14.fejezet~Végösszeomlás

Nem állt szándékomban reagálni a kiabálásra, mert tudtam, hogy ő az. Futottam tovább, de nem volt értelme. Hátulról elkapta a kezemet és nagyon erősen szorította. Esélyem se volt vele szemben. Csak fürkészte a tekintetemet, én meg síró szemmel néztem rá.
- Sarah.. Caroline..  -folytatta volna tovább, de én nem hagytam. Nem szerettem volna, ha a szemembe hazudik, és most ezt tette volna.
- Nem kell magyarázkodnod. Én voltam hülye, hogy bedőltem neked.- mondtam volna még tovább, de Harry félbeszakított.
- Ha nem tudsz nekem hinni, akkor sajnálom. Én meg tudtam volna bocsájtani David miatt, de te nem Carolina végett, amikor mellesleg már nincs köztünk semmi.- David ?? Még is ki az a David. Életembe nem ismertem ilyen nevű embert.
- Milyen David ? Mellesleg nem tudsz olyat meg bocsájtani ami nem történt meg.-néztem értetlenkedve Harryre.
- Caroline mondta, hogy van egy kapcsolatod.
- Na tessék! Megint Caroline. Persze, hogy neki jobban hiszel mint nekem.. Igaz?
- Nem.. de itt egy kép meg is tudom mutatni. -azzal elő vette a telefonját a zsebéből, majd a szemem elé tolta azt. Ez hihetetlen, hogy tud valaki ekkorát hazudni, teljesen látszik rajta, hogy meg van szerkesztve. Felismerem a képet magamról. Sőt az a képen fenn is van facebookon is.
- Ez szerkesztet kép. Nem tudom, hogy lehetsz ilyen vak, de ha nem veszed észre akkor talán nem is vagyok olyan fontos számodra.
Kihasználtam az alkalmat és gyorsan elmentem a közeléből. Ahogy észre vettem, nem állt szándékában követni. Meg pillantottam a házunkat, és egyből berohantam. Felmentem a szobámba, és az ajtót becsaptam. De úgy, hogy csodálom, hogy nem tört ki. Síró görcsöt kaptam. Egyszerűen nem tudtam abba hagyni a sírást. Minden rá emlékeztetett. Hogy tud Harry inkább annak a libának hinni, mint nekem.
                                                                             ***
 Reggel arra kelek fel, hogy valaki az ajtómon kopog.
- Gyere! -kiabáltam, vagyis akartam, de szinte a hangom alig hallatszott.
Lassan kinyitódott az ajtó, és a barátnőim Kate és Vanessa léptek be. Úr Isten teljesen el felejtettem Kateet.
- Ne haragudj! - így ugrottam bele a nyakába.
- Semmi baj. Hallottam, hogy mi történt. Jól vagy?
- Voltam már jobban is.. de azért megvagyok..
- És te?? Nagyon hiányoztál már.
- Igen, én nagyon jól vagyok.
- Annak örülök. Na, de most gyertek üljünk le, és beszélgessünk.
Leültünk az ágyamra, és kikérdeztem Kateet mindenről. 1-2 órára el tudták terelni a figyelmem Harryról, de még így is, ha engem kérdezett, egyből rá gondoltam.
- Sarah. Megértem, hogy nem akarsz róla beszélni, de nekünk tegnap Harry nem mondott semmit csak mindenkivel olyan mogorván, és bunkón bánt. Annyit mondott, hogy ő tehet mindenről. Meg, hogy elcseszte az egész életét.
- Semmi baj.. Nektek elmesélem. Hát igazából úgy volt, hogy elhívott beszélgetni. Megjelent valami Caroline. Azt mondta, hogy a kapcsolatukról akar vele beszélni. Én erre meg elmentem. Nem tudom addig mit beszéltek. Bementem egy közeli mondóba. Ott eszméletlenül sírtam. És utána jött Harry valami David-al. Ti is tudjátok, hogy semmilyen David-al, nincs semmi kapcsolatom. Odanyomott a szememhez egy mellesleg szerkesztett képet. Amit épp smárolok azzal a David-al. Ja, és persze azt is Caroline küldte át neki.
A lányok erre csak nyugtattak, mert megint elő tört belőlem a sírás.

/Harry/
- Harry! Gyere mennünk kell. Kezdődik a fotózás.- nyitott be Liam a szobába.
- Kopogni nem tudsz? Amúgy meg nem érdekel nem megyek. És most menj ki. Egyedül akarok lenni.- válaszoltam vissza neki. Lehet, hogy kicsit bunkó voltam, de nem tudom mi van velem. De mégis tudom Sarah..
- De muszáj jönnöd.- erősködött Liam.
- Nem megyek és kész.
Fel adta, és kiment a szobából.
Nem tudom, hogy kinek higgyek. Szíven szerint Sarahnak hinnék, de mi van a képpel. De azt mondta szerkesztett. Nekem se stimmel valami azon a képen. Már vagy  húsz szór megnéztem. Egyszer valódinak tűnik utána meg nem. Sarah soha nem fog nekem megbocsájtani, abban szinte biztos vagyok. Nekem hiányzik. Hiányzik az ölelése, a csókjai, a mosolya, az, hogy minden nap bearanyozta a napjaimat. Gondoltam össze szedem magam és kimegyek a konyhába. A fiúk ott ültek mind kivéve Liam-et.
- Nincs fotózás? -kérdeztem körbenézve az ott ülő fiúkon.
- Nincs. Ez csak arra volt jó, hogy kicsaljunk. -mondta Zayn.
- Akkor én megyek is vissza.

/Sarah/
A lányok vigasztalásának a csengő vetett véget. Remélni tudtam csak, hogy nem Harry áll az ajtó mögött. Meg kértem Vanessát, hogy nyissa ki az ajtót, és ha Harry az, akkor ne engedje be.
Nem sokkal később vissza jött Liammel. Megnyugodtam, hogy nem Harryt pillantottam meg. Igazából csak köszönni jött meg, megkérdezte, hogy vagyok, és elment Vanessával beszélgetni. Gondoltam, hogy az ő kapcsolatukból valami komoly is kisülhet.

/Liam/
- Vanessa. Szerintem csinálnunk kéne valamit, ha már ők nem tesznek semmit, hogy ki béküljenek.-néztem Vanessa gyönyörű szemeibe, mi közbe felvetettem neki az ötletet.
- Én benne vagyok. De, hogy? És mikor?
- Ma este. Moziba. Gyertek oda ketten, én is megyek Harryvel. Utána meg mi lelépünk valahova. Na mit szólsz?- kérdeztem Vanessát mi közbe rákacsintottam.
- Oké. Megpróbálom ki vinni a házból. Csak itt van Kate is.
- Azt el intézem. Louis el akarja hívni valahova. Akkor előre hozom az eseményeket, és ma fogja el hívni. 
Haza értem. Bementem Harryhez, hogy menjünk el moziba este. Hosszas győzködés után beadta a derekát. Loui meg el megy Kate-el. Nekem is hasznom van az egészből, mert Vanessával randizom.

/Vanessa/
- Kate. Kijönnél egy kicsit?-kérdzetem Kate-et benézve Sarah szobája ajtaján.
- Persze.
El mondtam neki is a kis tervünket. Nagyon örült neki, főleg annak, hogy Loui el akarja hívni randizni. Nagyon jó ötletnek tartottam ezt az egészet. Visszamentünk a szobába.
- Sarah estére programunk van.-mondtam neki, mire ő csak értetlen képet vágott.
- De Kate is jön?-kérdezett vissza.
- Nem nekem randim lesz. Vagyis valami olyasmi.- mondta nagy boldogsággal.
- Kivel?
- Louis. De most pihend ki magad  az estére.