha nem tudsz nekem hinni, akkor sajnálom. Én meg tudtam volna bocsájtani David miatt, de te nem Carolina végett, amikor mellesleg már nincs köztünk semmi.- David ?? Még is ki az a David. Életembe nem ismertem ilyen nevű embert.
- Milyen David ? Mellesleg nem tudsz olyat meg bocsájtani ami nem történt meg.-néztem értetlenkedve Harryre.
- Caroline mondta, hogy van egy kapcsolatod.
- Na tessék! Megint Caroline. Persze, hogy neki jobban hiszel mint nekem.. Igaz?
- Nem.. de itt egy kép meg is tudom mutatni. -azzal elő vette a telefonját a zsebéből, majd a szemem elé tolta azt. Ez hihetetlen, hogy tud valaki ekkorát hazudni, teljesen látszik rajta, hogy meg van szerkesztve. Felismerem a képet magamról. Sőt az a képen fenn is van facebookon is.
- Ez szerkesztet kép. Nem tudom, hogy lehetsz ilyen vak, de ha nem veszed észre akkor talán nem is vagyok olyan fontos számodra.
Kihasználtam az alkalmat és gyorsan elmentem a közeléből. Ahogy észre vettem, nem állt szándékában követni. Meg pillantottam a házunkat, és egyből berohantam. Felmentem a szobámba, és az ajtót becsaptam. De úgy, hogy csodálom, hogy nem tört ki. Síró görcsöt kaptam. Egyszerűen nem tudtam abba hagyni a sírást. Minden rá emlékeztetett. Hogy tud Harry inkább annak a libának hinni, mint nekem.
                                                                             ***
 Reggel arra kelek fel, hogy valaki az ajtómon kopog.
- Gyere! -kiabáltam, vagyis akartam, de szinte a hangom alig hallatszott.
Lassan kinyitódott az ajtó, és a barátnőim Kate és Vanessa léptek be. Úr Isten teljesen el felejtettem Kateet.
- Ne haragudj! - így ugrottam bele a nyakába.
- Semmi baj. Hallottam, hogy mi történt. Jól vagy?
- Voltam már jobban is.. de azért megvagyok..
- És te?? Nagyon hiányoztál már.
- Igen, én nagyon jól vagyok.
- Annak örülök. Na, de most gyertek üljünk le, és beszélgessünk.
Leültünk az ágyamra, és kikérdeztem Kateet mindenről. 1-2 órára el tudták terelni a figyelmem Harryról, de még így is, ha engem kérdezett, egyből rá gondoltam.
- Sarah. Megértem, hogy nem akarsz róla beszélni, de nekünk tegnap Harry nem mondott semmit csak mindenkivel olyan mogorván, és bunkón bánt. Annyit mondott, hogy ő tehet mindenről. Meg, hogy elcseszte az egész életét.
- Semmi baj.. Nektek elmesélem. Hát igazából úgy volt, hogy elhívott beszélgetni. Megjelent valami Caroline. Azt mondta, hogy a kapcsolatukról akar vele beszélni. Én erre meg elmentem. Nem tudom addig mit beszéltek. Bementem egy közeli mondóba. Ott eszméletlenül sírtam. És utána jött Harry valami David-al. Ti is tudjátok, hogy semmilyen David-al, nincs semmi kapcsolatom. Odanyomott a szememhez egy mellesleg szerkesztett képet. Amit épp smárolok azzal a David-al. Ja, és persze azt is Caroline küldte át neki.
A lányok erre csak nyugtattak, mert megint elő tört belőlem a sírás.

/Harry/
- Harry! Gyere mennünk kell. Kezdődik a fotózás.- nyitott be Liam a szobába.
- Kopogni nem tudsz? Amúgy meg nem érdekel nem megyek. És most menj ki. Egyedül akarok lenni.- válaszoltam vissza neki. Lehet, hogy kicsit bunkó voltam, de nem tudom mi van velem. De mégis tudom Sarah..
- De muszáj jönnöd.- erősködött Liam.
- Nem megyek és kész.
Fel adta, és kiment a szobából.
Nem tudom, hogy kinek higgyek. Szíven szerint Sarahnak hinnék, de mi van a képpel. De azt mondta szerkesztett. Nekem se stimmel valami azon a képen. Már vagy  húsz szór megnéztem. Egyszer valódinak tűnik utána meg nem. Sarah soha nem fog nekem megbocsájtani, abban szinte biztos vagyok. Nekem hiányzik. Hiányzik az ölelése, a csókjai, a mosolya, az, hogy minden nap bearanyozta a napjaimat. Gondoltam össze szedem magam és kimegyek a konyhába. A fiúk ott ültek mind kivéve Liam-et.
- Nincs fotózás? -kérdeztem körbenézve az ott ülő fiúkon.
- Nincs. Ez csak arra volt jó, hogy kicsaljunk. -mondta Zayn.
- Akkor én megyek is vissza.

/Sarah/
A lányok vigasztalásának a csengő vetett véget. Remélni tudtam csak, hogy nem Harry áll az ajtó mögött. Meg kértem Vanessát, hogy nyissa ki az ajtót, és ha Harry az, akkor ne engedje be.
Nem sokkal később vissza jött Liammel. Megnyugodtam, hogy nem Harryt pillantottam meg. Igazából csak köszönni jött meg, megkérdezte, hogy vagyok, és elment Vanessával beszélgetni. Gondoltam, hogy az ő kapcsolatukból valami komoly is kisülhet.

/Liam/
- Vanessa. Szerintem csinálnunk kéne valamit, ha már ők nem tesznek semmit, hogy ki béküljenek.-néztem Vanessa gyönyörű szemeibe, mi közbe felvetettem neki az ötletet.
- Én benne vagyok. De, hogy? És mikor?
- Ma este. Moziba. Gyertek oda ketten, én is megyek Harryvel. Utána meg mi lelépünk valahova. Na mit szólsz?- kérdeztem Vanessát mi közbe rákacsintottam.
- Oké. Megpróbálom ki vinni a házból. Csak itt van Kate is.
- Azt el intézem. Louis el akarja hívni valahova. Akkor előre hozom az eseményeket, és ma fogja el hívni. 
Haza értem. Bementem Harryhez, hogy menjünk el moziba este. Hosszas győzködés után beadta a derekát. Loui meg el megy Kate-el. Nekem is hasznom van az egészből, mert Vanessával randizom.

/Vanessa/
- Kate. Kijönnél egy kicsit?-kérdzetem Kate-et benézve Sarah szobája ajtaján.
- Persze.
El mondtam neki is a kis tervünket. Nagyon örült neki, főleg annak, hogy Loui el akarja hívni randizni. Nagyon jó ötletnek tartottam ezt az egészet. Visszamentünk a szobába.
- Sarah estére programunk van.-mondtam neki, mire ő csak értetlen képet vágott.
- De Kate is jön?-kérdezett vissza.
- Nem nekem randim lesz. Vagyis valami olyasmi.- mondta nagy boldogsággal.
- Kivel?
- Louis. De most pihend ki magad  az estére.