19.fejezet ~ Szobafogság

Na most lesz végem. Haza fele tartottunk a kis "meccsünk" után. Nagyon rossz volt azt érezni, hogy miattam kellett félbeszakítani a piknikezést. Sokszor bocsánatot is értem. Kicsit idegesítő lehetett a bocsánatkérésemet hallgatni, ezért inkább abbahagytam nehogy 2 dolog miatt haragudjanak. Igazából nem is akartam haza menni, de muszáj volt. Anya megjött. Hurrá! Most vagy elmondom Harry-t neki, vagy nem. Nem igazán díjazná, hogy még egyszer sem meséltem neki róla, de ha meg most se mutatom be neki akkor még jobban fog rám haragudni. Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy az utcánk elején álló táblát pillantottam meg. Lehajtottam a fejem, és a cipőmet kezdtem nézegetni. Nem volt valami izgalmas, ezért felhajtottam a fejemet. A szemem Vanessán, és Liamen akadt meg. Sugárzik róluk, hogy boldogok együtt. Liam észrevette, hogy Őket bámulom, így inkább tovább vittem a tekintetem Harryre. Éppen Louis fülét pöckölgette, miközben Loui koncentrált volna a vezetésre. Abban a pillanatban az autó a házunk előtt lefékezett. Láttam, hogy a kocsink a ház előtt állt. Ez azt jelenti, hogy itthon van, és kocsival jött.

- Akkor mi megyünk is.- mondta Harry. Nem akartam illetlen lenni, de anyu sem venné jó néven, ha beállítok 5 fiúval. Majd idővel minden kiderül. Harry oda lépett hozzám, és egy csókot lehelt ajkamra. - Majd holnap jövök. -ezzel a mondattam, el is lépett előlem.
Bementünk az ajtón. Anya szúrós szemekkel nézett rám.Oda jött és megölelt. Nem értettem a helyzetet.
- Először is, nagyon hiányoztál már. Másodszor. Tegnap szóltam, hogy jövök, és erre meg  nem vagy itthon. -már szólásra nyitottam a számat, de anya legyintett a kezével. - Harmadszor. Ki ez a fiú?
- Anya mindent elmagyarázok. Te is nagyon hiányoztál nekem.még egyszer boszi, hogy nem voltam itthon, de úgy elment az idő..- a lányokra néztem, akik vették a lapot és felsétáltak az emeletre.
- Szóval. Minden nap felhívtalak megkérdeztem, hogy mit csináltál, mindig azt mondtad, hogy semmi különöset. Van egy barátod akiről nem is tudok. Bocsi Sarah, de szobafogság. 2 hét.
- Tessék? De meg sem hallgatsz?
- Majd megfoglak, de most rohannom kell. Tényleg sajnálom, de a saját érdekedben teszem.

Persze mindig ezzel jön. De nekünk holnap reggel a stúdióba kell lenünk. Ezt nem hiszen el. Felsétáltam az emeletem. A hangok irályába kezdtem elindulni, mert tudtam, hogy ott lesznek a lányok. A számításom be is jött. Vanessa szobájába voltak.
- Sarah. Most, hogy anyukád is megjött, és Kate is itt van neked, és szerintem haza megyek. Nagyon szépen köszönöm, hogy itt lehettem nálatok.
- Nem maradnál még pár napot? -kérdeztem reménykedve, hogy igent mond.
Csak egy kis győzködés kellett, és abban egyeztünk meg, hogy még 3 napig marad. Kate viszont amint vége a szünetnek haza megy.
- Anyu azt mondta, hogy szobafogságba leszek 2 hétig.
- Se holnap menni kell a fiúkkal..
- Tudom, de nem tehetek róla. Ma még megpróbálok puhítani a szívén, és meg lássuk.
Csendben ültünk egymás mellett az ágyon. Hosszú percekig, csak magunk elé bámulva merengtünk. Valakinek meg kellett törnie a csendet. Hát én lettem az a valaki.
- Nem vagytok éhesek?- kérdeztem. Mire csak a lányok bólintottak. Lementünk a konyhába. Belenéztem a hűtőbe. Tele volt mindenféle finomsággal. Anyu bevásárolt. Gyorsan összeütöttünk valamit. Miután mindenki jól lakott, felmentünk filmet nézni.
                                                                         ***
Ajtó csapódást hallottam. Biztos anya jött meg. Gyorsan lerohantam hozzá. Levetettem magam a kanapéra majd intettem a kezemmel, hogy üljön le mellém. Elmeséltem neki mindent. Pár résznél elég furcsán nézett rám, de ott mindig terelni kezdtem a témát.
- De a telefonba mért nem mondtad, hogy van barátod?- gyorsan agyalnom kellett. Eszembe is jutott egy, csak kérdés, hogy be-e veszi.
- Nem akartam telefonon közölni. Jobb volt így, személyesen.- nem tudtam leolvasni az arcáról semmit. Egyszer mosolygott, másszor pedig elég csúnyán nézett rám. - Akkor elmehetek holnap igaz?- reménykedve néztem rá.
- Nem tudom. Hazudtál nekem, és mégis csak engedély nélkül hoztál be egy fiúcsapatot a házba. Még mindig áll a szobafogság, csak 1 hét.
- De anyu..
- Nincs de, holnaptól kezdve nem mehetsz sehova, és meg ne próbálj elmenni amíg én nem vagyok itthon. Világos?
- Igen. -mondtam neki, de egyből eszembe jutott egy terv. - Mikor is kell menned dolgozni?
- Holnap, reggel 8-tól, este, 9-ig.- bólintottam egyet, majd a szobámba siettem. Elmondtam a lányoknak, hogy észrevétlenül ki tudok menni a házból amíg anya dolgozik. Felhívtam Harry-t.
- Szia Kicsim! -szólt bele a telefonba.
- Szia. Csak azért hívlak, hogy holnap akkor hányra menjünk a stúdióhoz?
- Olyan fél 9 körül kéne jönnötök.
- Oké. És hova?

Harry lediktálta a címet, majd elköszöntünk egymástól. El sem tudom hinni, hogy az egyik nap még utáltam. Hallani sem akartam róla. Most meg, el sem tudnám képzelni nélküle az életem. Ami után leraktam a telefont már hiányzott, és most 1 hétig nem láthatom. Már későre járt. Bementem a fürdőbe, és lefürödtem. Nagyon éhes voltam. Lementem enni, utána pedig befeküdtem az ágyba. Még mindig éreztem Harry illatát. Kicsit még gondolkoztam, de hamar el aludtam.

                                                                                * * *

 Reggel a telefonom csörgésére keltem. Nem volt valami kellemes, de jobb mint Vanessa ébresztése. Egyből a fürdőszobába igyekeztem. Megmostam az arcom. Nagyon álmos voltam, ezért lezuhanyoztam. Sokkal frissebb lettem. Kimentem a szekrényemhez. Mivel nagyon jó idő volt, egy szoknya mellett tettem le a voksomat. Felöltöztem, a hajamat pedig kivasaltam. Amikor eszembe jutott, hogy hova menyünk, elkezdtem izgulni. Mi lesz velem ott? Próbáltam a gondolataimat elterelni, de akkor meg anya jutott az eszembe, és az, hogy kiszökök a házból. Nem baj, ez most nagy
 lehetőség számunkra. Sok idő eltelt a hajam simításával. Lementem, és Vanessáékhoz rohantam. Lent ültek az ebédlőbe.
- Mit eszünk?- kérdeztem tőlük, de válaszul csak rámutattak az asztalom lévő szendvicsekre. Elvettem egyet. - Akkor jó étvágyat! -mondtam, és elkezdtem enni a tányéromban lévő ételt.
- Neked is. Mikorra is kell odaérnünk? - kérdezte Vanessa, amin én gondolkodni kezdtem.
- Fél 9.
- Akkor siessünk.
Gyorsan megettük a reggelinket, majd a lábunka húztuk a cipőt és elindultunk. Nem volt annyira messze. Fél óra után meg is érkeztünk. Harry, Liam, Louis, és Niall már a kapubejáratnál vártak. Egyre jobban izgultam. Ránéztem Vanessára, akiről szintén le lehetett olvasni, hogy feszült. Először csak az tűnt fel, hogy Zayn nincs itt. Oda mentem Harryhez, és egy csókkal üdvözöltem. Ez egy kicsit megnyugtatott.
- Akkor mehetünk? -kérdezte Liam, mire mindenki bólintott.
Beértünk, és egy hosszú folyosó elején álltunk meg.
- Először bemegyünk abba az irodába, -mutatott Harry az egyik ajtóra - ott fogjuk megkapni a számot, és ott begyakoroljuk egy kicsit, és utána megyünk a stúdióba felvenni a számot.
Elindultunk az ajtó fele amit Harry mutatott, és benyitottunk. Amikor beértünk ledöbbentem. Egy személyt pillantottam meg, akivel most a legkevésbé sem akartam összefutni.