17.fejezet~ Szeretem!

Sziasztok!
Nagyon örülök annak, hogy ilyen sokan megnéztétek már a blogomat.
Kénének a komik.
Szeretném, ha meglenne az 5 komi.. Hajrá-Hajrá!!:)
A részről pedig annyit, hogy mostanában, csak Sarahról, és Harryről volt szó, de most már igyekszem a többiek szemszögéből is írni.
Jó olvasást!
Puszii: Wiwii

Amíg Harry fürdött, én megágyaztam neki a szobámban, nekem pedig a nappaliba. Nem akartam egy szobába, főleg nem egy ágyba aludni vele. Kb 10 percet az ágynemű felhúzásával töltöttem. Visszamentem a szobámba, és Harry már az ágyamon ült.

- Jó éjt Harry! Te itt alszol,- mutattam az ágyamra - én meg lent a nappaliba. Ha kell valami tudod hol találsz.- sarkon fordultam, majd elindultam kifele a szobámból.
- Nem alszol itt velem? - kérdezte reménykedő hangon.
- Nem.- folytattam az utamat lefelé. Mikor már a nappaliban ültem, küldtem egy sms-t Liamnek, és Vanessának.

~Vanessa~

 Ami közben az sms-t olvastam, miszerint Sarah otthon van Harryvel, egy kezet éreztem a derekamhoz simulni. Normális esetben megijedtem volna, de tudtam ki az. Reflexből hátra fordultam, és Liam állt velem szembe.

- Hát te meg, hogy-hogy itt vagy ? - kérdeztem mosollyal az arcomon.
- Gondoltam eljövök hozzád, ha már a plázában úgy is leráztatok.
- Nem miattad..-nem tudtam folytatni. Liam ajkamra tapasztotta övét. Kezeit arcomra helyezte, és úgy csókolt, mint még soha.
- Tudom. -majd folytatta csókcsatánkat. Már vagy 1 hete nem csókolhattam, nem érhettem hozzá, és most végre ez megszűnt.
- Vanessa! - jött oda Kate. - Öö..bocsi...nem láttam..
- Imádom akiknek ilyen jó az időzítésük.- mondtam morogva, de mégis mosolyogva.
- Tényleg bocsi..- én csak legyintettem egyet a kezemmel.
- Akkor szerintem én megyek. Sziasztok.
- Öö..- jött vissza egy kicsit zavarba. - Merre induljak? - kérdezte most már nevetve.
- Megyek én is.- mondtam neki. - Liam, nem akarsz ott aludni Sarahéknál?
- Ha nem gond.
- Nem.

Elindultunk a kijárat felé, de rájöttünk, hogy arra nem igazán lenne előnyös menni. Egy csomó fotós, és újságíró. A hátsó kijárat fele kezdtünk el sétálni. Ki is sikerült jutnunk. Nagy nehezen kikerültük a riportereket, majd Liam kocsija felé vettük az irányt. Beültünk, és Liam a gázba taposott.

                                                                              ***

 Szerencsére volt nálam kulcs. Bementünk a lakásba. Semmi villany nem égett. Valószínű, hogy alszanak.
- Liam gyere. - mondtam neki halkan, mert a telefonom világítása segítségével láttam, hogy Sarah a nappaliban fekszik.
- Jó éjt! -mondta Kate, majd felment.

Amikor elindultam felfelé a lépcsőn a telefonom kikapcsolt. Nagyon jó ennek is most kell lemerülnie.. Mérgelődtem magamban. Tudtam, hogy van valami a földön. Mindig van. A számításom be is jött. Én elestem, Liam pedig rám. Nem túl sikeresen értünk földet. Esés közben megpróbáltam a falba meg kapaszkodni, de a falon logó képek egyikét a földre ütöttem le. Ami persze üvegből volt.

- Kivan itt? - oltotta fel a lámpát Sarah. - Vanessa? Mit csináltok ti az éjszaka közepén? Valaki aludni is szeretne!- mérgelődött Sarah. Mindig mérges amikor felébresztem. Ami elég sokszor elő is szokott fordulni.
- Bocsi, csak nem akartunk felébreszteni.
- Sikerült.
Szerencsére csak kisebb karcolások lettek a kezemen. Mi közbe Sarah ordibálását hallgattam, vagyis inkább leszidását, Harry levánszorgott az emeletről. Nem sokkal utána Kate is felfigyelt az általunk létrejött hangra.
- Ha már így mindenki fent van, nem érdemes aludni. - vetettem fel az ötletet.
- Én mit keresek itt?? -kérdezte Harry félkómásan. - Rettentően fáj a fejem...- fogta meg a homlokát. szegény elégé részeg lehetett, ha arra sem emlékszik, hogy hogy került ide.  

~Harry~

Először azt hittem, hogy Sarah mellett fekszem, de csak egyedül voltam a szobában. Mikor hallottam az a hangot, amilyen erővel tudtam, lementem a lépcsőn. Vanessa a földön feküdt. Liam is ott volt. Megpróbáltam visszaemlékezni, de csak az jutott eszembe, mikor Sarah azt mondta: Megbocsátok.. Folyton ez játszódott vissza. Sarah édes hangján. Megbocsát?? Arról fogalmam sem volt, hogy kerülök ide, de arra pedig emlékszem. Hihetetlen. Lehet, hogy már ennyire hiányzik, hogy ilyeneket képzelek be magamnak... Erre rá kell kérdeznem. De mégis hogyan? Leginkább most az érdekelt, mit keresek én Sarahék lakásában. Mellesleg egyedül voltam a szobájába. A kérdésem után Sarah sóhajtott egyet, majd belekezdett.

- Tegnap holt részegen találtalak meg egy discóban. Aztán hazahoztalak. Ennyi..- még mindig olyan flegmán beszélt velem. Nem tudom, hogy fogom majd visszaszerezni. Egyel talán visszafogom? Az nem lehet, hogy elveszítem. Én abba bele is halnék. Az utóbbi két hétben, nagyon gorombán viselkedtem a fiukkal. Carolineről meg annyit, hogy jól beolvastam neki, és meg kérdeztem, hogy lehetett ilyenre képes. Persze még mindig tagadta a dolgot. Nem hiszem el, hogy nem hittem Sarahnak. Pedig mind végig igazat mondott.

- Kaphatnék valami gyógyszert?- kérdeztem, remélve, hogy majd ketten leszünk a konyhába. Lehet, hogy végre esélyt kapok, és meg fog hallgatni.
- Gyere! - intett a kezével.
Bementünk a konyhába. Csak mi ketten, és senki más. A kezembe nyomta a fejfájás csillapítót, és gyors léptekkel az ajtó felé igyekezett.
- Várj! - Kiáltottam rá, és a keze után nyúltam. - Köszönöm, a tegnapit. Mondjuk sokra nem emlékszem, de annyira igen, hogy azt mondtad nekem: Megbocsátok. Erre tisztán emlékszem. Lehet, hogy csak egy álom volt...
- Az volt. - vágta rá Sarah. Az arcán feszültség tükröződött.

~Sarah~

Úr Isten! Emlékszik. Azonnal rávágtam, hogy csak álom lehetett. Talán túl gyorsan is a kelleténél, ezért nem voltam benne biztos, hogy elhitte. Féltem, hogy megint elkezd magyarázkodni. Akkor nem fogom kibírni sírás nélkül. Tudtam, hogy be fog következni.

- Sarah, most meg fog hallgatni, ha tetszik, ha nem.- ültettet le az egyik székre. Egy pillanatra se tudtam le venni a szemem Harryéről. Azok a csodaszép zöld szemei..
- Én tényleg nagyon sajnálom, hogy nem hittem neked. De először a kép, aztán megjelenik egy fiú aki drágámnak szólít. Te mit tennél a helyemben?- ezzel most megfogott. Fogalmam sincs, hogy mit tennék. Igaza van.
- Talán, igazad van.
- Akkor meg tudsz nekem bocsátani?
- Igen, de csak barátok lehetünk.- nagyon nem akartam Harryvel csak barát lenni, de félek.
- Csak barát? De mért?
- Harry több millió lány oda van érted. Minden egyes percben szebbnél- szebb lányok jönnek oda hozzád. Bármit megtennének érted. Bármit.
- De nekem csak te kellesz. -itt már sírtam, nem tudtam vissza tartani. Csak úgy ömlöttek ki a szememből a könnycseppek.
- Mért pont én?
- Mert benned megtaláltam mindent ami nekem egy lányban fontos. És főleg azért mert szeretlek. És SOHA nem tudnálak el felejteni. Érted? Soha.
- Én is szeretlek. Mindennél jobban. Éppen ezért is félek, hogy elveszítelek. Nem tudom mi lenne velem.
- De nem fogsz elveszíteni.
Már így is csak 10 centi lehetett ajkaink között, de ez a kis távolság is megszűnt. Szenvedélyesen kezdett el csókolni, én pedig vissza csókoltam. Nem tudtam megállni. Teljesen magával ragadott. Szeretem!