Új blog.!!

Sziasztok.!
Bocsi, hogy nem hoztam frisst, de  nem tudtam belépni.
Most se a részt hoztam, hanem úgy döntöttem, hogy nyitok egy új blogot.
Kérlek titeket, hogy azt is olvassátok. Ott kétnaponta lesz friss, ha minden jól megy, és olvassátok a részeket. Tényleg ne haragudjatok, de így szerintem már nincs értelme folytatni. Meg már az ihletem sincs ehhez a történethez.

Ashley And One Direction

22.fejezet ~ Mindenre megkaptam a magyarázatot

Sziasztok. !
Meg is hoztam a fejezetet.
Nagyon nincs ehhez semmi hozzáfűzni valóm, csak, hogy komizzátok. :) És még szeretném itt is megköszönni nektek, hogy annyi komit kaptam az
 előző részhez. Remélem ez most se lesz másképp.









Kibontottam a kis csomagomat. Amikor megláttam a tartalmát megint elkapott a sírógörcs. Egyszerűen nem tudtam hova tenni a dolgokat. Persze, hogy aki küldte az nem más volt, mint Harry. Egy levél és egy doboz volt becsomagolva. Kinyitottam a kis dobozkát. Kivettem belőle a nyakláncot. Jó alaposan szemügyre vettem. A nyakláncomat még a kezembe tartottam, és a levelet pedig kivettem a borítékból. Olvasni kezdtem. Persze először magamban, mert sírás nélkül biztos nem tudtam volna végigolvasni az egészet.

A hirtelen jött szerelmet lehet a legnehezebben elfelejteni. Én is így vagyok ezzel. Egyszerűen nem tudlak elfelejteni. Egy félreértéstől nem engedem, hogy tönkremenjen a kapcsolatunk. Mióta te vagy nekem, azóta felkelni is van kedvem. Nem akarlak elveszíteni. Tudom, hogy milyen makacs vagy, és azt is tudom, hogy ha tegnap átmentem volna, nem hallgatnál meg, és becsaptad volna az orrom előtt az ajtót. Remélem, hogy most beengedsz, mert nincs kedvem haza sétálni egyedül, és meg szeretném beszélni veled a tegnap történteket. 


Hátranéztem. Odaszaladtam az erkélyajtóhoz és kinyitottam. Harry állt előttem. Megbánóan nézett. Én nem is gondolkoztam tovább. Karjaimat nyaka köré fontam, és megcsókoltam.
- Kérlek bocsáss meg.. -mondta Harry amikor elváltak ajkaink. Én csak bólintottam. Nem értettem, hogy jutott fel az erkélyre. Ezt Harry is észrevette, hogy ezen gondolkozok. - Ne kérdezd. - erre csak egy mosollyal feleltem.
- Gyere be. -mondtam neki, jelezvén, hogy majd bent megbeszéljük a dolgokat. Bementünk, és anyuékat kitessékeltem a szobából. Leültünk az ágyra. A kezét még mindig fogtam. Nem akartam elengedni.

- Akkor, kezdem az elejéről. Amikor a stúdióban találkoztunk Amberrel, tett egy ajánlatot nekem. Azt mondta, hogy az apja egy nagyon ismert ember és, hogy meg szeretne ismerni a bandát. És akár egy szerződét is kötni velünk. Persze, hogy jól hangzott az ötlet, de azt mondta, hogy akkor menjek oda amikor Ő hív, vagy különben nem lesz semmi ebből az egészből. Itt voltam veled. Nem akartam elmenni, de muszáj volt megtennem a bandáért. Amikor elköszöntem tőle egyszerűen elkezdett ölelgetni, mint a stúdióban.- figyelmesen hallgattam végig.
- Bocsáss meg nem kellett volna úgy neked esnem. Csak egyszerűen annyira, ideges lettem amikor megláttalak Amberrel. Mindig is ártani akart nekem, és csak egyszer jött neki össze, de az már a múlté..- magyaráztam Harrynek. Nem volt kedvem Davidról beszélni.
- Elmondod, hogy mivel tudott nekem ártani? -kérdezte reménykedve. Nem akartam, hogy azt higgye nem bízok meg benne ezért úgy döntöttem, hogy elmondom neki.
- Hát még régen történt. Svédországba laktunk, és megismerkedtem egy aranyos sráccal. Vagyis akkor azt hittem. Nagyon jól megvoltunk, és hát összejöttünk. De amikor észrevettem, hogy sokkal többet van Amberrel, mint velem ( egyébként Amber akkor a legjobb barátnőm volt) szakítottam vele. Amikor láttam őket kézen fogva sétálni az  iskola udvarán, el sem tudom mondani, hogy mi volt bennem akkor. Amber azóta a legnagyobb ellenségem. -láttam Harryn, hogy megsajnál. Pont ezt nem akartam a sajnálatot. Nem akartam sajnáltatni magamat az emberekkel.

- Most már értem, hogy mért akadtál úgy ki tegnap. És meg is értelek. Menjünk el egy kicsit sétálni a parkba. Persze, ha van kedved.
- Hogy ne lenne. Persze, hogy van. Csak várj meg amíg felöltözök.- Harry bólintott, majd kiment a szobából. Be mentem a fürdőbe. Bevittem egy cső szárú nadrágot, egy pántos felsővel. A hajamat kivasaltam. Gyorsan belebújtam az öltözékembe. A nyakláncot amit Harrytól kaptam a nyakamba tettem. Gyorsan leszáguldottam a lépcsőn.

21.fejezet ~ Az ajándék

Sziasztok. Már csak 4 fejezet van hátra a 2. évadig.
Csak annyit szeretnék kérni, hogy komizzatok. Nagyon sokat jelentene tényleg.








Már éppen a házunk előtt voltam amikor megpillantottam anyukámat egy idegen pasas kocsijából kiszállni. Ott ölelgették egymást. Nem elég nekem Harry, hát még ez is? Ebben a pillanatban semmi sem érdekelt. Még az sem ha, anya észreveszi, hogy elhagytam a házat. Így odamentem hozzá.
- Anya, hát ez meg?? -kérdeztem, és mutattam végig rajtuk. Persze kézen fogva álltak az ismeretlen kocsi előtt.
- Kicsim. El fogom mondani. De most, nem éppen ez a legfontosabb. Mért sírsz? És hol van Harry? -erre én inkább nem válaszoltam, hanem bementem a házba. Folyamatosan sírtam, és sírtam. Most minden kijött belőlem. Nem tudtam felfogni. Mért pont Amber? Hogy lehettem ilyen vak? Ez lett volna ilyen halaszthatatlan Harrynek? Felszaladtam a szobámba. Bedőltem az ágyba, és csak sírtam. Valaki kopogott az ajtón. Gyanítottam, hogy ki lehetett az.
- Most nem akarok beszélni senkivel. -a válaszommal nem törődve, benyitott az ajtón. Odajött mellém, és leült az ágyra.
- Kicsim, mi történt? -éreztem, hogy aggódik miattam. Nem akartam most erről beszélni, de nem is akartam megbántani azzal, hogy nem mondok semmit. Kicsit össze szedtem magam, letöröltem az éppen most lehulló könnyeimet, és belekezdetem.
- Most az történ, hogy emlékszel amikor arról meséltem, hogy azt hittem Harry megcsal? -láttam, hogy bólintott így hát fojtattam.-Most biztos vagyok benne. -a mondat végénél elhalkult a hangom.
- Nekem nagyon kedves srácnak tűnik, és sugárzik róla, hogy szeret téged. -eddig én is ezt hittem, de úgy látszik, hogy tévedtem. Nem szeret. Talált magának egy kinyes kis libát, és többet ér neki, mint én.
- Ezek szerint mégsem. -már nem bírtam tovább vissza tartani a sírást.
- Kicsim, én most megyek csinálok vacsorát. Látom, hogy most egy kicsit egyedül szeretnél lenni. Nem tudom, hogy ettél-e már. Ha akarsz lejössz enni, ha nem akkor nem. Holnap még fojtatjuk a beszélgetést.- csak bólintottam és anya már ki is viharzott a szobámból. Minden gondolatom Harryre terelődött. Másra sem tudtam gondolni, csakis Harryre. Hogy tehetett ilyet? Mért kellett ilyen csúnyát átvernie? És a szemembe hazudnia? Nem ér ennyit az égész, hogy miatta sírjak. Inkább lefekszem aludni. Holnap majd át tudom gondolni ezt az egészet.
                                                                                 ***
Reggel arra ébredtem, hogy valaki kopogtat az ajtón. Nagyon nem volt kedvem még felkelni, és nem volt semmi erőm a tegnap történtek miatt. Fogalmam sem volt, hogy ki állt az ajtó túlsó felén, de jelenpillanatban 2 személyre gondoltam. Félve attól, hogy Harry állít be egy újabb magyarázattal, de kimondtam amit akartam.
- Gyere. -lassan nyitódott az ajtó. Már komolyan azt hittem, hogy Harry az, de tévedtem. Vanessa lépett be a szobámba.
- Hallottam, hogy mi történt. Nagyon sajnálom, de ez nem az aminek te gondo.. -itt nem hagytam, hogy befejezze. Elég volt már Harryből.
- Igen? Nem az aminek gondolom? Hát de. Pont, hogy az. Harry Amberrel csalt meg. A saját szememmel láttam.
- Legalább hallgass meg. Ígérem, nem lesz hosszú. -már majdnem megadtam magam, amikor kopogtak.
- Gyere be. -mondtam, majd kíváncsian vártam, hogy ki lép be a küszöbön.
- Kicsim, hoztak neked valami. -azzal átnyújtott egy dobozt, ami szépen be volt csomagolva. Nézegettem egy darabig.. Ránéztem Vanessára aki kíváncsiskodóan meredt hol rám, hol pedig a dobozra. Tovább vittem a tekintetem anyára. Bólogatott, hogy bontsam ki. Nem tudtam, hogy mit tegyek. De végül nekiálltam és kibontottam..
---------------------------------------------
Hát nem lett valami hosszú.. Ezért bocsii.
KOMIZZÁTOK PLS!!
Előbb lesz rész.:)

20.fejezet ~ Stúdió látogatás /2.rész/

Sziasztok! Egy kicsit késve, de meghoztam a frisst.

Csak annyit szeretnék kérni, hogy komizzátok, megértem,

hogy az előzőhöz nem írtatok megjegyzéseket, mert béna lett. De remélem, hogy ez már jobban fog tetszeni és komizni fogjátok. Még azt szeretném kérni, hogy írjátokle a véleményeteket arról, hogy melyik tetszett jobban: a régi dizánj tetszett, vagy az új?  Előre is köszönöm mindenkinek!     Puszii: Wiwii  

Egy szerelmes dalt a legnehezebb elénekelni főleg,ha még sosem éreztél ilyet,ha még nem tudod,hogy milyen ez az érzés. A szerelem egy megmagyarázhatatlan dolog,amit nem lehet szavakkal kifejezni. Ha azt mondod szeretlek még,akkor sem fejtetted ki igazán. Ez csak egy szó. Ezt bizonyítani kell,hogy így van.
Szerencsésnek mondhatja magát az az ember,aki szerelmes,mert ez a világ egyik legszebb érzése. Ráadásul ha a szeretett személy viszont szeret az már leírhatatlan érzés. Én ezek a szerencsés emberek közé tartozom. Sosem gondoltam volna,hogy Harry oldalán ismerem meg az igaz szerelem fogalmát. Igaz,hogy voltam már szerelmes,de ez most akkor is más. Olyan kötelék fűz már hozzá,amit nem lehet elszakítani. Senki sem tudja már megakadályozni,hogy őszintén szeressem Őt !.
És most itt áll velem szemben. Hangját hallva bőröm libabőrös lesz. Az a szín tiszta hang elkábít. Teljesen a rabja lettem. Belenézve zölden csillogó szempárjába úgy érzem újra és újra beleszeretek. Tekintete teljesen magával ragad és elveszek benne,mint egy útvesztőben,ahol nincs kijárat. Behunyom a szemem és csak a hangjára koncentrálok. Álom világomból az elhalkuló zene ébreszt fel.
- Sarah a te részed jön.- mondta bele, nevetve Harry a mikrofonba. Ijedten felkapom a tekintetem és össze vissza habogok egy bocsit annak,aki csak a szemem elé kerül. Negyedszerre vettük újra a dalt és mindig én rontottam el. Ötödszörre is megpróbálkoztunk a felvétellel,de ez alkalommal próbáltam a zenére koncentrálni.

Sikerült visszaosonnom a házba anélkül,hogy anyu észrevette volna,hogy megszöktem. Gyorsan átöltöztem valami kényelmesebb ruhába és levetettem magam a kanapéra,mintha órák óta filmet néztem volna. Ránéztem az órára,ami kettő órát mutatott. Ideje lenne valamit ebédelnem. Elindultam a konyha felé,de mielőtt beértem volna valaki csengetett. Az ajtóhoz sétáltam,majd kinyitottam azt. Vendégemet látva elmosolyodtam,majd illedelmesen betessékeltem a házba.
- Mi járatban vagy?- kérdeztem tőle,majd követtem a konyhába. Teljesen úgy viselkedett a házban,mintha évek óta itt lakna. Nem baj legalább otthon érzi magát.- Te még is miben mesterkedsz?
- Főzök neked.- felelt egy mosoly kíséretében. Szemeim kikerekedtek,az állam pedig szó szerint leesett. Nem hittem a fülemnek.
- Te ilyet is tudsz? - kérdeztem tőle nevetve ő,pedig csak bólintott egyet. Megvontam a vállam,majd leültem az asztalhoz. Meglepődve figyeltem végig,hogy mennyire otthonosan mozog a konyhában.- Elmehetnél szakácsnak is,bár - álltam meg egy percre,hogy átgondoljam mit is mondtam az előbb.- Inkább maradj a zenénél.
Körülbelül egy óra múlva el is készült az ebéd. Azt mondta menjek ki a nappaliba,majd oda hozza. Pár perc múlva egy nagy tálca étellel csatlakozott hozzám. Sokféle ételt készített nekem,aminek nagyon örültem,ugyanis rettentően éhes voltam már. Leült mellém,majd az ölembe tette a tálcát. Csak két órát azzal szórakoztunk,hogy ki tud több szőlőt bedobni a szájába. Persze,hogy vesztettem....
Már fél kilenc is elmúlt,de édesanyám még mindig nem ért haza. Kezdtem aggódni érte,mert maximum nyolc óráig szokott dolgozni. Idegesen kerestem a telefonomban a nevét,amit öt perc után végre meg is találtam. Tárcsáztam a számot. Első csörgés-semmi. Második csörgés-semmi. Harmadik csörgés-semmi. Így számoltam egészen a tizenkettedik csörgésig,amikor végre hajlandó volt felvenni a telefont.
- Szia kicsim.- szólt bele a telefonba és ekkor úgy éreztem,hogy egy hatalmas kő esik le a szívemről.- Figyelj elég későn érek ma haza szóval jó lenne,ha áthívnád valamelyik barátod,hogy ne legyél egyedül.- vázolta fel a helyzetet,ezután pedig elmondtam neki,hogy Harry itt van és itt is marad velem. Megkönnyebbülten nyomtam ki a telefont,hogy semmi baja nem esett neki.
Mivel már nagyon unatkoztunk úgy döntöttünk megnézünk valami horror filmet. Előkészítettük a popcornt, a takarót és a többit,ami a filmezéshez kell. A film egynegyed részét talán még végig néztük,de a felénél már csak beszélgettünk. A végén pedig már úgy helyezkedtünk el,hogy az összes takaró a földön pihent, a popcorn kiborult a szőnyegre,ajkaink pedig percenként kezdtek újabb és újabb csók csatákba. Ezt Harry telefonjának a csörgése zavarta meg. Gyorsan a telefonja után kapott. A beszélgetés nagyjából ennyiből állt : Szia. Mikor? Most? Oké,akkor ott találkozunk. Szia. Majd ki is nyomta. Vagy harmincszor bocsánatot kért,hogy el kell mennie,de azt mondta,hogy halaszthatatlan dolga akadt.
Fél óra unatkozás után már nem bírtam mit csinálni,ezért úgy gondoltam,hogy szívok egy kis friss levegőt.

Liam szemszöge:

- Ott vagyunk már? Már viszket a szemem ettől a kendőtől. - türelmetlenkedett mellettem Vanessa,akit kézen fogva vezettem a randi helyünkre. Szemét bekötöttem,mert meglepetésnek szántam a helyet. Nagyon remélem,hogy tetszeni fog neki. Elvégre mostanában alig volt egymásra időnk és szeretném szorosabbá tenni a kapcsolatunkat,mert tényleg nagyon kedvelem őt,sőt teljesen elcsavarta a fejemet. Talán már kimondhatom,hogy igen tényleg szerelmes lettem belé. Lassan sétáltunk és eközben végig azon aggódtam,hogy nehogy felbukjon valamiben,amiért nem látja a talajt. Szerencsére ezt elkerültük.
- Itt vagyunk.- majd ezzel a mozdulattal levettem a fejéről a fekete kendőt,ami egy kis ideig elvette a szeme világát. A táj láttán első reakcióként le esett az álla,majd ezután elmosolyodott és egy forró csókot nyomott az ajkamra.
- Nagyon-nagyon tetszik.- válaszolt miután levegő hiány miatt ajkaink elváltak egymástól. Leültünk a plédre,amit már kikészítettem,majd a piknik kosárból szépen sorban elővettem a benne rejlő ételeket. Miután mindketten jól laktunk eldőltünk a pléden,majd a csillagokból kirajzolt alakokat kezdtünk vizsgálni.- Nézd ott egy nyíl.- mutatott ujjával az általa kiszemelt formára,de még így sem találtam meg.- Az pedig egy négyzet,talán.- mosolyodott el. Azt hiszem ez az egyik gyenge pontom. Akárhányszor meglátom a mosolyát úgy érzem a fellegekben járok.
- Nézd ott azt a csillagot.- mutattam én az egyikre.- Talán ez az,amelyik most a legfényesebben csillog,de - átfordultam az oldalamra,hogy vele szemben lehessek.- Még az sem csillog olyan szépen,mint a te szemed.- erre nem felelt semmi csak megcsókolt,de úgy mint még soha. Ebben a csókban benne volt minden érzelmünk egymás iránt.

Sarah szemszöge:

Épphogy csak a lámpák fénye világította meg az utcát. Elég késő volt,így csak néha haladt el mellettem pár autó. A kocsmából kiszűrődő hang egy kis félelmet adott a sétámnak,de ettől sem riadtam meg. Gyors léptekkel próbáltam elhaladni előtte,hogy véletlenül se szúrjanak ki a részeg emberek. Útközben már el is felejtettem,hogy miért indultam el. Talán csak leakartam kötni valamivel a figyelmem. Hát ez nem igazán sikerült. A helyi Starbucks-ba siettem,hogy megigyak valami forró italt. Az ajtó előtt a szemem megakadt egy ismerős személyen. Közelebb mentem és láttam,hogy Amber állt ott egy ismerőshöz hasonló figurával. Ahogy egyre közelebb mentem észrevettem ,hogy nem csak hasonlított rá,hanem ő maga volt az. Ott ölelgették egymás,mint valami szerelmespár és ekkor végképp elfogyott a türelmem.
- Nem elég,hogy Justint elvetted tőlem most még Harryre is fáj a fogad?- kiabálta le a fejét miután oda értem. Szemeim könnyekkel voltak tele és fejem,majd szét robbant a dühtől.- Nem értem miért kell ezt tenned velem.- folytattam tovább.- Te pedig.- fordultam Harryhez.- Ez lett volna annyira halaszthatatlan? Ezt nem hiszem el.- alig tudtam megfogalmazni, hogy mit éreztem inkább,így ahelyett,hogy kiosztottam volna mindkettőt sarkon fordultam és haza fele vettem az irányt...

Díj

Sziasztok! El sem hiszem, hogy ez már a 3.díjam. Nagyon szépen köszönöm Angelnek ! :)

Szabályok : 
1. Tedd ki a blogodra a képet. (megvan)
2. Említsd meg annak a jómadárnak a nevét, akitől kaptad. (megvan)
3.Küldd tovább minimum három, kizárólag One Direction fanfictionos blognak.  (megvan)
4. Írj magadról pár infót ami 1D-vel kapcsolatos (pl.:hol és hogyan ismerted meg őket, ki(k) a kedvence(i)d , és miért stb. ) (megvan)
5. Akiknek tovább küldöd , hagyj megjegyzést a blogjukon , hogy tudják mi vár rájuk. (megvolt)


Én a One Directiont a tv-ben hallottam meg először, már ott nagyon megtetszettek. Felírtam egy papírra a nevüket, és rákerestem a neten. Azóta imádom Őket. Én mind az 5 fiút ugyan úgy  szeretem, de ha ki kéne emelni közülük egyet akkor Harry. Nagyon helyes feje van, és egyszerűen imádom.


Akiknek tovább küldöm:
Wywykee
Alexa L. Wozde
Dalmii

Még egyszer nagyon-nagyon szépen köszönöm a díjat!!!

20.fejezet ~ Stúdió látogatás /1.rész/

Sziasztok!
Hát elérkeztünk a 20.fejezethez is.
Bocsi, hogy mostanában ritkán hozok frisst..
De nem volt jó a netem.
Igyekszem most már összekapni magam.
Azért is bocsi, hogy ilyen rövid lett, de gyorsan
írtam valamit, hogy ne kelljen ennyit várnotok.
Köszönöm azoknak akik írnak komit. Nagyon jól esnek.
Nem húzom az időt.Itt a rész!
Olvassátok, és komikat még mindig kérek..:D
Jó olvasást!!
Puszii: Wiwii

Amikor megláttam ledermedtem, de szerencsére még időben kapcsoltam, és elbújtam az ajtó mögé. Tehát akkor itt dolgozik. Rápillantottam Harryre aki megértően visszapillantott. Gyorsan becsuktuk az ajtót, hogy anya még véletlenül se vegyen észre. Viszont én észrevettem, hogy egy pasassal beszélget, aki megjegyzem, elég ismerősnek tűnt. Az a mosoly ami anya arcára kiült.. Rég óta nem láttam ilyen őszinte vigyort az arcán. Az óta nem láttam mióta apa meghalt. Csak nem?? Gondolatmenetemből egy nagyon ismerős hang zökkentett ki.

- Sarah?? Hát te meg?? Itt??
- Szia Amber. -mondtam unottan, de mégis meglepetten. Vártam, hogy mikor köt belém. Amber a régi sulimba volt az osztálytársam. Sose hagyta, hogy valakinek jobb cuccai legyenek nála. Én mindig is szerettem egyedien öltözködni, és ezért engem nagyon is utált. Mit kereshet itt? Emlékszem, hogy a suliba Ő nyerte meg a ti mit tudot. Talán énekelni jött?? Nagyon is szerettem vele vitatkozni, de mindig is úgy tett mintha nagyon kedvelne, de ez egyel talán nem így van. Sőt gyűlöl, és én is őt . Elvette tőlem azt az embert aki nagyon fontos volt számomra, de ha így átpártolt Amber oldalára, neki talán nem is voltan olyan fontos.

- Sarah, Sarah!! -legyintette meg a kezét Louis előttem. Felnéztem, de már Amber nem volt ott. Körbetekintettem. Éppen Harry-t ölelgette, amit én nem nagyon vettem jó néven, de ahogy elnéztem Harry se. Próbálta levakarni magáról, de Ő csak ölelgette..
- Vigyázz vele. -halottam meg Liam hangját, aki csak felvont szemöldökkel figyelte Amber kis bemutatkozását. Tudtam, ha megtudja, hogy együtt vagyunk Harry-vel, akkor őt is el fogja venni tőlem. De azt már nem fogom hagyni. Harryt nem.
- Elmegyek forrócsokit venni. -mondtam Liaméknek, majd sarjon fordultam. Nem voltan kíváncsi Amerrre, és arra sem, hogy mászik rá Harryre. Biztos voltam benne, hogy itt volt valahogy egy automata. A suliban minden reggel ittam egy forrócsokit, valahogy megnyugtat. Előkotorásztam a pénzt a zsebemből, és belecsúsztattam a gépbe.

- Sarah!- hallottam megy magam mögül Harry édes hangját. Gyorsan oda futott. - Én nem akartam..
- Tudom Harry. Ismerem Ambert. Mindig mindent, és mindenkit meg akar szerezni magának. De téged nem engedlek, te az enyém vagy. -Harry egy arpó sóhajtott, majd megcsókolt. Csókja most is olyan szenvedélyes volt, mint szokott. 
   
                                                                       

19.fejezet ~ Szobafogság

Na most lesz végem. Haza fele tartottunk a kis "meccsünk" után. Nagyon rossz volt azt érezni, hogy miattam kellett félbeszakítani a piknikezést. Sokszor bocsánatot is értem. Kicsit idegesítő lehetett a bocsánatkérésemet hallgatni, ezért inkább abbahagytam nehogy 2 dolog miatt haragudjanak. Igazából nem is akartam haza menni, de muszáj volt. Anya megjött. Hurrá! Most vagy elmondom Harry-t neki, vagy nem. Nem igazán díjazná, hogy még egyszer sem meséltem neki róla, de ha meg most se mutatom be neki akkor még jobban fog rám haragudni. Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy az utcánk elején álló táblát pillantottam meg. Lehajtottam a fejem, és a cipőmet kezdtem nézegetni. Nem volt valami izgalmas, ezért felhajtottam a fejemet. A szemem Vanessán, és Liamen akadt meg. Sugárzik róluk, hogy boldogok együtt. Liam észrevette, hogy Őket bámulom, így inkább tovább vittem a tekintetem Harryre. Éppen Louis fülét pöckölgette, miközben Loui koncentrált volna a vezetésre. Abban a pillanatban az autó a házunk előtt lefékezett. Láttam, hogy a kocsink a ház előtt állt. Ez azt jelenti, hogy itthon van, és kocsival jött.

- Akkor mi megyünk is.- mondta Harry. Nem akartam illetlen lenni, de anyu sem venné jó néven, ha beállítok 5 fiúval. Majd idővel minden kiderül. Harry oda lépett hozzám, és egy csókot lehelt ajkamra. - Majd holnap jövök. -ezzel a mondattam, el is lépett előlem.
Bementünk az ajtón. Anya szúrós szemekkel nézett rám.Oda jött és megölelt. Nem értettem a helyzetet.
- Először is, nagyon hiányoztál már. Másodszor. Tegnap szóltam, hogy jövök, és erre meg  nem vagy itthon. -már szólásra nyitottam a számat, de anya legyintett a kezével. - Harmadszor. Ki ez a fiú?
- Anya mindent elmagyarázok. Te is nagyon hiányoztál nekem.még egyszer boszi, hogy nem voltam itthon, de úgy elment az idő..- a lányokra néztem, akik vették a lapot és felsétáltak az emeletre.
- Szóval. Minden nap felhívtalak megkérdeztem, hogy mit csináltál, mindig azt mondtad, hogy semmi különöset. Van egy barátod akiről nem is tudok. Bocsi Sarah, de szobafogság. 2 hét.
- Tessék? De meg sem hallgatsz?
- Majd megfoglak, de most rohannom kell. Tényleg sajnálom, de a saját érdekedben teszem.

Persze mindig ezzel jön. De nekünk holnap reggel a stúdióba kell lenünk. Ezt nem hiszen el. Felsétáltam az emeletem. A hangok irályába kezdtem elindulni, mert tudtam, hogy ott lesznek a lányok. A számításom be is jött. Vanessa szobájába voltak.
- Sarah. Most, hogy anyukád is megjött, és Kate is itt van neked, és szerintem haza megyek. Nagyon szépen köszönöm, hogy itt lehettem nálatok.
- Nem maradnál még pár napot? -kérdeztem reménykedve, hogy igent mond.
Csak egy kis győzködés kellett, és abban egyeztünk meg, hogy még 3 napig marad. Kate viszont amint vége a szünetnek haza megy.
- Anyu azt mondta, hogy szobafogságba leszek 2 hétig.
- Se holnap menni kell a fiúkkal..
- Tudom, de nem tehetek róla. Ma még megpróbálok puhítani a szívén, és meg lássuk.
Csendben ültünk egymás mellett az ágyon. Hosszú percekig, csak magunk elé bámulva merengtünk. Valakinek meg kellett törnie a csendet. Hát én lettem az a valaki.
- Nem vagytok éhesek?- kérdeztem. Mire csak a lányok bólintottak. Lementünk a konyhába. Belenéztem a hűtőbe. Tele volt mindenféle finomsággal. Anyu bevásárolt. Gyorsan összeütöttünk valamit. Miután mindenki jól lakott, felmentünk filmet nézni.
                                                                         ***
Ajtó csapódást hallottam. Biztos anya jött meg. Gyorsan lerohantam hozzá. Levetettem magam a kanapéra majd intettem a kezemmel, hogy üljön le mellém. Elmeséltem neki mindent. Pár résznél elég furcsán nézett rám, de ott mindig terelni kezdtem a témát.
- De a telefonba mért nem mondtad, hogy van barátod?- gyorsan agyalnom kellett. Eszembe is jutott egy, csak kérdés, hogy be-e veszi.
- Nem akartam telefonon közölni. Jobb volt így, személyesen.- nem tudtam leolvasni az arcáról semmit. Egyszer mosolygott, másszor pedig elég csúnyán nézett rám. - Akkor elmehetek holnap igaz?- reménykedve néztem rá.
- Nem tudom. Hazudtál nekem, és mégis csak engedély nélkül hoztál be egy fiúcsapatot a házba. Még mindig áll a szobafogság, csak 1 hét.
- De anyu..
- Nincs de, holnaptól kezdve nem mehetsz sehova, és meg ne próbálj elmenni amíg én nem vagyok itthon. Világos?
- Igen. -mondtam neki, de egyből eszembe jutott egy terv. - Mikor is kell menned dolgozni?
- Holnap, reggel 8-tól, este, 9-ig.- bólintottam egyet, majd a szobámba siettem. Elmondtam a lányoknak, hogy észrevétlenül ki tudok menni a házból amíg anya dolgozik. Felhívtam Harry-t.
- Szia Kicsim! -szólt bele a telefonba.
- Szia. Csak azért hívlak, hogy holnap akkor hányra menjünk a stúdióhoz?
- Olyan fél 9 körül kéne jönnötök.
- Oké. És hova?

Harry lediktálta a címet, majd elköszöntünk egymástól. El sem tudom hinni, hogy az egyik nap még utáltam. Hallani sem akartam róla. Most meg, el sem tudnám képzelni nélküle az életem. Ami után leraktam a telefont már hiányzott, és most 1 hétig nem láthatom. Már későre járt. Bementem a fürdőbe, és lefürödtem. Nagyon éhes voltam. Lementem enni, utána pedig befeküdtem az ágyba. Még mindig éreztem Harry illatát. Kicsit még gondolkoztam, de hamar el aludtam.

                                                                                * * *

 Reggel a telefonom csörgésére keltem. Nem volt valami kellemes, de jobb mint Vanessa ébresztése. Egyből a fürdőszobába igyekeztem. Megmostam az arcom. Nagyon álmos voltam, ezért lezuhanyoztam. Sokkal frissebb lettem. Kimentem a szekrényemhez. Mivel nagyon jó idő volt, egy szoknya mellett tettem le a voksomat. Felöltöztem, a hajamat pedig kivasaltam. Amikor eszembe jutott, hogy hova menyünk, elkezdtem izgulni. Mi lesz velem ott? Próbáltam a gondolataimat elterelni, de akkor meg anya jutott az eszembe, és az, hogy kiszökök a házból. Nem baj, ez most nagy
 lehetőség számunkra. Sok idő eltelt a hajam simításával. Lementem, és Vanessáékhoz rohantam. Lent ültek az ebédlőbe.
- Mit eszünk?- kérdeztem tőlük, de válaszul csak rámutattak az asztalom lévő szendvicsekre. Elvettem egyet. - Akkor jó étvágyat! -mondtam, és elkezdtem enni a tányéromban lévő ételt.
- Neked is. Mikorra is kell odaérnünk? - kérdezte Vanessa, amin én gondolkodni kezdtem.
- Fél 9.
- Akkor siessünk.
Gyorsan megettük a reggelinket, majd a lábunka húztuk a cipőt és elindultunk. Nem volt annyira messze. Fél óra után meg is érkeztünk. Harry, Liam, Louis, és Niall már a kapubejáratnál vártak. Egyre jobban izgultam. Ránéztem Vanessára, akiről szintén le lehetett olvasni, hogy feszült. Először csak az tűnt fel, hogy Zayn nincs itt. Oda mentem Harryhez, és egy csókkal üdvözöltem. Ez egy kicsit megnyugtatott.
- Akkor mehetünk? -kérdezte Liam, mire mindenki bólintott.
Beértünk, és egy hosszú folyosó elején álltunk meg.
- Először bemegyünk abba az irodába, -mutatott Harry az egyik ajtóra - ott fogjuk megkapni a számot, és ott begyakoroljuk egy kicsit, és utána megyünk a stúdióba felvenni a számot.
Elindultunk az ajtó fele amit Harry mutatott, és benyitottunk. Amikor beértünk ledöbbentem. Egy személyt pillantottam meg, akivel most a legkevésbé sem akartam összefutni.