Sziasztok.!
Bocsi, hogy nem hoztam frisst, de nem tudtam belépni.
Most se a részt hoztam, hanem úgy döntöttem, hogy nyitok egy új blogot.
Kérlek titeket, hogy azt is olvassátok. Ott kétnaponta lesz friss, ha minden jól megy, és olvassátok a részeket. Tényleg ne haragudjatok, de így szerintem már nincs értelme folytatni. Meg már az ihletem sincs ehhez a történethez.
Ashley And One Direction
2012. június 24., vasárnap
2012. április 22., vasárnap
22.fejezet ~ Mindenre megkaptam a magyarázatot
Meg is hoztam a fejezetet.
Nagyon nincs ehhez semmi hozzáfűzni valóm, csak, hogy komizzátok. :) És még szeretném itt is megköszönni nektek, hogy annyi komit kaptam az
előző részhez. Remélem ez most se lesz másképp.
Kibontottam a kis csomagomat. Amikor megláttam a tartalmát megint elkapott a sírógörcs. Egyszerűen nem tudtam hova tenni a dolgokat. Persze, hogy aki küldte az nem más volt, mint Harry. Egy levél és egy doboz volt becsomagolva. Kinyitottam a kis dobozkát. Kivettem belőle a nyakláncot. Jó alaposan szemügyre vettem. A nyakláncomat még a kezembe tartottam, és a levelet pedig kivettem a borítékból. Olvasni kezdtem. Persze először magamban, mert sírás nélkül biztos nem tudtam volna végigolvasni az egészet.
A hirtelen jött szerelmet lehet a legnehezebben elfelejteni. Én is így vagyok ezzel. Egyszerűen nem tudlak elfelejteni. Egy félreértéstől nem engedem, hogy tönkremenjen a kapcsolatunk. Mióta te vagy nekem, azóta felkelni is van kedvem. Nem akarlak elveszíteni. Tudom, hogy milyen makacs vagy, és azt is tudom, hogy ha tegnap átmentem volna, nem hallgatnál meg, és becsaptad volna az orrom előtt az ajtót. Remélem, hogy most beengedsz, mert nincs kedvem haza sétálni egyedül, és meg szeretném beszélni veled a tegnap történteket.
Hátranéztem. Odaszaladtam az erkélyajtóhoz és kinyitottam. Harry állt előttem. Megbánóan nézett. Én nem is gondolkoztam tovább. Karjaimat nyaka köré fontam, és megcsókoltam.
- Kérlek bocsáss meg.. -mondta Harry amikor elváltak ajkaink. Én csak bólintottam. Nem értettem, hogy jutott fel az erkélyre. Ezt Harry is észrevette, hogy ezen gondolkozok. - Ne kérdezd. - erre csak egy mosollyal feleltem.
- Gyere be. -mondtam neki, jelezvén, hogy majd bent megbeszéljük a dolgokat. Bementünk, és anyuékat kitessékeltem a szobából. Leültünk az ágyra. A kezét még mindig fogtam. Nem akartam elengedni.
- Akkor, kezdem az elejéről. Amikor a stúdióban találkoztunk Amberrel, tett egy ajánlatot nekem. Azt mondta, hogy az apja egy nagyon ismert ember és, hogy meg szeretne ismerni a bandát. És akár egy szerződét is kötni velünk. Persze, hogy jól hangzott az ötlet, de azt mondta, hogy akkor menjek oda amikor Ő hív, vagy különben nem lesz semmi ebből az egészből. Itt voltam veled. Nem akartam elmenni, de muszáj volt megtennem a bandáért. Amikor elköszöntem tőle egyszerűen elkezdett ölelgetni, mint a stúdióban.- figyelmesen hallgattam végig.
- Bocsáss meg nem kellett volna úgy neked esnem. Csak egyszerűen annyira, ideges lettem amikor megláttalak Amberrel. Mindig is ártani akart nekem, és csak egyszer jött neki össze, de az már a múlté..- magyaráztam Harrynek. Nem volt kedvem Davidról beszélni.
- Elmondod, hogy mivel tudott nekem ártani? -kérdezte reménykedve. Nem akartam, hogy azt higgye nem bízok meg benne ezért úgy döntöttem, hogy elmondom neki.
- Hát még régen történt. Svédországba laktunk, és megismerkedtem egy aranyos sráccal. Vagyis akkor azt hittem. Nagyon jól megvoltunk, és hát összejöttünk. De amikor észrevettem, hogy sokkal többet van Amberrel, mint velem ( egyébként Amber akkor a legjobb barátnőm volt) szakítottam vele. Amikor láttam őket kézen fogva sétálni az iskola udvarán, el sem tudom mondani, hogy mi volt bennem akkor. Amber azóta a legnagyobb ellenségem. -láttam Harryn, hogy megsajnál. Pont ezt nem akartam a sajnálatot. Nem akartam sajnáltatni magamat az emberekkel.
- Most már értem, hogy mért akadtál úgy ki tegnap. És meg is értelek. Menjünk el egy kicsit sétálni a parkba. Persze, ha van kedved.
- Hogy ne lenne. Persze, hogy van. Csak várj meg amíg felöltözök.- Harry bólintott, majd kiment a szobából. Be mentem a fürdőbe. Bevittem egy cső szárú nadrágot, egy pántos felsővel. A hajamat kivasaltam. Gyorsan belebújtam az öltözékembe. A nyakláncot amit Harrytól kaptam a nyakamba tettem. Gyorsan leszáguldottam a lépcsőn.
2012. április 18., szerda
21.fejezet ~ Az ajándék
Csak annyit szeretnék kérni, hogy komizzatok. Nagyon sokat jelentene tényleg.
Már éppen a házunk előtt voltam amikor megpillantottam anyukámat egy idegen pasas kocsijából kiszállni. Ott ölelgették egymást. Nem elég nekem Harry, hát még ez is? Ebben a pillanatban semmi sem érdekelt. Még az sem ha, anya észreveszi, hogy elhagytam a házat. Így odamentem hozzá.
- Anya, hát ez meg?? -kérdeztem, és mutattam végig rajtuk. Persze kézen fogva álltak az ismeretlen kocsi előtt.
- Kicsim. El fogom mondani. De most, nem éppen ez a legfontosabb. Mért sírsz? És hol van Harry? -erre én inkább nem válaszoltam, hanem bementem a házba. Folyamatosan sírtam, és sírtam. Most minden kijött belőlem. Nem tudtam felfogni. Mért pont Amber? Hogy lehettem ilyen vak? Ez lett volna ilyen halaszthatatlan Harrynek? Felszaladtam a szobámba. Bedőltem az ágyba, és csak sírtam. Valaki kopogott az ajtón. Gyanítottam, hogy ki lehetett az.
- Most nem akarok beszélni senkivel. -a válaszommal nem törődve, benyitott az ajtón. Odajött mellém, és leült az ágyra.
- Kicsim, mi történt? -éreztem, hogy aggódik miattam. Nem akartam most erről beszélni, de nem is akartam megbántani azzal, hogy nem mondok semmit. Kicsit össze szedtem magam, letöröltem az éppen most lehulló könnyeimet, és belekezdetem.
- Most az történ, hogy emlékszel amikor arról meséltem, hogy azt hittem Harry megcsal? -láttam, hogy bólintott így hát fojtattam.-Most biztos vagyok benne. -a mondat végénél elhalkult a hangom.
- Nekem nagyon kedves srácnak tűnik, és sugárzik róla, hogy szeret téged. -eddig én is ezt hittem, de úgy látszik, hogy tévedtem. Nem szeret. Talált magának egy kinyes kis libát, és többet ér neki, mint én.
- Ezek szerint mégsem. -már nem bírtam tovább vissza tartani a sírást.
- Kicsim, én most megyek csinálok vacsorát. Látom, hogy most egy kicsit egyedül szeretnél lenni. Nem tudom, hogy ettél-e már. Ha akarsz lejössz enni, ha nem akkor nem. Holnap még fojtatjuk a beszélgetést.- csak bólintottam és anya már ki is viharzott a szobámból. Minden gondolatom Harryre terelődött. Másra sem tudtam gondolni, csakis Harryre. Hogy tehetett ilyet? Mért kellett ilyen csúnyát átvernie? És a szemembe hazudnia? Nem ér ennyit az égész, hogy miatta sírjak. Inkább lefekszem aludni. Holnap majd át tudom gondolni ezt az egészet.
***
Reggel arra ébredtem, hogy valaki kopogtat az ajtón. Nagyon nem volt kedvem még felkelni, és nem volt semmi erőm a tegnap történtek miatt. Fogalmam sem volt, hogy ki állt az ajtó túlsó felén, de jelenpillanatban 2 személyre gondoltam. Félve attól, hogy Harry állít be egy újabb magyarázattal, de kimondtam amit akartam.
- Gyere. -lassan nyitódott az ajtó. Már komolyan azt hittem, hogy Harry az, de tévedtem. Vanessa lépett be a szobámba.
- Hallottam, hogy mi történt. Nagyon sajnálom, de ez nem az aminek te gondo.. -itt nem hagytam, hogy befejezze. Elég volt már Harryből.
- Igen? Nem az aminek gondolom? Hát de. Pont, hogy az. Harry Amberrel csalt meg. A saját szememmel láttam.
- Legalább hallgass meg. Ígérem, nem lesz hosszú. -már majdnem megadtam magam, amikor kopogtak.
- Gyere be. -mondtam, majd kíváncsian vártam, hogy ki lép be a küszöbön.
- Kicsim, hoztak neked valami. -azzal átnyújtott egy dobozt, ami szépen be volt csomagolva. Nézegettem egy darabig.. Ránéztem Vanessára aki kíváncsiskodóan meredt hol rám, hol pedig a dobozra. Tovább vittem a tekintetem anyára. Bólogatott, hogy bontsam ki. Nem tudtam, hogy mit tegyek. De végül nekiálltam és kibontottam..
---------------------------------------------
Hát nem lett valami hosszú.. Ezért bocsii.
KOMIZZÁTOK PLS!!
Előbb lesz rész.:)
2012. április 11., szerda
20.fejezet ~ Stúdió látogatás /2.rész/
Sziasztok! Egy kicsit késve, de meghoztam a frisst.
Csak annyit szeretnék kérni, hogy komizzátok, megértem,
hogy az előzőhöz nem írtatok megjegyzéseket, mert béna lett. De remélem, hogy ez már jobban fog tetszeni és komizni fogjátok. Még azt szeretném kérni, hogy írjátokle a véleményeteket arról, hogy melyik tetszett jobban: a régi dizánj tetszett, vagy az új? Előre is köszönöm mindenkinek! Puszii: Wiwii
Egy szerelmes dalt a legnehezebb elénekelni főleg,ha még sosem éreztél ilyet,ha még nem tudod,hogy milyen ez az érzés. A szerelem egy megmagyarázhatatlan dolog,amit nem lehet szavakkal kifejezni. Ha azt mondod szeretlek még,akkor sem fejtetted ki igazán. Ez csak egy szó. Ezt bizonyítani kell,hogy így van.
Szerencsésnek mondhatja magát az az ember,aki szerelmes,mert ez a világ egyik legszebb érzése. Ráadásul ha a szeretett személy viszont szeret az már leírhatatlan érzés. Én ezek a szerencsés emberek közé tartozom. Sosem gondoltam volna,hogy Harry oldalán ismerem meg az igaz szerelem fogalmát. Igaz,hogy voltam már szerelmes,de ez most akkor is más. Olyan kötelék fűz már hozzá,amit nem lehet elszakítani. Senki sem tudja már megakadályozni,hogy őszintén szeressem Őt !.
És most itt áll velem szemben. Hangját hallva bőröm libabőrös lesz. Az a szín tiszta hang elkábít. Teljesen a rabja lettem. Belenézve zölden csillogó szempárjába úgy érzem újra és újra beleszeretek. Tekintete teljesen magával ragad és elveszek benne,mint egy útvesztőben,ahol nincs kijárat. Behunyom a szemem és csak a hangjára koncentrálok. Álom világomból az elhalkuló zene ébreszt fel.
- Sarah a te részed jön.- mondta bele, nevetve Harry a mikrofonba. Ijedten felkapom a tekintetem és össze vissza habogok egy bocsit annak,aki csak a szemem elé kerül. Negyedszerre vettük újra a dalt és mindig én rontottam el. Ötödszörre is megpróbálkoztunk a felvétellel,de ez alkalommal próbáltam a zenére koncentrálni.
Szerencsésnek mondhatja magát az az ember,aki szerelmes,mert ez a világ egyik legszebb érzése. Ráadásul ha a szeretett személy viszont szeret az már leírhatatlan érzés. Én ezek a szerencsés emberek közé tartozom. Sosem gondoltam volna,hogy Harry oldalán ismerem meg az igaz szerelem fogalmát. Igaz,hogy voltam már szerelmes,de ez most akkor is más. Olyan kötelék fűz már hozzá,amit nem lehet elszakítani. Senki sem tudja már megakadályozni,hogy őszintén szeressem Őt !.
És most itt áll velem szemben. Hangját hallva bőröm libabőrös lesz. Az a szín tiszta hang elkábít. Teljesen a rabja lettem. Belenézve zölden csillogó szempárjába úgy érzem újra és újra beleszeretek. Tekintete teljesen magával ragad és elveszek benne,mint egy útvesztőben,ahol nincs kijárat. Behunyom a szemem és csak a hangjára koncentrálok. Álom világomból az elhalkuló zene ébreszt fel.
- Sarah a te részed jön.- mondta bele, nevetve Harry a mikrofonba. Ijedten felkapom a tekintetem és össze vissza habogok egy bocsit annak,aki csak a szemem elé kerül. Negyedszerre vettük újra a dalt és mindig én rontottam el. Ötödszörre is megpróbálkoztunk a felvétellel,de ez alkalommal próbáltam a zenére koncentrálni.
Sikerült visszaosonnom a házba anélkül,hogy anyu észrevette volna,hogy megszöktem. Gyorsan átöltöztem valami kényelmesebb ruhába és levetettem magam a kanapéra,mintha órák óta filmet néztem volna. Ránéztem az órára,ami kettő órát mutatott. Ideje lenne valamit ebédelnem. Elindultam a konyha felé,de mielőtt beértem volna valaki csengetett. Az ajtóhoz sétáltam,majd kinyitottam azt. Vendégemet látva elmosolyodtam,majd illedelmesen betessékeltem a házba.
- Mi járatban vagy?- kérdeztem tőle,majd követtem a konyhába. Teljesen úgy viselkedett a házban,mintha évek óta itt lakna. Nem baj legalább otthon érzi magát.- Te még is miben mesterkedsz?
- Főzök neked.- felelt egy mosoly kíséretében. Szemeim kikerekedtek,az állam pedig szó szerint leesett. Nem hittem a fülemnek.
- Te ilyet is tudsz? - kérdeztem tőle nevetve ő,pedig csak bólintott egyet. Megvontam a vállam,majd leültem az asztalhoz. Meglepődve figyeltem végig,hogy mennyire otthonosan mozog a konyhában.- Elmehetnél szakácsnak is,bár - álltam meg egy percre,hogy átgondoljam mit is mondtam az előbb.- Inkább maradj a zenénél.
Körülbelül egy óra múlva el is készült az ebéd. Azt mondta menjek ki a nappaliba,majd oda hozza. Pár perc múlva egy nagy tálca étellel csatlakozott hozzám. Sokféle ételt készített nekem,aminek nagyon örültem,ugyanis rettentően éhes voltam már. Leült mellém,majd az ölembe tette a tálcát. Csak két órát azzal szórakoztunk,hogy ki tud több szőlőt bedobni a szájába. Persze,hogy vesztettem....
Már fél kilenc is elmúlt,de édesanyám még mindig nem ért haza. Kezdtem aggódni érte,mert maximum nyolc óráig szokott dolgozni. Idegesen kerestem a telefonomban a nevét,amit öt perc után végre meg is találtam. Tárcsáztam a számot. Első csörgés-semmi. Második csörgés-semmi. Harmadik csörgés-semmi. Így számoltam egészen a tizenkettedik csörgésig,amikor végre hajlandó volt felvenni a telefont.
- Szia kicsim.- szólt bele a telefonba és ekkor úgy éreztem,hogy egy hatalmas kő esik le a szívemről.- Figyelj elég későn érek ma haza szóval jó lenne,ha áthívnád valamelyik barátod,hogy ne legyél egyedül.- vázolta fel a helyzetet,ezután pedig elmondtam neki,hogy Harry itt van és itt is marad velem. Megkönnyebbülten nyomtam ki a telefont,hogy semmi baja nem esett neki.
Mivel már nagyon unatkoztunk úgy döntöttünk megnézünk valami horror filmet. Előkészítettük a popcornt, a takarót és a többit,ami a filmezéshez kell. A film egynegyed részét talán még végig néztük,de a felénél már csak beszélgettünk. A végén pedig már úgy helyezkedtünk el,hogy az összes takaró a földön pihent, a popcorn kiborult a szőnyegre,ajkaink pedig percenként kezdtek újabb és újabb csók csatákba. Ezt Harry telefonjának a csörgése zavarta meg. Gyorsan a telefonja után kapott. A beszélgetés nagyjából ennyiből állt : Szia. Mikor? Most? Oké,akkor ott találkozunk. Szia. Majd ki is nyomta. Vagy harmincszor bocsánatot kért,hogy el kell mennie,de azt mondta,hogy halaszthatatlan dolga akadt.
Fél óra unatkozás után már nem bírtam mit csinálni,ezért úgy gondoltam,hogy szívok egy kis friss levegőt.
Liam szemszöge:
- Ott vagyunk már? Már viszket a szemem ettől a kendőtől. - türelmetlenkedett mellettem Vanessa,akit kézen fogva vezettem a randi helyünkre. Szemét bekötöttem,mert meglepetésnek szántam a helyet. Nagyon remélem,hogy tetszeni fog neki. Elvégre mostanában alig volt egymásra időnk és szeretném szorosabbá tenni a kapcsolatunkat,mert tényleg nagyon kedvelem őt,sőt teljesen elcsavarta a fejemet. Talán már kimondhatom,hogy igen tényleg szerelmes lettem belé. Lassan sétáltunk és eközben végig azon aggódtam,hogy nehogy felbukjon valamiben,amiért nem látja a talajt. Szerencsére ezt elkerültük.
- Itt vagyunk.- majd ezzel a mozdulattal levettem a fejéről a fekete kendőt,ami egy kis ideig elvette a szeme világát. A táj láttán első reakcióként le esett az álla,majd ezután elmosolyodott és egy forró csókot nyomott az ajkamra.
- Nagyon-nagyon tetszik.- válaszolt miután levegő hiány miatt ajkaink elváltak egymástól. Leültünk a plédre,amit már kikészítettem,majd a piknik kosárból szépen sorban elővettem a benne rejlő ételeket. Miután mindketten jól laktunk eldőltünk a pléden,majd a csillagokból kirajzolt alakokat kezdtünk vizsgálni.- Nézd ott egy nyíl.- mutatott ujjával az általa kiszemelt formára,de még így sem találtam meg.- Az pedig egy négyzet,talán.- mosolyodott el. Azt hiszem ez az egyik gyenge pontom. Akárhányszor meglátom a mosolyát úgy érzem a fellegekben járok.
- Nézd ott azt a csillagot.- mutattam én az egyikre.- Talán ez az,amelyik most a legfényesebben csillog,de - átfordultam az oldalamra,hogy vele szemben lehessek.- Még az sem csillog olyan szépen,mint a te szemed.- erre nem felelt semmi csak megcsókolt,de úgy mint még soha. Ebben a csókban benne volt minden érzelmünk egymás iránt.
Sarah szemszöge:
Épphogy csak a lámpák fénye világította meg az utcát. Elég késő volt,így csak néha haladt el mellettem pár autó. A kocsmából kiszűrődő hang egy kis félelmet adott a sétámnak,de ettől sem riadtam meg. Gyors léptekkel próbáltam elhaladni előtte,hogy véletlenül se szúrjanak ki a részeg emberek. Útközben már el is felejtettem,hogy miért indultam el. Talán csak leakartam kötni valamivel a figyelmem. Hát ez nem igazán sikerült. A helyi Starbucks-ba siettem,hogy megigyak valami forró italt. Az ajtó előtt a szemem megakadt egy ismerős személyen. Közelebb mentem és láttam,hogy Amber állt ott egy ismerőshöz hasonló figurával. Ahogy egyre közelebb mentem észrevettem ,hogy nem csak hasonlított rá,hanem ő maga volt az. Ott ölelgették egymás,mint valami szerelmespár és ekkor végképp elfogyott a türelmem.
- Nem elég,hogy Justint elvetted tőlem most még Harryre is fáj a fogad?- kiabálta le a fejét miután oda értem. Szemeim könnyekkel voltak tele és fejem,majd szét robbant a dühtől.- Nem értem miért kell ezt tenned velem.- folytattam tovább.- Te pedig.- fordultam Harryhez.- Ez lett volna annyira halaszthatatlan? Ezt nem hiszem el.- alig tudtam megfogalmazni, hogy mit éreztem inkább,így ahelyett,hogy kiosztottam volna mindkettőt sarkon fordultam és haza fele vettem az irányt...
- Mi járatban vagy?- kérdeztem tőle,majd követtem a konyhába. Teljesen úgy viselkedett a házban,mintha évek óta itt lakna. Nem baj legalább otthon érzi magát.- Te még is miben mesterkedsz?
- Főzök neked.- felelt egy mosoly kíséretében. Szemeim kikerekedtek,az állam pedig szó szerint leesett. Nem hittem a fülemnek.
- Te ilyet is tudsz? - kérdeztem tőle nevetve ő,pedig csak bólintott egyet. Megvontam a vállam,majd leültem az asztalhoz. Meglepődve figyeltem végig,hogy mennyire otthonosan mozog a konyhában.- Elmehetnél szakácsnak is,bár - álltam meg egy percre,hogy átgondoljam mit is mondtam az előbb.- Inkább maradj a zenénél.
Körülbelül egy óra múlva el is készült az ebéd. Azt mondta menjek ki a nappaliba,majd oda hozza. Pár perc múlva egy nagy tálca étellel csatlakozott hozzám. Sokféle ételt készített nekem,aminek nagyon örültem,ugyanis rettentően éhes voltam már. Leült mellém,majd az ölembe tette a tálcát. Csak két órát azzal szórakoztunk,hogy ki tud több szőlőt bedobni a szájába. Persze,hogy vesztettem....
Már fél kilenc is elmúlt,de édesanyám még mindig nem ért haza. Kezdtem aggódni érte,mert maximum nyolc óráig szokott dolgozni. Idegesen kerestem a telefonomban a nevét,amit öt perc után végre meg is találtam. Tárcsáztam a számot. Első csörgés-semmi. Második csörgés-semmi. Harmadik csörgés-semmi. Így számoltam egészen a tizenkettedik csörgésig,amikor végre hajlandó volt felvenni a telefont.
- Szia kicsim.- szólt bele a telefonba és ekkor úgy éreztem,hogy egy hatalmas kő esik le a szívemről.- Figyelj elég későn érek ma haza szóval jó lenne,ha áthívnád valamelyik barátod,hogy ne legyél egyedül.- vázolta fel a helyzetet,ezután pedig elmondtam neki,hogy Harry itt van és itt is marad velem. Megkönnyebbülten nyomtam ki a telefont,hogy semmi baja nem esett neki.
Mivel már nagyon unatkoztunk úgy döntöttünk megnézünk valami horror filmet. Előkészítettük a popcornt, a takarót és a többit,ami a filmezéshez kell. A film egynegyed részét talán még végig néztük,de a felénél már csak beszélgettünk. A végén pedig már úgy helyezkedtünk el,hogy az összes takaró a földön pihent, a popcorn kiborult a szőnyegre,ajkaink pedig percenként kezdtek újabb és újabb csók csatákba. Ezt Harry telefonjának a csörgése zavarta meg. Gyorsan a telefonja után kapott. A beszélgetés nagyjából ennyiből állt : Szia. Mikor? Most? Oké,akkor ott találkozunk. Szia. Majd ki is nyomta. Vagy harmincszor bocsánatot kért,hogy el kell mennie,de azt mondta,hogy halaszthatatlan dolga akadt.
Fél óra unatkozás után már nem bírtam mit csinálni,ezért úgy gondoltam,hogy szívok egy kis friss levegőt.
Liam szemszöge:
- Ott vagyunk már? Már viszket a szemem ettől a kendőtől. - türelmetlenkedett mellettem Vanessa,akit kézen fogva vezettem a randi helyünkre. Szemét bekötöttem,mert meglepetésnek szántam a helyet. Nagyon remélem,hogy tetszeni fog neki. Elvégre mostanában alig volt egymásra időnk és szeretném szorosabbá tenni a kapcsolatunkat,mert tényleg nagyon kedvelem őt,sőt teljesen elcsavarta a fejemet. Talán már kimondhatom,hogy igen tényleg szerelmes lettem belé. Lassan sétáltunk és eközben végig azon aggódtam,hogy nehogy felbukjon valamiben,amiért nem látja a talajt. Szerencsére ezt elkerültük.
- Itt vagyunk.- majd ezzel a mozdulattal levettem a fejéről a fekete kendőt,ami egy kis ideig elvette a szeme világát. A táj láttán első reakcióként le esett az álla,majd ezután elmosolyodott és egy forró csókot nyomott az ajkamra.
- Nagyon-nagyon tetszik.- válaszolt miután levegő hiány miatt ajkaink elváltak egymástól. Leültünk a plédre,amit már kikészítettem,majd a piknik kosárból szépen sorban elővettem a benne rejlő ételeket. Miután mindketten jól laktunk eldőltünk a pléden,majd a csillagokból kirajzolt alakokat kezdtünk vizsgálni.- Nézd ott egy nyíl.- mutatott ujjával az általa kiszemelt formára,de még így sem találtam meg.- Az pedig egy négyzet,talán.- mosolyodott el. Azt hiszem ez az egyik gyenge pontom. Akárhányszor meglátom a mosolyát úgy érzem a fellegekben járok.
- Nézd ott azt a csillagot.- mutattam én az egyikre.- Talán ez az,amelyik most a legfényesebben csillog,de - átfordultam az oldalamra,hogy vele szemben lehessek.- Még az sem csillog olyan szépen,mint a te szemed.- erre nem felelt semmi csak megcsókolt,de úgy mint még soha. Ebben a csókban benne volt minden érzelmünk egymás iránt.
Sarah szemszöge:
Épphogy csak a lámpák fénye világította meg az utcát. Elég késő volt,így csak néha haladt el mellettem pár autó. A kocsmából kiszűrődő hang egy kis félelmet adott a sétámnak,de ettől sem riadtam meg. Gyors léptekkel próbáltam elhaladni előtte,hogy véletlenül se szúrjanak ki a részeg emberek. Útközben már el is felejtettem,hogy miért indultam el. Talán csak leakartam kötni valamivel a figyelmem. Hát ez nem igazán sikerült. A helyi Starbucks-ba siettem,hogy megigyak valami forró italt. Az ajtó előtt a szemem megakadt egy ismerős személyen. Közelebb mentem és láttam,hogy Amber állt ott egy ismerőshöz hasonló figurával. Ahogy egyre közelebb mentem észrevettem ,hogy nem csak hasonlított rá,hanem ő maga volt az. Ott ölelgették egymás,mint valami szerelmespár és ekkor végképp elfogyott a türelmem.
- Nem elég,hogy Justint elvetted tőlem most még Harryre is fáj a fogad?- kiabálta le a fejét miután oda értem. Szemeim könnyekkel voltak tele és fejem,majd szét robbant a dühtől.- Nem értem miért kell ezt tenned velem.- folytattam tovább.- Te pedig.- fordultam Harryhez.- Ez lett volna annyira halaszthatatlan? Ezt nem hiszem el.- alig tudtam megfogalmazni, hogy mit éreztem inkább,így ahelyett,hogy kiosztottam volna mindkettőt sarkon fordultam és haza fele vettem az irányt...
2012. április 10., kedd
Díj
Sziasztok! El sem hiszem, hogy ez már a 3.díjam. Nagyon szépen köszönöm Angelnek ! :)
Szabályok :
1. Tedd ki a blogodra a képet. (megvan)
2. Említsd meg annak a jómadárnak a nevét, akitől kaptad. (megvan)
3.Küldd tovább minimum három, kizárólag One Direction fanfictionos blognak. (megvan)
4. Írj magadról pár infót ami 1D-vel kapcsolatos (pl.:hol és hogyan ismerted meg őket, ki(k) a kedvence(i)d , és miért stb. ) (megvan)
5. Akiknek tovább küldöd , hagyj megjegyzést a blogjukon , hogy tudják mi vár rájuk. (megvolt)
Én a One Directiont a tv-ben hallottam meg először, már ott nagyon megtetszettek. Felírtam egy papírra a nevüket, és rákerestem a neten. Azóta imádom Őket. Én mind az 5 fiút ugyan úgy szeretem, de ha ki kéne emelni közülük egyet akkor Harry. Nagyon helyes feje van, és egyszerűen imádom.
Akiknek tovább küldöm:
Wywykee
Alexa L. Wozde
Dalmii
Még egyszer nagyon-nagyon szépen köszönöm a díjat!!!
1. Tedd ki a blogodra a képet. (megvan)
2. Említsd meg annak a jómadárnak a nevét, akitől kaptad. (megvan)
3.Küldd tovább minimum három, kizárólag One Direction fanfictionos blognak. (megvan)
4. Írj magadról pár infót ami 1D-vel kapcsolatos (pl.:hol és hogyan ismerted meg őket, ki(k) a kedvence(i)d , és miért stb. ) (megvan)
5. Akiknek tovább küldöd , hagyj megjegyzést a blogjukon , hogy tudják mi vár rájuk. (megvolt)
Én a One Directiont a tv-ben hallottam meg először, már ott nagyon megtetszettek. Felírtam egy papírra a nevüket, és rákerestem a neten. Azóta imádom Őket. Én mind az 5 fiút ugyan úgy szeretem, de ha ki kéne emelni közülük egyet akkor Harry. Nagyon helyes feje van, és egyszerűen imádom.
Akiknek tovább küldöm:
Wywykee
Alexa L. Wozde
Dalmii
Még egyszer nagyon-nagyon szépen köszönöm a díjat!!!
2012. április 6., péntek
20.fejezet ~ Stúdió látogatás /1.rész/
Sziasztok!
Hát elérkeztünk a 20.fejezethez is.
Bocsi, hogy mostanában ritkán hozok frisst..
De nem volt jó a netem.
Igyekszem most már összekapni magam.
Azért is bocsi, hogy ilyen rövid lett, de gyorsan
írtam valamit, hogy ne kelljen ennyit várnotok.
Köszönöm azoknak akik írnak komit. Nagyon jól esnek.
Nem húzom az időt.Itt a rész!
Olvassátok, és komikat még mindig kérek..:D
Jó olvasást!!
Puszii: Wiwii
Amikor megláttam ledermedtem, de szerencsére még időben kapcsoltam, és elbújtam az ajtó mögé. Tehát akkor itt dolgozik. Rápillantottam Harryre aki megértően visszapillantott. Gyorsan becsuktuk az ajtót, hogy anya még véletlenül se vegyen észre. Viszont én észrevettem, hogy egy pasassal beszélget, aki megjegyzem, elég ismerősnek tűnt. Az a mosoly ami anya arcára kiült.. Rég óta nem láttam ilyen őszinte vigyort az arcán. Az óta nem láttam mióta apa meghalt. Csak nem?? Gondolatmenetemből egy nagyon ismerős hang zökkentett ki.
- Sarah?? Hát te meg?? Itt??
- Szia Amber. -mondtam unottan, de mégis meglepetten. Vártam, hogy mikor köt belém. Amber a régi sulimba volt az osztálytársam. Sose hagyta, hogy valakinek jobb cuccai legyenek nála. Én mindig is szerettem egyedien öltözködni, és ezért engem nagyon is utált. Mit kereshet itt? Emlékszem, hogy a suliba Ő nyerte meg a ti mit tudot. Talán énekelni jött?? Nagyon is szerettem vele vitatkozni, de mindig is úgy tett mintha nagyon kedvelne, de ez egyel talán nem így van. Sőt gyűlöl, és én is őt . Elvette tőlem azt az embert aki nagyon fontos volt számomra, de ha így átpártolt Amber oldalára, neki talán nem is voltan olyan fontos.
- Sarah, Sarah!! -legyintette meg a kezét Louis előttem. Felnéztem, de már Amber nem volt ott. Körbetekintettem. Éppen Harry-t ölelgette, amit én nem nagyon vettem jó néven, de ahogy elnéztem Harry se. Próbálta levakarni magáról, de Ő csak ölelgette..
- Vigyázz vele. -halottam meg Liam hangját, aki csak felvont szemöldökkel figyelte Amber kis bemutatkozását. Tudtam, ha megtudja, hogy együtt vagyunk Harry-vel, akkor őt is el fogja venni tőlem. De azt már nem fogom hagyni. Harryt nem.
- Elmegyek forrócsokit venni. -mondtam Liaméknek, majd sarjon fordultam. Nem voltan kíváncsi Amerrre, és arra sem, hogy mászik rá Harryre. Biztos voltam benne, hogy itt volt valahogy egy automata. A suliban minden reggel ittam egy forrócsokit, valahogy megnyugtat. Előkotorásztam a pénzt a zsebemből, és belecsúsztattam a gépbe.
- Sarah!- hallottam megy magam mögül Harry édes hangját. Gyorsan oda futott. - Én nem akartam..
- Tudom Harry. Ismerem Ambert. Mindig mindent, és mindenkit meg akar szerezni magának. De téged nem engedlek, te az enyém vagy. -Harry egy arpó sóhajtott, majd megcsókolt. Csókja most is olyan szenvedélyes volt, mint szokott.
Hát elérkeztünk a 20.fejezethez is.
Bocsi, hogy mostanában ritkán hozok frisst..
De nem volt jó a netem.
Igyekszem most már összekapni magam.
Azért is bocsi, hogy ilyen rövid lett, de gyorsan
írtam valamit, hogy ne kelljen ennyit várnotok.
Köszönöm azoknak akik írnak komit. Nagyon jól esnek.
Nem húzom az időt.Itt a rész!
Olvassátok, és komikat még mindig kérek..:D
Jó olvasást!!
Puszii: Wiwii
- Sarah?? Hát te meg?? Itt??
- Szia Amber. -mondtam unottan, de mégis meglepetten. Vártam, hogy mikor köt belém. Amber a régi sulimba volt az osztálytársam. Sose hagyta, hogy valakinek jobb cuccai legyenek nála. Én mindig is szerettem egyedien öltözködni, és ezért engem nagyon is utált. Mit kereshet itt? Emlékszem, hogy a suliba Ő nyerte meg a ti mit tudot. Talán énekelni jött?? Nagyon is szerettem vele vitatkozni, de mindig is úgy tett mintha nagyon kedvelne, de ez egyel talán nem így van. Sőt gyűlöl, és én is őt . Elvette tőlem azt az embert aki nagyon fontos volt számomra, de ha így átpártolt Amber oldalára, neki talán nem is voltan olyan fontos.
- Sarah, Sarah!! -legyintette meg a kezét Louis előttem. Felnéztem, de már Amber nem volt ott. Körbetekintettem. Éppen Harry-t ölelgette, amit én nem nagyon vettem jó néven, de ahogy elnéztem Harry se. Próbálta levakarni magáról, de Ő csak ölelgette..
- Vigyázz vele. -halottam meg Liam hangját, aki csak felvont szemöldökkel figyelte Amber kis bemutatkozását. Tudtam, ha megtudja, hogy együtt vagyunk Harry-vel, akkor őt is el fogja venni tőlem. De azt már nem fogom hagyni. Harryt nem.
- Elmegyek forrócsokit venni. -mondtam Liaméknek, majd sarjon fordultam. Nem voltan kíváncsi Amerrre, és arra sem, hogy mászik rá Harryre. Biztos voltam benne, hogy itt volt valahogy egy automata. A suliban minden reggel ittam egy forrócsokit, valahogy megnyugtat. Előkotorásztam a pénzt a zsebemből, és belecsúsztattam a gépbe.
- Sarah!- hallottam megy magam mögül Harry édes hangját. Gyorsan oda futott. - Én nem akartam..
- Tudom Harry. Ismerem Ambert. Mindig mindent, és mindenkit meg akar szerezni magának. De téged nem engedlek, te az enyém vagy. -Harry egy arpó sóhajtott, majd megcsókolt. Csókja most is olyan szenvedélyes volt, mint szokott.
2012. március 25., vasárnap
19.fejezet ~ Szobafogság
Na most lesz végem. Haza fele tartottunk a kis "meccsünk" után. Nagyon rossz volt azt érezni, hogy miattam kellett félbeszakítani a piknikezést. Sokszor bocsánatot is értem. Kicsit idegesítő lehetett a bocsánatkérésemet hallgatni, ezért inkább abbahagytam nehogy 2 dolog miatt haragudjanak. Igazából nem is akartam haza menni, de muszáj volt. Anya megjött. Hurrá! Most vagy elmondom Harry-t neki, vagy nem. Nem igazán díjazná, hogy még egyszer sem meséltem neki róla, de ha meg most se mutatom be neki akkor még jobban fog rám haragudni. Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy az utcánk elején álló táblát pillantottam meg. Lehajtottam a fejem, és a cipőmet kezdtem nézegetni. Nem volt valami izgalmas, ezért felhajtottam a fejemet. A szemem Vanessán, és Liamen akadt meg. Sugárzik róluk, hogy boldogok együtt. Liam észrevette, hogy Őket bámulom, így inkább tovább vittem a tekintetem Harryre. Éppen Louis fülét pöckölgette, miközben Loui koncentrált volna a vezetésre. Abban a pillanatban az autó a házunk előtt lefékezett. Láttam, hogy a kocsink a ház előtt állt. Ez azt jelenti, hogy itthon van, és kocsival jött.
- Akkor mi megyünk is.- mondta Harry. Nem akartam illetlen lenni, de anyu sem venné jó néven, ha beállítok 5 fiúval. Majd idővel minden kiderül. Harry oda lépett hozzám, és egy csókot lehelt ajkamra. - Majd holnap jövök. -ezzel a mondattam, el is lépett előlem.
Bementünk az ajtón. Anya szúrós szemekkel nézett rám.Oda jött és megölelt. Nem értettem a helyzetet.
- Először is, nagyon hiányoztál már. Másodszor. Tegnap szóltam, hogy jövök, és erre meg nem vagy itthon. -már szólásra nyitottam a számat, de anya legyintett a kezével. - Harmadszor. Ki ez a fiú?
- Anya mindent elmagyarázok. Te is nagyon hiányoztál nekem.még egyszer boszi, hogy nem voltam itthon, de úgy elment az idő..- a lányokra néztem, akik vették a lapot és felsétáltak az emeletre.
- Szóval. Minden nap felhívtalak megkérdeztem, hogy mit csináltál, mindig azt mondtad, hogy semmi különöset. Van egy barátod akiről nem is tudok. Bocsi Sarah, de szobafogság. 2 hét.
- Tessék? De meg sem hallgatsz?
- Majd megfoglak, de most rohannom kell. Tényleg sajnálom, de a saját érdekedben teszem.
Persze mindig ezzel jön. De nekünk holnap reggel a stúdióba kell lenünk. Ezt nem hiszen el. Felsétáltam az emeletem. A hangok irályába kezdtem elindulni, mert tudtam, hogy ott lesznek a lányok. A számításom be is jött. Vanessa szobájába voltak.
- Sarah. Most, hogy anyukád is megjött, és Kate is itt van neked, és szerintem haza megyek. Nagyon szépen köszönöm, hogy itt lehettem nálatok.
- Nem maradnál még pár napot? -kérdeztem reménykedve, hogy igent mond.
Csak egy kis győzködés kellett, és abban egyeztünk meg, hogy még 3 napig marad. Kate viszont amint vége a szünetnek haza megy.
- Anyu azt mondta, hogy szobafogságba leszek 2 hétig.
- Se holnap menni kell a fiúkkal..
- Tudom, de nem tehetek róla. Ma még megpróbálok puhítani a szívén, és meg lássuk.
Csendben ültünk egymás mellett az ágyon. Hosszú percekig, csak magunk elé bámulva merengtünk. Valakinek meg kellett törnie a csendet. Hát én lettem az a valaki.
- Nem vagytok éhesek?- kérdeztem. Mire csak a lányok bólintottak. Lementünk a konyhába. Belenéztem a hűtőbe. Tele volt mindenféle finomsággal. Anyu bevásárolt. Gyorsan összeütöttünk valamit. Miután mindenki jól lakott, felmentünk filmet nézni.
***
Ajtó csapódást hallottam. Biztos anya jött meg. Gyorsan lerohantam hozzá. Levetettem magam a kanapéra majd intettem a kezemmel, hogy üljön le mellém. Elmeséltem neki mindent. Pár résznél elég furcsán nézett rám, de ott mindig terelni kezdtem a témát.
- De a telefonba mért nem mondtad, hogy van barátod?- gyorsan agyalnom kellett. Eszembe is jutott egy, csak kérdés, hogy be-e veszi.
- Nem akartam telefonon közölni. Jobb volt így, személyesen.- nem tudtam leolvasni az arcáról semmit. Egyszer mosolygott, másszor pedig elég csúnyán nézett rám. - Akkor elmehetek holnap igaz?- reménykedve néztem rá.
- Nem tudom. Hazudtál nekem, és mégis csak engedély nélkül hoztál be egy fiúcsapatot a házba. Még mindig áll a szobafogság, csak 1 hét.
- De anyu..
- Nincs de, holnaptól kezdve nem mehetsz sehova, és meg ne próbálj elmenni amíg én nem vagyok itthon. Világos?
- Igen. -mondtam neki, de egyből eszembe jutott egy terv. - Mikor is kell menned dolgozni?
- Holnap, reggel 8-tól, este, 9-ig.- bólintottam egyet, majd a szobámba siettem. Elmondtam a lányoknak, hogy észrevétlenül ki tudok menni a házból amíg anya dolgozik. Felhívtam Harry-t.
- Szia Kicsim! -szólt bele a telefonba.
- Szia. Csak azért hívlak, hogy holnap akkor hányra menjünk a stúdióhoz?
- Olyan fél 9 körül kéne jönnötök.
- Oké. És hova?
Harry lediktálta a címet, majd elköszöntünk egymástól. El sem tudom hinni, hogy az egyik nap még utáltam. Hallani sem akartam róla. Most meg, el sem tudnám képzelni nélküle az életem. Ami után leraktam a telefont már hiányzott, és most 1 hétig nem láthatom. Már későre járt. Bementem a fürdőbe, és lefürödtem. Nagyon éhes voltam. Lementem enni, utána pedig befeküdtem az ágyba. Még mindig éreztem Harry illatát. Kicsit még gondolkoztam, de hamar el aludtam.
* * *
Reggel a telefonom csörgésére keltem. Nem volt valami kellemes, de jobb mint Vanessa ébresztése. Egyből a fürdőszobába igyekeztem. Megmostam az arcom. Nagyon álmos voltam, ezért lezuhanyoztam. Sokkal frissebb lettem. Kimentem a szekrényemhez. Mivel nagyon jó idő volt, egy szoknya mellett tettem le a voksomat. Felöltöztem, a hajamat pedig kivasaltam. Amikor eszembe jutott, hogy hova menyünk, elkezdtem izgulni. Mi lesz velem ott? Próbáltam a gondolataimat elterelni, de akkor meg anya jutott az eszembe, és az, hogy kiszökök a házból. Nem baj, ez most nagy
lehetőség számunkra. Sok idő eltelt a hajam simításával. Lementem, és Vanessáékhoz rohantam. Lent ültek az ebédlőbe.
- Mit eszünk?- kérdeztem tőlük, de válaszul csak rámutattak az asztalom lévő szendvicsekre. Elvettem egyet. - Akkor jó étvágyat! -mondtam, és elkezdtem enni a tányéromban lévő ételt.
- Neked is. Mikorra is kell odaérnünk? - kérdezte Vanessa, amin én gondolkodni kezdtem.
- Fél 9.
- Akkor siessünk.
Gyorsan megettük a reggelinket, majd a lábunka húztuk a cipőt és elindultunk. Nem volt annyira messze. Fél óra után meg is érkeztünk. Harry, Liam, Louis, és Niall már a kapubejáratnál vártak. Egyre jobban izgultam. Ránéztem Vanessára, akiről szintén le lehetett olvasni, hogy feszült. Először csak az tűnt fel, hogy Zayn nincs itt. Oda mentem Harryhez, és egy csókkal üdvözöltem. Ez egy kicsit megnyugtatott.
- Akkor mehetünk? -kérdezte Liam, mire mindenki bólintott.
Beértünk, és egy hosszú folyosó elején álltunk meg.
- Először bemegyünk abba az irodába, -mutatott Harry az egyik ajtóra - ott fogjuk megkapni a számot, és ott begyakoroljuk egy kicsit, és utána megyünk a stúdióba felvenni a számot.
Elindultunk az ajtó fele amit Harry mutatott, és benyitottunk. Amikor beértünk ledöbbentem. Egy személyt pillantottam meg, akivel most a legkevésbé sem akartam összefutni.
2012. március 21., szerda
18.fejezet~Focimeccs
Sziasztok!
Meghoztam az új részt.
Nem lett valami hosszú, és izgalmas sem.
De majd megpróbálom minél izgalmasabbá tenni.
Előre is bocsi, hogy ha van benne helyesírási hiba.
Nagy szépen köszönöm akik komiztam az előző részhez, nagyon jól esett.
Remélem, hogy ezt is komizni fogjátok. Jó olvasást!
Puszii: Wiwii
~Liam~
Nem tudtam egy percre se, lehunyni a szemem. Csak Vanessát néztem, az utcáról beáramló fények segítségével. Gyönyörű volt, és Ő az enyém. Csak is az enyém, és senki másé. Ma este is nagyon jól elvoltunk. Végre láthattam újra. Már nem bírtam ki egyetlen percet sem nélküle. Sokat gondolkoztam még, mire végre elnyomott az álom.
***
Reggel arra ébredtem, hogy valaki le húzza rólam a takarót. Felnéztem, de nem láttam semmit. Miután megdörzsöltem a szemem láttam, hogy Vanessa állt előttem.
- Jó Reggel!- jött oda, és nyomott egy puszit az arcomra.
- Neked is!- mosolyogtam rá. Majd az ölembe húztam.
- Mit tervezel mára?- egy kicsit gondolkoztam, majd eszembe jutott.
- Lássuk csak..- gondolkoztam el-Tudom!- kérdőn nézett rám. Én csak megfogtam a kézét és a lépcsőn kezdtem lefelé húzni. Amikor leértünk a lépcsőn egy furcsa látvány fogadott. Louis. Éppen az asztalról ugrott le és azt kiabálta: -SUPERMAN! - persze hozta a formáját.
- Jó Reggelt neked is Louis. -erre csak bólintott egyet.
Már Harry, és Sarah is leérkezett a lépcsőn. Kézen fogva. Abban egyeztünk meg, hogy a lányokért jövünk majd délután. Elköszöntünk a lányoktól, majd a kocsiba szálltunk.
- Ez gyorsan ment.- mondtam Harrynek a szemöldökömet húzogatva.
- Igen Liam? Gyorsan? 2 hétig hozzám se szólt. -hát igen igaza van.
~Sarah~
Amikor este Harry lement a konyhába inni, és nem tudtam megállni, hogy ne szagoljak bele a pulcsija édes illatába. Annyira jó volt megint érezni. Lépteket hallottam. Gyorsan az ágy felé kezdtem szaladni. Mikor Harry hangját hallottam a hátam mögül.
- Szimatolunk, szimatolunk?
- Én csak..öö.. na mind egy.
Befeküdtünk az ágyba. Nagyon hiányzott a közelsége. Álmos voltam.
- Jó éjt Harry.- már alig volt fent valószínű, hogy Ő is fáradt lehetett.
- Jó éjt szimat.- én ezen csak elmosolyodtam.
***
Reggel arra ébredtem, hogy Harry engem néz.
- Olyan édesen alszol. - mondta miközben egy tincset tűrt el a szememből.
- Képzelem.
- Most mért vagy ilyen? Szerintem menjünk le.
- Szerintem is.
Megfogta a kezem, és lementünk. Nem tudtam, hogy Louis, hogy kerüli ide, de nem szándékoztam megkérdezni. Ami után a fiuk elmentek a szobámba mentünk. Elmeséltük egymásnak, hogy telt az esténk. Mindenkinek átlagosan, mivel nagyon fáradtak voltunk. Azt még mindig nem tudtam meg, hogy került ide Louis. Már vagy fél órája csak beszélgettünk. Mondtam a lányoknak, hogy menjenek készülődni. Úgy is tettek. Én gyorsan elmentem lefürödni. Egy kék ing, és egy rövid nadrág mellett döntöttem. Nagyon meleg volt. Most kivételesen nem szerettem volna a szobámban ülni, vagy tévézni egész nap. Kiszálltam a zuhany alól. Nagyon gyorsan elment az idő a készülődésemmel. Már 1 óra volt. Az mondták a fiuk, hogy 1-re jönnek. Lementem. Vanessa, és Kate már a nappaliban voltak. Ők is könnyebben öltöztek, mint én. Egyszer csak a kocsi hangjára lettünk figyelmesek. Megjöttek. Louis belépett az ajtón. Én felszaladtam a szobámba a telefonomért. Le jöttem a lépcsőn.
- Szimat hol van?- kérdezte Louis, de a lányok csak elmosolyodtak.
- Itt!- kiabáltam a háta mögül.
- Akkor mehetünk?- kérdezte Liam, miközben átfonta az újait Vanessa kezén.
- Persze, de hova is megyünk? -kérdeztem, ás a bent álló fiukra tekintettem.
- A mi helyünkre. Mindenki ott lesz.- én bólintottam, majd az ajtó fele indultunk el.
Beszálltunk a kocsiba. Louis elkezdte énekelni, ami éppen a CD-n következett. A végén már mindenki énekelt. Nem tudom mért, de ha be szálltunk ebbe a kocsiba folyton éneklünk. Azt vettem észre, hogy megálltunk. Ki szálltunk a kocsiból. Én körbenéztem. Egy hatalmas nagy fűvel borított helyen találtam magam, mellette pedig egy focipálya állt . Nem tudom minek jöttünk ide.
- Teljesen rajongó mentes.- súgta nekem Harry.
Amikor Louis kivette a labdát a kocsiból, rájöttem.
- Focizzunk!- kiáltott fel.
- Lányok a fiúk ellen? -kérdeztem.
- Hát akkor semmi esélyetek nem lenne. -viccelődött Liam.
- Dehogynem. Én 3 évig fociztam.
- Akkor kezdjük.- mondta Harry.
Mivel Debby, és Emily is megérkeztek, Emily a kapuba állt be. Azt mondta, hogy jó kapus. A fiúk 1:0-ra vezettek. Bele kell húznunk. Már fél órája játszottunk, mint valami kisgyerekek. A végén a fiúk 6:4-re nyertek. Nem baj. Az mégis gáz lett volna, ha mi nyerünk. Mivel a fiúk hoztak piknik cuccot, így leterítettük a pokrócot, és beszélgetni kezdtünk.
- Oh tényleg majdnem elfelejtettem. Most, hogy így kibékültetek, el kéne kezdeni a próbákat.- mondta Liam miközben, Harryre és rám nézett.
Meg egyeztünk, hogy holnap reggel találkozunk a stúdióban. Nagyon jól elvoltunk, mikor a telefonom csörgése megzavarta a beszélgetést. Ránéztem a kijelzőre. Anya.
- Basszus! Elfelejtettem...
Ruha:
2012. március 18., vasárnap
2012. március 17., szombat
Díj!
2. Tedd ki a blogodra!
3. Írj le 6 dolgot magadról!
4. Írd ki, hogy kitől kaptad!
5. Add tovább 4 - azaz négy - írónak!
6. Írd ki a szabályokat, hogy mindenki tudja!
7. Értesítsd a díjazottakat!
Köszönöm szépen Encinek! :)♥
Blogja: http://enciiblogja.blogspot.com/
6 dolog rólam: One Direction ♥
Blogírás ♥
Csoki ♥
London ♥
Superman ♥
Olvasás ♥
Továbbadom:
Wiwike
Alexa L. Wozde
Betty
17.fejezet~ Szeretem!
Sziasztok!
Nagyon örülök annak, hogy ilyen sokan megnéztétek már a blogomat.
Kénének a komik.
Szeretném, ha meglenne az 5 komi.. Hajrá-Hajrá!!:)
A részről pedig annyit, hogy mostanában, csak Sarahról, és Harryről volt szó, de most már igyekszem a többiek szemszögéből is írni.
Jó olvasást!
Puszii: Wiwii
Amíg Harry fürdött, én megágyaztam neki a szobámban, nekem pedig a nappaliba. Nem akartam egy szobába, főleg nem egy ágyba aludni vele. Kb 10 percet az ágynemű felhúzásával töltöttem. Visszamentem a szobámba, és Harry már az ágyamon ült.
- Jó éjt Harry! Te itt alszol,- mutattam az ágyamra - én meg lent a nappaliba. Ha kell valami tudod hol találsz.- sarkon fordultam, majd elindultam kifele a szobámból.
- Nem alszol itt velem? - kérdezte reménykedő hangon.
- Nem.- folytattam az utamat lefelé. Mikor már a nappaliban ültem, küldtem egy sms-t Liamnek, és Vanessának.
~Vanessa~
Ami közben az sms-t olvastam, miszerint Sarah otthon van Harryvel, egy kezet éreztem a derekamhoz simulni. Normális esetben megijedtem volna, de tudtam ki az. Reflexből hátra fordultam, és Liam állt velem szembe.
- Hát te meg, hogy-hogy itt vagy ? - kérdeztem mosollyal az arcomon.
- Gondoltam eljövök hozzád, ha már a plázában úgy is leráztatok.
- Nem miattad..-nem tudtam folytatni. Liam ajkamra tapasztotta övét. Kezeit arcomra helyezte, és úgy csókolt, mint még soha.
- Tudom. -majd folytatta csókcsatánkat. Már vagy 1 hete nem csókolhattam, nem érhettem hozzá, és most végre ez megszűnt.
- Vanessa! - jött oda Kate. - Öö..bocsi...nem láttam..
- Imádom akiknek ilyen jó az időzítésük.- mondtam morogva, de mégis mosolyogva.
- Tényleg bocsi..- én csak legyintettem egyet a kezemmel.
- Akkor szerintem én megyek. Sziasztok.
- Öö..- jött vissza egy kicsit zavarba. - Merre induljak? - kérdezte most már nevetve.
- Megyek én is.- mondtam neki. - Liam, nem akarsz ott aludni Sarahéknál?
- Ha nem gond.
- Nem.
Elindultunk a kijárat felé, de rájöttünk, hogy arra nem igazán lenne előnyös menni. Egy csomó fotós, és újságíró. A hátsó kijárat fele kezdtünk el sétálni. Ki is sikerült jutnunk. Nagy nehezen kikerültük a riportereket, majd Liam kocsija felé vettük az irányt. Beültünk, és Liam a gázba taposott.
***
Szerencsére volt nálam kulcs. Bementünk a lakásba. Semmi villany nem égett. Valószínű, hogy alszanak.
- Liam gyere. - mondtam neki halkan, mert a telefonom világítása segítségével láttam, hogy Sarah a nappaliban fekszik.
- Jó éjt! -mondta Kate, majd felment.
Amikor elindultam felfelé a lépcsőn a telefonom kikapcsolt. Nagyon jó ennek is most kell lemerülnie.. Mérgelődtem magamban. Tudtam, hogy van valami a földön. Mindig van. A számításom be is jött. Én elestem, Liam pedig rám. Nem túl sikeresen értünk földet. Esés közben megpróbáltam a falba meg kapaszkodni, de a falon logó képek egyikét a földre ütöttem le. Ami persze üvegből volt.
- Kivan itt? - oltotta fel a lámpát Sarah. - Vanessa? Mit csináltok ti az éjszaka közepén? Valaki aludni is szeretne!- mérgelődött Sarah. Mindig mérges amikor felébresztem. Ami elég sokszor elő is szokott fordulni.
- Bocsi, csak nem akartunk felébreszteni.
- Sikerült.
Szerencsére csak kisebb karcolások lettek a kezemen. Mi közbe Sarah ordibálását hallgattam, vagyis inkább leszidását, Harry levánszorgott az emeletről. Nem sokkal utána Kate is felfigyelt az általunk létrejött hangra.
- Ha már így mindenki fent van, nem érdemes aludni. - vetettem fel az ötletet.
- Én mit keresek itt?? -kérdezte Harry félkómásan. - Rettentően fáj a fejem...- fogta meg a homlokát. szegény elégé részeg lehetett, ha arra sem emlékszik, hogy hogy került ide.
~Harry~
Először azt hittem, hogy Sarah mellett fekszem, de csak egyedül voltam a szobában. Mikor hallottam az a hangot, amilyen erővel tudtam, lementem a lépcsőn. Vanessa a földön feküdt. Liam is ott volt. Megpróbáltam visszaemlékezni, de csak az jutott eszembe, mikor Sarah azt mondta: Megbocsátok.. Folyton ez játszódott vissza. Sarah édes hangján. Megbocsát?? Arról fogalmam sem volt, hogy kerülök ide, de arra pedig emlékszem. Hihetetlen. Lehet, hogy már ennyire hiányzik, hogy ilyeneket képzelek be magamnak... Erre rá kell kérdeznem. De mégis hogyan? Leginkább most az érdekelt, mit keresek én Sarahék lakásában. Mellesleg egyedül voltam a szobájába. A kérdésem után Sarah sóhajtott egyet, majd belekezdett.
- Tegnap holt részegen találtalak meg egy discóban. Aztán hazahoztalak. Ennyi..- még mindig olyan flegmán beszélt velem. Nem tudom, hogy fogom majd visszaszerezni. Egyel talán visszafogom? Az nem lehet, hogy elveszítem. Én abba bele is halnék. Az utóbbi két hétben, nagyon gorombán viselkedtem a fiukkal. Carolineről meg annyit, hogy jól beolvastam neki, és meg kérdeztem, hogy lehetett ilyenre képes. Persze még mindig tagadta a dolgot. Nem hiszem el, hogy nem hittem Sarahnak. Pedig mind végig igazat mondott.
- Kaphatnék valami gyógyszert?- kérdeztem, remélve, hogy majd ketten leszünk a konyhába. Lehet, hogy végre esélyt kapok, és meg fog hallgatni.
- Gyere! - intett a kezével.
Bementünk a konyhába. Csak mi ketten, és senki más. A kezembe nyomta a fejfájás csillapítót, és gyors léptekkel az ajtó felé igyekezett.
- Várj! - Kiáltottam rá, és a keze után nyúltam. - Köszönöm, a tegnapit. Mondjuk sokra nem emlékszem, de annyira igen, hogy azt mondtad nekem: Megbocsátok. Erre tisztán emlékszem. Lehet, hogy csak egy álom volt...
- Az volt. - vágta rá Sarah. Az arcán feszültség tükröződött.
~Sarah~
Úr Isten! Emlékszik. Azonnal rávágtam, hogy csak álom lehetett. Talán túl gyorsan is a kelleténél, ezért nem voltam benne biztos, hogy elhitte. Féltem, hogy megint elkezd magyarázkodni. Akkor nem fogom kibírni sírás nélkül. Tudtam, hogy be fog következni.
- Sarah, most meg fog hallgatni, ha tetszik, ha nem.- ültettet le az egyik székre. Egy pillanatra se tudtam le venni a szemem Harryéről. Azok a csodaszép zöld szemei..
- Én tényleg nagyon sajnálom, hogy nem hittem neked. De először a kép, aztán megjelenik egy fiú aki drágámnak szólít. Te mit tennél a helyemben?- ezzel most megfogott. Fogalmam sincs, hogy mit tennék. Igaza van.
- Talán, igazad van.
- Akkor meg tudsz nekem bocsátani?
- Igen, de csak barátok lehetünk.- nagyon nem akartam Harryvel csak barát lenni, de félek.
- Csak barát? De mért?
- Harry több millió lány oda van érted. Minden egyes percben szebbnél- szebb lányok jönnek oda hozzád. Bármit megtennének érted. Bármit.
- De nekem csak te kellesz. -itt már sírtam, nem tudtam vissza tartani. Csak úgy ömlöttek ki a szememből a könnycseppek.
- Mért pont én?
- Mert benned megtaláltam mindent ami nekem egy lányban fontos. És főleg azért mert szeretlek. És SOHA nem tudnálak el felejteni. Érted? Soha.
- Én is szeretlek. Mindennél jobban. Éppen ezért is félek, hogy elveszítelek. Nem tudom mi lenne velem.
- De nem fogsz elveszíteni.
Már így is csak 10 centi lehetett ajkaink között, de ez a kis távolság is megszűnt. Szenvedélyesen kezdett el csókolni, én pedig vissza csókoltam. Nem tudtam megállni. Teljesen magával ragadott. Szeretem!
Nagyon örülök annak, hogy ilyen sokan megnéztétek már a blogomat.
Kénének a komik.
Szeretném, ha meglenne az 5 komi.. Hajrá-Hajrá!!:)
A részről pedig annyit, hogy mostanában, csak Sarahról, és Harryről volt szó, de most már igyekszem a többiek szemszögéből is írni.
Jó olvasást!
Puszii: Wiwii
Amíg Harry fürdött, én megágyaztam neki a szobámban, nekem pedig a nappaliba. Nem akartam egy szobába, főleg nem egy ágyba aludni vele. Kb 10 percet az ágynemű felhúzásával töltöttem. Visszamentem a szobámba, és Harry már az ágyamon ült.
- Jó éjt Harry! Te itt alszol,- mutattam az ágyamra - én meg lent a nappaliba. Ha kell valami tudod hol találsz.- sarkon fordultam, majd elindultam kifele a szobámból.
- Nem alszol itt velem? - kérdezte reménykedő hangon.
- Nem.- folytattam az utamat lefelé. Mikor már a nappaliban ültem, küldtem egy sms-t Liamnek, és Vanessának.
~Vanessa~
Ami közben az sms-t olvastam, miszerint Sarah otthon van Harryvel, egy kezet éreztem a derekamhoz simulni. Normális esetben megijedtem volna, de tudtam ki az. Reflexből hátra fordultam, és Liam állt velem szembe.
- Hát te meg, hogy-hogy itt vagy ? - kérdeztem mosollyal az arcomon.
- Gondoltam eljövök hozzád, ha már a plázában úgy is leráztatok.
- Nem miattad..-nem tudtam folytatni. Liam ajkamra tapasztotta övét. Kezeit arcomra helyezte, és úgy csókolt, mint még soha.
- Tudom. -majd folytatta csókcsatánkat. Már vagy 1 hete nem csókolhattam, nem érhettem hozzá, és most végre ez megszűnt.
- Vanessa! - jött oda Kate. - Öö..bocsi...nem láttam..
- Imádom akiknek ilyen jó az időzítésük.- mondtam morogva, de mégis mosolyogva.
- Tényleg bocsi..- én csak legyintettem egyet a kezemmel.
- Akkor szerintem én megyek. Sziasztok.
- Öö..- jött vissza egy kicsit zavarba. - Merre induljak? - kérdezte most már nevetve.
- Megyek én is.- mondtam neki. - Liam, nem akarsz ott aludni Sarahéknál?
- Ha nem gond.
- Nem.
Elindultunk a kijárat felé, de rájöttünk, hogy arra nem igazán lenne előnyös menni. Egy csomó fotós, és újságíró. A hátsó kijárat fele kezdtünk el sétálni. Ki is sikerült jutnunk. Nagy nehezen kikerültük a riportereket, majd Liam kocsija felé vettük az irányt. Beültünk, és Liam a gázba taposott.
***
Szerencsére volt nálam kulcs. Bementünk a lakásba. Semmi villany nem égett. Valószínű, hogy alszanak.
- Liam gyere. - mondtam neki halkan, mert a telefonom világítása segítségével láttam, hogy Sarah a nappaliban fekszik.
- Jó éjt! -mondta Kate, majd felment.
Amikor elindultam felfelé a lépcsőn a telefonom kikapcsolt. Nagyon jó ennek is most kell lemerülnie.. Mérgelődtem magamban. Tudtam, hogy van valami a földön. Mindig van. A számításom be is jött. Én elestem, Liam pedig rám. Nem túl sikeresen értünk földet. Esés közben megpróbáltam a falba meg kapaszkodni, de a falon logó képek egyikét a földre ütöttem le. Ami persze üvegből volt.
- Kivan itt? - oltotta fel a lámpát Sarah. - Vanessa? Mit csináltok ti az éjszaka közepén? Valaki aludni is szeretne!- mérgelődött Sarah. Mindig mérges amikor felébresztem. Ami elég sokszor elő is szokott fordulni.
- Bocsi, csak nem akartunk felébreszteni.
- Sikerült.
Szerencsére csak kisebb karcolások lettek a kezemen. Mi közbe Sarah ordibálását hallgattam, vagyis inkább leszidását, Harry levánszorgott az emeletről. Nem sokkal utána Kate is felfigyelt az általunk létrejött hangra.
- Ha már így mindenki fent van, nem érdemes aludni. - vetettem fel az ötletet.
- Én mit keresek itt?? -kérdezte Harry félkómásan. - Rettentően fáj a fejem...- fogta meg a homlokát. szegény elégé részeg lehetett, ha arra sem emlékszik, hogy hogy került ide.
~Harry~
Először azt hittem, hogy Sarah mellett fekszem, de csak egyedül voltam a szobában. Mikor hallottam az a hangot, amilyen erővel tudtam, lementem a lépcsőn. Vanessa a földön feküdt. Liam is ott volt. Megpróbáltam visszaemlékezni, de csak az jutott eszembe, mikor Sarah azt mondta: Megbocsátok.. Folyton ez játszódott vissza. Sarah édes hangján. Megbocsát?? Arról fogalmam sem volt, hogy kerülök ide, de arra pedig emlékszem. Hihetetlen. Lehet, hogy már ennyire hiányzik, hogy ilyeneket képzelek be magamnak... Erre rá kell kérdeznem. De mégis hogyan? Leginkább most az érdekelt, mit keresek én Sarahék lakásában. Mellesleg egyedül voltam a szobájába. A kérdésem után Sarah sóhajtott egyet, majd belekezdett.
- Tegnap holt részegen találtalak meg egy discóban. Aztán hazahoztalak. Ennyi..- még mindig olyan flegmán beszélt velem. Nem tudom, hogy fogom majd visszaszerezni. Egyel talán visszafogom? Az nem lehet, hogy elveszítem. Én abba bele is halnék. Az utóbbi két hétben, nagyon gorombán viselkedtem a fiukkal. Carolineről meg annyit, hogy jól beolvastam neki, és meg kérdeztem, hogy lehetett ilyenre képes. Persze még mindig tagadta a dolgot. Nem hiszem el, hogy nem hittem Sarahnak. Pedig mind végig igazat mondott.
- Kaphatnék valami gyógyszert?- kérdeztem, remélve, hogy majd ketten leszünk a konyhába. Lehet, hogy végre esélyt kapok, és meg fog hallgatni.
- Gyere! - intett a kezével.
Bementünk a konyhába. Csak mi ketten, és senki más. A kezembe nyomta a fejfájás csillapítót, és gyors léptekkel az ajtó felé igyekezett.
- Várj! - Kiáltottam rá, és a keze után nyúltam. - Köszönöm, a tegnapit. Mondjuk sokra nem emlékszem, de annyira igen, hogy azt mondtad nekem: Megbocsátok. Erre tisztán emlékszem. Lehet, hogy csak egy álom volt...
- Az volt. - vágta rá Sarah. Az arcán feszültség tükröződött.
~Sarah~
Úr Isten! Emlékszik. Azonnal rávágtam, hogy csak álom lehetett. Talán túl gyorsan is a kelleténél, ezért nem voltam benne biztos, hogy elhitte. Féltem, hogy megint elkezd magyarázkodni. Akkor nem fogom kibírni sírás nélkül. Tudtam, hogy be fog következni.
- Sarah, most meg fog hallgatni, ha tetszik, ha nem.- ültettet le az egyik székre. Egy pillanatra se tudtam le venni a szemem Harryéről. Azok a csodaszép zöld szemei..
- Én tényleg nagyon sajnálom, hogy nem hittem neked. De először a kép, aztán megjelenik egy fiú aki drágámnak szólít. Te mit tennél a helyemben?- ezzel most megfogott. Fogalmam sincs, hogy mit tennék. Igaza van.
- Talán, igazad van.
- Akkor meg tudsz nekem bocsátani?
- Igen, de csak barátok lehetünk.- nagyon nem akartam Harryvel csak barát lenni, de félek.
- Csak barát? De mért?
- Harry több millió lány oda van érted. Minden egyes percben szebbnél- szebb lányok jönnek oda hozzád. Bármit megtennének érted. Bármit.
- De nekem csak te kellesz. -itt már sírtam, nem tudtam vissza tartani. Csak úgy ömlöttek ki a szememből a könnycseppek.
- Mért pont én?
- Mert benned megtaláltam mindent ami nekem egy lányban fontos. És főleg azért mert szeretlek. És SOHA nem tudnálak el felejteni. Érted? Soha.
- Én is szeretlek. Mindennél jobban. Éppen ezért is félek, hogy elveszítelek. Nem tudom mi lenne velem.
- De nem fogsz elveszíteni.
Már így is csak 10 centi lehetett ajkaink között, de ez a kis távolság is megszűnt. Szenvedélyesen kezdett el csókolni, én pedig vissza csókoltam. Nem tudtam megállni. Teljesen magával ragadott. Szeretem!
2012. március 11., vasárnap
16.fejezet ~ Megbocsájtok?!
Sziasztok!
Most csak annyit szeretnék kérni, hogy komizzatok. Nagyra értékelném. Így nem tudom, hogy min kéne változtatnom. Köszii
Jó olvasást minden kedves olvasómnak!
Puszii: Wiwii
Már 2 hét eltelt a mozis akció óta. Még most sem értem, hogy volt ilyenre képes. Nem tudok Harryről semmit. Nem is akarok. Vanessa vagy ezerszer bocsánatot kért tőlem, de nem az ő hibája. Erről az egészről csak is Caroline tehet. Gondolatmenetemet a telefonom csörgése zavarta meg. Megint ő az. Harry. Még csak reggel van, és már 30 nem fogadott Harrytől. Ha nem lenne itt velem Vanessa, és Kate tejesen összeroppantam volna. Csak ültem az ágyon és unatkoztam.Utálok unatkozni, mert akkor eszembe jut az a személy, aki a világon mindennél jobban hiányzik nekem. Megint csörgött a telefonom. Szerencsére nem Harry volt az. Anya nevét láttam a kijelzőn.
- Szia anya. -szóltam bele a telefonba.
- Szia kicsim.Már vagy 10szer próbáltam hívni a telefonod, de folyton foglalt volt. Minden rendben?- kérdezte. Persze ő nem tudott semmiről. Még arról se, hogy egyel talán ismerem őt. Nem is akartam beszélni róla. El fogom felejteni, és ennyi.
- Persze. Mikkor jössz?
- Holnap.
- Oké. De most lemegyek reggelizni.
- Jól van kicsim. Szia.
- Szia. -letettem a telefont, és az ágyra dobtam.
Lementem a konyhába. Vanessa és Kate már ott ültek a bárpulton.
- Jó reggelt!- köszöntek egyszerre.
- Nektek is! Mizujs? -néztem érdeklődve barátnőimre.Nem szóltak semmit. -Louis?? Liam??-kérdeztem tőlük és közben szemöldökömet húzogattam.-Ki kezdi? -mivel már 2 hete csak a szobámban fekszem nem tudtam sok mindent.
- Jó kezdem én. -mondta Vanessa.
- Oké!
- Tudod azon az estén amikor.. a .. Harryvel..találkoztál. -bólintottam egyet jelezvén, hogy vágom miről beszél. - Liam elvitt egy nagyon romantikus helyre. Fogalmam sincs, hogy hol volt az csak vezetett, én meg követtem. Na az a lényeg, hogy már ugye egy ideje találkozgatunk, és megkérdezte, hogy ömm....Lennék-e a barátnője?- ennek nagyon örültem beleugrottam Vanessa nyakába, és úgy ugráltunk együtt, mint két bolha. - Azután úgy csókolt meg mint még soha. Persze, hogy igent mondtam neki. Azután hazavitt hozzájuk és ott aludtam. Azóta minden rendben van.
- Ennek örülök. - néztem rá miközben egy apró mosolyt is ejtettem felé. - Most te jössz. -mutattam rá Katere.
- Összeismerkedtem vele. Nagyon jó fej, és helyes is. Kicsit őrült, de bejön. Egyszer meg akart csókolni, de én elszalasztottam. Mekkora hülye vagyok.
- Nem maradtál se semmiről szerintem, nem fogja feladni.
- Holnap is megyek vele randizni.
- Akkor meg??
- De te jól vagy? -kérdezte Vanessa.
- Élek.
- De most kérlek tudom, hogy nem szeretnél róla beszélni meg minden, de mi a barát nőim vagyunk nekünk elmondhatod.
- El szeretném felejteni.
- Oké, de csak mondd el, hogy mi történt. -tudtam, hogy addig fognak zaklatni ezzel ameddig el nem mondom nekik. Így hát egy sóhaj kíséretében belekezdtem. Elmeséltem mindent elejétől végéig. Alig tudtak valamit hozzászólni, csak tátott szájjal bámultam rám. A végét már szinte sírva meséltem.
- Elmegyünk vásárolni? -kérdezte Vanessa. - Meglátogatni Debby-t. -mosolyodott el.
- Akkor megyek, ha ez nem valami hülye összeesküvés Liammel.- mind a ketten felnevettek.
- Nem. Soha többet nem csinálok olyat.-mondta.
- Akkor felőlem mehetünk, csak előbb lezuhanyzok, és átöltözöm.
Fel mentem a szobámba lezuhanyozni. Mivel nagyon meleg volt, egy rövid nacit, egy laza pólóval vettem fel. Felhúztam a lábamra a fekete converse cipőm, és egy napszemüveget tettem a fejemre. Fogat mostam, majd lap egyenesre ki egyenesítettem a hajam. Valamilyen csoda folytán eszembe jutott a dal. Az a dal amit Harryvel, Liammel és Vanessával éneklek. Nem én ezt nem tudom meg csinálni. Szerintem, már nem is foglalkoznak ezzel a számmal... Le siettem Vanessához, és Katehoz.
- Akkor mehetünk? -kérdeztem.
- Menyünk.
- Pláza ? -kérdezte Kate. Ő még nem nagyon ismerte a környéket. Egyetértően bólogattunk.
- Ott dolgozik az egyik barátnőnk.
- Értem. És messze van innen?
- Nem 20 perc gyalog.
- Akkor jó.
- Lusta. -vágtam rá.
- Mintha te nem lennél az. -morogta Vanessa.
- Ebben van valami.- erre csak egy büszke vigyort ejtett arcán.
Beértünk a plázába. Nagyon sokan voltak. Bementünk abba a boltba ahol Debby dolgozik, gondoltuk meglepjük. Meg is lepődött.
- Sziasztok. Hát ti?- kérdezte.
- Szia. Gondoltuk eljövünk hozzád.
Megfordultam, és éppen a One Direction vásárolgatott mögöttem.
- Vanessa nézd nem akarok.. -folytattam volna, de barátnőm hátra húzott és belökött volna az öltözőbe, de Harry észrevett.
- Sarah! -kiabálta oda nekem, de én rá se figyeltem. Odasúgtam Vanessának, hogy megyek.
- Megyek veled.
- Nem kell maradj itt nyugodtan.
- De menni szeretnék.
- Jó.
Elköszöntünk Debbytől, elindultuk kifele.
- Sarah. Kérlek várj. -jött utánam Harry.
- Harry hagy már békén.
- Hallgass meg. -kérlelt, de én nem hagytam magam.
- Nem vagyok rád kíváncsi. Felejts el.-azzal kirohantam a boltból. Vanessa, és Kate utánam jöttek.
- Sarah várj! -hallottam meg Vanessa hangját.
Megálltunk enni aztán haza indultunk. Egész úton Harry járt a fejembe. Ezek után szerintem nem is fog próbálkozni, csak egy baj van, hogy szeretem. Szíven szerint meghallgattam volna, de az nem helyes. El fogom felejteni és egy álomnak tekintem ezt az egészet. Egy rossz álomnak.
Hazaértünk. Egyből a tv elé vetettük magunkat. Gondolkodtunk, hogy mit csináljunk, és arra jutottunk, hogy megnézünk egy filmet. Bevallom nem volt valami izgalmas, de Vanessáéknak tetszett és ez a lényeg. Mire vége lett az 1 és fél órás fimnek, nagyon megéheztem. Kimentem a konyhába, és csináltam magamnak szendvicset. A lányok még mindig a tv előtt ültek, ezért úgy döntöttem, hogy az ételt a nappaliban fogyasztom el. Miután befejeztem a szendvicsem majszolását, Kate-nek volt egy olyan ötlete, hogy elmehetnénk bulizni valahova. Bevallom nem voltam bulizós hangulatomban, de ha ők el akarnak menni akkor oké. Megyek velük. Legalább egy kicsit elterelődnek a gondolataim Harryről.
- Mikor akartok indulni? -kérdeztem.
- Nem tudom. De szerintem el kellene kezdeni készülődni.- mondta Vanessa mire én rábólintottam, és felmentem a szobámba. A lányok követték a példámat, és jöttek utánam.
- Szerintem készüljünk együtt.-javasolta Kate.
- Nekem megfelel. -válaszoltam neki.
- Nekem is. -értett egyet Vanessa is.
Amikor beértünk a szobámba a gardróbom mellé vetettük magunkat. Én egy szürke kisestélyi mellet döntöttem. Vanessa egy krém színű ugyan csak kisestélyit választott.Kate ruhája pedig fekete volt. Miután végeztünk az öltözködéssel jöhetett a haj. Én mindig kivasalt hajjal járok mindenhova. Most is ez mellett döntöttem. Vanessa begöndörítette a haját. Kate nem csinált vele semmit. Egy hajmosás után megszárította és úgy hagyta. Mindenki elvégezte még a vég simításokat, és elindultunk.
***
Bejárat előtt álltunk. Több, mint 30 fotós ott állhatott. Fogalmam sincs, hogy mért. Beljebb mentünk. Azt mondtam a lányoknak, hogy várjanak meg, én pedig hozok valamit inni. De amikor oda mentem a pulthoz, nagyon meglepődtem. Harry állt ott. Mellesleg full részegen.
- Sarah? -lépett oda hozzám, de belém kapaszkodva, mert anélkül nem állt volna meg a saját lábán. - Sarah. Nagyon gyönyörű vagy.
- Te meg nagyon részeg.
- Dehogyis vagyok részeg. Csak egy kicsit ittam.-abban a pillanatban megszólalt a telefonom.
- Haló? -szóltam bele.
- Szia. -hallottam meg Liam hangját a telefonból. -Harry eltűnt.- nem akartam neki szólni, hogy itt van mert kíváncsi voltam, hogy mit tud. - Tudod amikor meglátott a plázában. Te nem akartál vele beszélni, és nagyon maga alatt volt. Mindenkit elküldött melegebb éghajlatra, és utána elment.
- Itt van. Itt mellettem.
- Hú akkor jó.
- Haza viszem Harryt hozzánk és majd felhívlak, hogy mikor gyere érte jó? -kérdeztem vissza.
- Oké. Szia.
Körbenéztem, de sehol sem találtam a lányokat. Harry ott esedezett nekem, hogy bocsássak meg neki. Én csak annyit mondtam, hogy megbeszéljük. Mivel nem tudtam elérni senkit elindultam haza egy részeg Harryvel az oldalamon.Hátul mentünk ki nehogy észre vegyenek a fotósok. Nem volt valami kellemes egy részeg embert szinte cipelni, fél órán keresztül. Végre megérkeztünk.
- Harry. Te azonnal el mész fürdeni utána pedig lefekszel.
- Akkor, ha megbocsájtasz..-neki még most is ez jár a fejében.
- Oké megbocsájtok. -mondtam, de remélve, hogy holnap nem fog emlékezni semmire.
Most csak annyit szeretnék kérni, hogy komizzatok. Nagyra értékelném. Így nem tudom, hogy min kéne változtatnom. Köszii
Jó olvasást minden kedves olvasómnak!
Puszii: Wiwii
Már 2 hét eltelt a mozis akció óta. Még most sem értem, hogy volt ilyenre képes. Nem tudok Harryről semmit. Nem is akarok. Vanessa vagy ezerszer bocsánatot kért tőlem, de nem az ő hibája. Erről az egészről csak is Caroline tehet. Gondolatmenetemet a telefonom csörgése zavarta meg. Megint ő az. Harry. Még csak reggel van, és már 30 nem fogadott Harrytől. Ha nem lenne itt velem Vanessa, és Kate tejesen összeroppantam volna. Csak ültem az ágyon és unatkoztam.Utálok unatkozni, mert akkor eszembe jut az a személy, aki a világon mindennél jobban hiányzik nekem. Megint csörgött a telefonom. Szerencsére nem Harry volt az. Anya nevét láttam a kijelzőn.
- Szia anya. -szóltam bele a telefonba.
- Szia kicsim.Már vagy 10szer próbáltam hívni a telefonod, de folyton foglalt volt. Minden rendben?- kérdezte. Persze ő nem tudott semmiről. Még arról se, hogy egyel talán ismerem őt. Nem is akartam beszélni róla. El fogom felejteni, és ennyi.
- Persze. Mikkor jössz?
- Holnap.
- Oké. De most lemegyek reggelizni.
- Jól van kicsim. Szia.
- Szia. -letettem a telefont, és az ágyra dobtam.
Lementem a konyhába. Vanessa és Kate már ott ültek a bárpulton.
- Jó reggelt!- köszöntek egyszerre.
- Nektek is! Mizujs? -néztem érdeklődve barátnőimre.Nem szóltak semmit. -Louis?? Liam??-kérdeztem tőlük és közben szemöldökömet húzogattam.-Ki kezdi? -mivel már 2 hete csak a szobámban fekszem nem tudtam sok mindent.
- Jó kezdem én. -mondta Vanessa.
- Oké!
- Tudod azon az estén amikor.. a .. Harryvel..találkoztál. -bólintottam egyet jelezvén, hogy vágom miről beszél. - Liam elvitt egy nagyon romantikus helyre. Fogalmam sincs, hogy hol volt az csak vezetett, én meg követtem. Na az a lényeg, hogy már ugye egy ideje találkozgatunk, és megkérdezte, hogy ömm....Lennék-e a barátnője?- ennek nagyon örültem beleugrottam Vanessa nyakába, és úgy ugráltunk együtt, mint két bolha. - Azután úgy csókolt meg mint még soha. Persze, hogy igent mondtam neki. Azután hazavitt hozzájuk és ott aludtam. Azóta minden rendben van.
- Ennek örülök. - néztem rá miközben egy apró mosolyt is ejtettem felé. - Most te jössz. -mutattam rá Katere.
- Összeismerkedtem vele. Nagyon jó fej, és helyes is. Kicsit őrült, de bejön. Egyszer meg akart csókolni, de én elszalasztottam. Mekkora hülye vagyok.
- Nem maradtál se semmiről szerintem, nem fogja feladni.
- Holnap is megyek vele randizni.
- Akkor meg??
- De te jól vagy? -kérdezte Vanessa.
- Élek.
- De most kérlek tudom, hogy nem szeretnél róla beszélni meg minden, de mi a barát nőim vagyunk nekünk elmondhatod.
- El szeretném felejteni.
- Oké, de csak mondd el, hogy mi történt. -tudtam, hogy addig fognak zaklatni ezzel ameddig el nem mondom nekik. Így hát egy sóhaj kíséretében belekezdtem. Elmeséltem mindent elejétől végéig. Alig tudtak valamit hozzászólni, csak tátott szájjal bámultam rám. A végét már szinte sírva meséltem.
- Elmegyünk vásárolni? -kérdezte Vanessa. - Meglátogatni Debby-t. -mosolyodott el.
- Akkor megyek, ha ez nem valami hülye összeesküvés Liammel.- mind a ketten felnevettek.
- Nem. Soha többet nem csinálok olyat.-mondta.
- Akkor felőlem mehetünk, csak előbb lezuhanyzok, és átöltözöm.
Fel mentem a szobámba lezuhanyozni. Mivel nagyon meleg volt, egy rövid nacit, egy laza pólóval vettem fel. Felhúztam a lábamra a fekete converse cipőm, és egy napszemüveget tettem a fejemre. Fogat mostam, majd lap egyenesre ki egyenesítettem a hajam. Valamilyen csoda folytán eszembe jutott a dal. Az a dal amit Harryvel, Liammel és Vanessával éneklek. Nem én ezt nem tudom meg csinálni. Szerintem, már nem is foglalkoznak ezzel a számmal... Le siettem Vanessához, és Katehoz.
- Akkor mehetünk? -kérdeztem.
- Menyünk.
- Pláza ? -kérdezte Kate. Ő még nem nagyon ismerte a környéket. Egyetértően bólogattunk.
- Ott dolgozik az egyik barátnőnk.
- Értem. És messze van innen?
- Nem 20 perc gyalog.
- Akkor jó.
- Lusta. -vágtam rá.
- Mintha te nem lennél az. -morogta Vanessa.
- Ebben van valami.- erre csak egy büszke vigyort ejtett arcán.
Beértünk a plázába. Nagyon sokan voltak. Bementünk abba a boltba ahol Debby dolgozik, gondoltuk meglepjük. Meg is lepődött.
- Sziasztok. Hát ti?- kérdezte.
- Szia. Gondoltuk eljövünk hozzád.
Megfordultam, és éppen a One Direction vásárolgatott mögöttem.
- Vanessa nézd nem akarok.. -folytattam volna, de barátnőm hátra húzott és belökött volna az öltözőbe, de Harry észrevett.
- Sarah! -kiabálta oda nekem, de én rá se figyeltem. Odasúgtam Vanessának, hogy megyek.
- Megyek veled.
- Nem kell maradj itt nyugodtan.
- De menni szeretnék.
- Jó.
Elköszöntünk Debbytől, elindultuk kifele.
- Sarah. Kérlek várj. -jött utánam Harry.
- Harry hagy már békén.
- Hallgass meg. -kérlelt, de én nem hagytam magam.
- Nem vagyok rád kíváncsi. Felejts el.-azzal kirohantam a boltból. Vanessa, és Kate utánam jöttek.
- Sarah várj! -hallottam meg Vanessa hangját.
Megálltunk enni aztán haza indultunk. Egész úton Harry járt a fejembe. Ezek után szerintem nem is fog próbálkozni, csak egy baj van, hogy szeretem. Szíven szerint meghallgattam volna, de az nem helyes. El fogom felejteni és egy álomnak tekintem ezt az egészet. Egy rossz álomnak.
Hazaértünk. Egyből a tv elé vetettük magunkat. Gondolkodtunk, hogy mit csináljunk, és arra jutottunk, hogy megnézünk egy filmet. Bevallom nem volt valami izgalmas, de Vanessáéknak tetszett és ez a lényeg. Mire vége lett az 1 és fél órás fimnek, nagyon megéheztem. Kimentem a konyhába, és csináltam magamnak szendvicset. A lányok még mindig a tv előtt ültek, ezért úgy döntöttem, hogy az ételt a nappaliban fogyasztom el. Miután befejeztem a szendvicsem majszolását, Kate-nek volt egy olyan ötlete, hogy elmehetnénk bulizni valahova. Bevallom nem voltam bulizós hangulatomban, de ha ők el akarnak menni akkor oké. Megyek velük. Legalább egy kicsit elterelődnek a gondolataim Harryről.
- Mikor akartok indulni? -kérdeztem.
- Nem tudom. De szerintem el kellene kezdeni készülődni.- mondta Vanessa mire én rábólintottam, és felmentem a szobámba. A lányok követték a példámat, és jöttek utánam.
- Szerintem készüljünk együtt.-javasolta Kate.
- Nekem megfelel. -válaszoltam neki.
- Nekem is. -értett egyet Vanessa is.
Amikor beértünk a szobámba a gardróbom mellé vetettük magunkat. Én egy szürke kisestélyi mellet döntöttem. Vanessa egy krém színű ugyan csak kisestélyit választott.Kate ruhája pedig fekete volt. Miután végeztünk az öltözködéssel jöhetett a haj. Én mindig kivasalt hajjal járok mindenhova. Most is ez mellett döntöttem. Vanessa begöndörítette a haját. Kate nem csinált vele semmit. Egy hajmosás után megszárította és úgy hagyta. Mindenki elvégezte még a vég simításokat, és elindultunk.
***
Bejárat előtt álltunk. Több, mint 30 fotós ott állhatott. Fogalmam sincs, hogy mért. Beljebb mentünk. Azt mondtam a lányoknak, hogy várjanak meg, én pedig hozok valamit inni. De amikor oda mentem a pulthoz, nagyon meglepődtem. Harry állt ott. Mellesleg full részegen.
- Sarah? -lépett oda hozzám, de belém kapaszkodva, mert anélkül nem állt volna meg a saját lábán. - Sarah. Nagyon gyönyörű vagy.
- Te meg nagyon részeg.
- Dehogyis vagyok részeg. Csak egy kicsit ittam.-abban a pillanatban megszólalt a telefonom.
- Haló? -szóltam bele.
- Szia. -hallottam meg Liam hangját a telefonból. -Harry eltűnt.- nem akartam neki szólni, hogy itt van mert kíváncsi voltam, hogy mit tud. - Tudod amikor meglátott a plázában. Te nem akartál vele beszélni, és nagyon maga alatt volt. Mindenkit elküldött melegebb éghajlatra, és utána elment.
- Itt van. Itt mellettem.
- Hú akkor jó.
- Haza viszem Harryt hozzánk és majd felhívlak, hogy mikor gyere érte jó? -kérdeztem vissza.
- Oké. Szia.
Körbenéztem, de sehol sem találtam a lányokat. Harry ott esedezett nekem, hogy bocsássak meg neki. Én csak annyit mondtam, hogy megbeszéljük. Mivel nem tudtam elérni senkit elindultam haza egy részeg Harryvel az oldalamon.Hátul mentünk ki nehogy észre vegyenek a fotósok. Nem volt valami kellemes egy részeg embert szinte cipelni, fél órán keresztül. Végre megérkeztünk.
- Harry. Te azonnal el mész fürdeni utána pedig lefekszel.
- Akkor, ha megbocsájtasz..-neki még most is ez jár a fejében.
- Oké megbocsájtok. -mondtam, de remélve, hogy holnap nem fog emlékezni semmire.
2012. március 10., szombat
15.fejezet~ A vaktalálkozás
Sziasztok! Tudom, hogy keddre ígértem a frisst, de sikeresen lebetegedtem így nem tudtam megírni. Azért mára csak elkészült. Remélem, hogy tetszeni fog nektek. Jó olvasást!
Puszii:Wiwii
Valamikor estefelé arra ébredtem fel, hogy valaki rám ugrik. Nagyon megijedtem. De annyira, hogy leestem az ágyról.
- Te meg mi a francot csinálsz?-förmedtem rá a barátnőmre aki alig bírt megszólalni annyira nevetett. Nekem nem volt egy kellemes dolog, ahogy leestem az ágyról, de ő nagyon viccesnek találhatta.
- Ez nem vicces. Jó. -már a szám sarkában én is nevettem, de reggel elég kibírhatatlanul morcos tudok lenni.
- Bo..bo..bocsi. De rég ki akartam már próbálni valakin.- most is szinte el-el csuklott a hangja a nevetéstől.
- De mért pont rajtam. -vágtam ártatlan fejet. -Na mind 1. Minek ébresztettél fel? - kérdezősködtem tovább.
- Hát nem emlékszel? Moziba megyünk.- először értetlen fejet vágva néztem rá, majd eszembe jutott a mai program aminek mellesleg egy cseppet se örültem. Nem voltam most olyan kedvemben. Legszívesebben csap ültem volna az ablakpárkányon, és fürkésztem volna a siető emberek tekintetét, akik vagy munkába, vagy éppen a buszt próbálták elérni.
- Ja. De tényleg. Már emlékszem.- tértem vissza gondolati világomból a való életbe.
- Akkor öltözz fel. Kate már elment.
- Oké, és mit nézünk meg?
- Az új horrort.
- Te nem is.. -próbáltam folytatni, de Vanessa félbe szakított.
- Tudom, de te majd megvédesz. -mosolyodott el.
- Felőlem.- majd Vanessa távozott a szobából. Én egyből a szekrényemhez siettem. Kikaptam belőle egy fekete cicanadrágot, egy világosbarna ujjatlan felsőt, és egy barna szőrös mellényt. Cipőnek a fehér converse cipőmet választottam. Gyorsan lefürödtem, majd felvettem a kiválasztott ruhát. A hajamat megszárítottam, és begöndörítettem, majd a frufrumat púpba tettem. Fogat mostam, és a cipőmet is a lábamra ráncigáltam. Leszaladtam a lépcsőn. Vanessa már a konyhában ült, útra készen. Valakivel a telefonján beszélt. Szinte bisztos voltam benne, hogy Liam tartózkodik a túl oldalon.
- Te meg mit keresel itt? -tolta el a telefont a fülétől.
- Na vajon mit.. Téged.- nevettem el magam.
- Mindjárt megyek csak lerakom.
- Nyugodtan.-intettem a kezemmel.
Én addig kimentem a friss levegőre egy kicsit. Nem sokkal később kijött Vanessa is.
- Indulhatunk? -kérdeztem.
- Persze. Menjünk.- egy kicsit úgy tűnt mintha feszült lenne. Nem akartam rá kérdezni. Lehet, hogy csak én látom így. Kisebb vitatkozás után eldöntöttük, hogy gyalog megyünk. Egész úton csak gondolkodtam Harryről, és Carolineről. Szegény Vanessával szinte nem is törődtem. Bármit kérdezett én csak egy ühümmel válaszoltam.
- Sarah. Te nem is figyelsz. -förmedt rám.
- Dehogynem.
- Akkor oda adod a telód.- fogalmam sem volt, hogy minek neki az enyém.
- Ott a tied. Minek az enyém?
- Most mondtam el. Látod nem figyelsz.
- Aham..igen...tényleg..-nyújtottam át neki a telefonomat.
/Vanessa/
Beértünk a plázába, és egyből egy ismerős tekintetet kezdtem fürkészni amit meg is találtam.
- Sarah, megvennéd a jegyeket?
- Persze.
- Jó.Akkor én elmegyek a mosdóba.
Elindultam a mosdó felé. Láttam, hogy Liam már ott vár.
- Szia! -köszönt, és közben egy puszit nyomott az arcomra.
- Szia!
- Azt hittem, hogy már nem jöttök.
- Nehezen indultunk el.
- De most már itt vagytok.
- Igen, de én megyek mert Sarah már vár.
- Jó. Akkor szia.
Visszamentem.
- Menjünk be.-ajánlottam Sarahnak.
- Oké.
/Sarah/
Bementünk, és én alapból leültem az egyik székre.
- Nem.. Oda én ülök. -furán néztem a barátnőmre. Minek neki éppen ez a hely.
- De..
- Tudod. Én a szélére szeretek ülni.
- Oké..
Átültem a másik székre. Még nem kezdődött a film. Vanessa kint hagyta a táskáját így ki kellett mennie. Vanessa mér egy jó ideje elment, és már a film is elkezdődött. A fényeket lekapcsolták. Hallottam, hogy valaki leül mellém. Végre megjött.
- Vanessa hol voltál eddig?- ránéztem. - Harry? Te meg mit csinálsz itt? -kérdeztem a mellettem ülő Harryre nézve.
- Sarah?? Én azt hittem, hogy Liam ül itt.
- Én meg azt, hogy Vanessa. Óóó.. Már értem.. Vanessa.. -mérgelődtem.
- Hát most, hogy így összehozták, talán beszélhetnénk.
- Miről Harry?? Már mindent megbeszéltünk.
- Nem semmit nem beszéltünk meg. Kérlek hallgass végig.
- Harry.. Én megmondtam, hogy nem ismerek semmiféle David-et.
- Tudom. Már én is rájöttem, hogy hibáztam. Sajnálom, hogy nem hittem neked. Caroline nagyon meggyőző tud lenni.
- És persze neki jobban hiszel mint nekem. Igaz?
- Nem, dehogy is. Sarah én szeretlek.
- Én is.
- Akkor megbocsájtasz.
- Nem tudom..
- Kérlek..
- Jó. Megbocsájtok.
Megölelt. Már annyira hiányzott az ölelése. De hamar vége szakadt.
- Sziasztok! -köszönt egy női hang mögülem.
- Caroline. Te meg mit keresel itt?
- Csak moziba jöttem. Baj?
- Nem csak..
- Szia drágám! -köszönt nekem egy ismeretlen fiú. Fogalmam sem volt, hogy ki az.
- Hát ez meg ki?- kérdezte Harry. Már éppen szólásra nyitottam volna a számat, de Caroline megelőzött.
- David.
Nagyon meglepődtem. Tudtam, hogy már láttam valahol. A képen amit Caroline küldött át Harrynek. Tudtam, hogy ez mindent el fog rontani. Harry meg sem várva válaszomat száguldozott ki a moziból. Persze egyből utána is mentem.
- Harry várj. Esküszöm, hogy nem ismerem. -már sírtam, nem érdekelt semmi.
- És még a szemembe is hazudsz?
- Nem hazudok. Esküszöm.
- Na persze.
Továbbment. Kénytelen voltam én is menni. Már a parkolóban jártunk. Harry beszállt a kocsijába, és én is.
- Akarod, hogy hazavigyelek? -kérdezte, de nem nézve a szemembe.
- Harry, én azt akarom, hogy hallgass meg.
- Hazaviszlek.
- Harry kérlek. Nem ismerem. Soha életembe nem láttam.-nem reagált rá semmit csak mereven nézte az utat és vezetett. Én nem törődtem vele fojtattam.- Nem volt neked furcsa, hogy együtt jött Caroline-val?- még nagyon sok mindennel próbáltam meggyőzni az ártatlanságomról. De hiába. Könnyes szemmel néztem rá.
- Megjöttünk. -mondta.
- Tudod mi fáj ebben az egészben a leges legjobban? Hogy nem hiszel nekem.- azzal becsaptam a kocsiajtót, és felrohantam a szobámba..
Puszii:Wiwii
- Te meg mi a francot csinálsz?-förmedtem rá a barátnőmre aki alig bírt megszólalni annyira nevetett. Nekem nem volt egy kellemes dolog, ahogy leestem az ágyról, de ő nagyon viccesnek találhatta.
- Ez nem vicces. Jó. -már a szám sarkában én is nevettem, de reggel elég kibírhatatlanul morcos tudok lenni.
- Bo..bo..bocsi. De rég ki akartam már próbálni valakin.- most is szinte el-el csuklott a hangja a nevetéstől.
- De mért pont rajtam. -vágtam ártatlan fejet. -Na mind 1. Minek ébresztettél fel? - kérdezősködtem tovább.
- Hát nem emlékszel? Moziba megyünk.- először értetlen fejet vágva néztem rá, majd eszembe jutott a mai program aminek mellesleg egy cseppet se örültem. Nem voltam most olyan kedvemben. Legszívesebben csap ültem volna az ablakpárkányon, és fürkésztem volna a siető emberek tekintetét, akik vagy munkába, vagy éppen a buszt próbálták elérni.
- Ja. De tényleg. Már emlékszem.- tértem vissza gondolati világomból a való életbe.
- Akkor öltözz fel. Kate már elment.
- Oké, és mit nézünk meg?
- Az új horrort.
- Te nem is.. -próbáltam folytatni, de Vanessa félbe szakított.
- Tudom, de te majd megvédesz. -mosolyodott el.
- Felőlem.- majd Vanessa távozott a szobából. Én egyből a szekrényemhez siettem. Kikaptam belőle egy fekete cicanadrágot, egy világosbarna ujjatlan felsőt, és egy barna szőrös mellényt. Cipőnek a fehér converse cipőmet választottam. Gyorsan lefürödtem, majd felvettem a kiválasztott ruhát. A hajamat megszárítottam, és begöndörítettem, majd a frufrumat púpba tettem. Fogat mostam, és a cipőmet is a lábamra ráncigáltam. Leszaladtam a lépcsőn. Vanessa már a konyhában ült, útra készen. Valakivel a telefonján beszélt. Szinte bisztos voltam benne, hogy Liam tartózkodik a túl oldalon.
- Te meg mit keresel itt? -tolta el a telefont a fülétől.
- Na vajon mit.. Téged.- nevettem el magam.
- Mindjárt megyek csak lerakom.
- Nyugodtan.-intettem a kezemmel.
Én addig kimentem a friss levegőre egy kicsit. Nem sokkal később kijött Vanessa is.
- Indulhatunk? -kérdeztem.
- Persze. Menjünk.- egy kicsit úgy tűnt mintha feszült lenne. Nem akartam rá kérdezni. Lehet, hogy csak én látom így. Kisebb vitatkozás után eldöntöttük, hogy gyalog megyünk. Egész úton csak gondolkodtam Harryről, és Carolineről. Szegény Vanessával szinte nem is törődtem. Bármit kérdezett én csak egy ühümmel válaszoltam.
- Sarah. Te nem is figyelsz. -förmedt rám.
- Dehogynem.
- Akkor oda adod a telód.- fogalmam sem volt, hogy minek neki az enyém.
- Ott a tied. Minek az enyém?
- Most mondtam el. Látod nem figyelsz.
- Aham..igen...tényleg..-nyújtottam át neki a telefonomat.
/Vanessa/
Beértünk a plázába, és egyből egy ismerős tekintetet kezdtem fürkészni amit meg is találtam.
- Sarah, megvennéd a jegyeket?
- Persze.
- Jó.Akkor én elmegyek a mosdóba.
Elindultam a mosdó felé. Láttam, hogy Liam már ott vár.
- Szia! -köszönt, és közben egy puszit nyomott az arcomra.
- Szia!
- Azt hittem, hogy már nem jöttök.
- Nehezen indultunk el.
- De most már itt vagytok.
- Igen, de én megyek mert Sarah már vár.
- Jó. Akkor szia.
Visszamentem.
- Menjünk be.-ajánlottam Sarahnak.
- Oké.
/Sarah/
Bementünk, és én alapból leültem az egyik székre.
- Nem.. Oda én ülök. -furán néztem a barátnőmre. Minek neki éppen ez a hely.
- De..
- Tudod. Én a szélére szeretek ülni.
- Oké..
Átültem a másik székre. Még nem kezdődött a film. Vanessa kint hagyta a táskáját így ki kellett mennie. Vanessa mér egy jó ideje elment, és már a film is elkezdődött. A fényeket lekapcsolták. Hallottam, hogy valaki leül mellém. Végre megjött.
- Vanessa hol voltál eddig?- ránéztem. - Harry? Te meg mit csinálsz itt? -kérdeztem a mellettem ülő Harryre nézve.
- Sarah?? Én azt hittem, hogy Liam ül itt.
- Én meg azt, hogy Vanessa. Óóó.. Már értem.. Vanessa.. -mérgelődtem.
- Hát most, hogy így összehozták, talán beszélhetnénk.
- Miről Harry?? Már mindent megbeszéltünk.
- Nem semmit nem beszéltünk meg. Kérlek hallgass végig.
- Harry.. Én megmondtam, hogy nem ismerek semmiféle David-et.
- Tudom. Már én is rájöttem, hogy hibáztam. Sajnálom, hogy nem hittem neked. Caroline nagyon meggyőző tud lenni.
- És persze neki jobban hiszel mint nekem. Igaz?
- Nem, dehogy is. Sarah én szeretlek.
- Én is.
- Akkor megbocsájtasz.
- Nem tudom..
- Kérlek..
- Jó. Megbocsájtok.
Megölelt. Már annyira hiányzott az ölelése. De hamar vége szakadt.
- Sziasztok! -köszönt egy női hang mögülem.
- Caroline. Te meg mit keresel itt?
- Csak moziba jöttem. Baj?
- Nem csak..
- Szia drágám! -köszönt nekem egy ismeretlen fiú. Fogalmam sem volt, hogy ki az.
- Hát ez meg ki?- kérdezte Harry. Már éppen szólásra nyitottam volna a számat, de Caroline megelőzött.
- David.
Nagyon meglepődtem. Tudtam, hogy már láttam valahol. A képen amit Caroline küldött át Harrynek. Tudtam, hogy ez mindent el fog rontani. Harry meg sem várva válaszomat száguldozott ki a moziból. Persze egyből utána is mentem.
- Harry várj. Esküszöm, hogy nem ismerem. -már sírtam, nem érdekelt semmi.
- És még a szemembe is hazudsz?
- Nem hazudok. Esküszöm.
- Na persze.
Továbbment. Kénytelen voltam én is menni. Már a parkolóban jártunk. Harry beszállt a kocsijába, és én is.
- Akarod, hogy hazavigyelek? -kérdezte, de nem nézve a szemembe.
- Harry, én azt akarom, hogy hallgass meg.
- Hazaviszlek.
- Harry kérlek. Nem ismerem. Soha életembe nem láttam.-nem reagált rá semmit csak mereven nézte az utat és vezetett. Én nem törődtem vele fojtattam.- Nem volt neked furcsa, hogy együtt jött Caroline-val?- még nagyon sok mindennel próbáltam meggyőzni az ártatlanságomról. De hiába. Könnyes szemmel néztem rá.
- Megjöttünk. -mondta.
- Tudod mi fáj ebben az egészben a leges legjobban? Hogy nem hiszel nekem.- azzal becsaptam a kocsiajtót, és felrohantam a szobámba..
2012. március 2., péntek
14.fejezet~Végösszeomlás
- Sarah.. Caroline.. -folytatta volna tovább, de én nem hagytam. Nem szerettem volna, ha a szemembe hazudik, és most ezt tette volna.
- Nem kell magyarázkodnod. Én voltam hülye, hogy bedőltem neked.- mondtam volna még tovább, de Harry félbeszakított.
- Ha nem tudsz nekem hinni, akkor sajnálom. Én meg tudtam volna bocsájtani David miatt, de te nem Carolina végett, amikor mellesleg már nincs köztünk semmi.- David ?? Még is ki az a David. Életembe nem ismertem ilyen nevű embert.
- Milyen David ? Mellesleg nem tudsz olyat meg bocsájtani ami nem történt meg.-néztem értetlenkedve Harryre.
- Caroline mondta, hogy van egy kapcsolatod.
- Na tessék! Megint Caroline. Persze, hogy neki jobban hiszel mint nekem.. Igaz?
- Nem.. de itt egy kép meg is tudom mutatni. -azzal elő vette a telefonját a zsebéből, majd a szemem elé tolta azt. Ez hihetetlen, hogy tud valaki ekkorát hazudni, teljesen látszik rajta, hogy meg van szerkesztve. Felismerem a képet magamról. Sőt az a képen fenn is van facebookon is.
- Ez szerkesztet kép. Nem tudom, hogy lehetsz ilyen vak, de ha nem veszed észre akkor talán nem is vagyok olyan fontos számodra.
Kihasználtam az alkalmat és gyorsan elmentem a közeléből. Ahogy észre vettem, nem állt szándékában követni. Meg pillantottam a házunkat, és egyből berohantam. Felmentem a szobámba, és az ajtót becsaptam. De úgy, hogy csodálom, hogy nem tört ki. Síró görcsöt kaptam. Egyszerűen nem tudtam abba hagyni a sírást. Minden rá emlékeztetett. Hogy tud Harry inkább annak a libának hinni, mint nekem.
***
Reggel arra kelek fel, hogy valaki az ajtómon kopog.
- Gyere! -kiabáltam, vagyis akartam, de szinte a hangom alig hallatszott.
Lassan kinyitódott az ajtó, és a barátnőim Kate és Vanessa léptek be. Úr Isten teljesen el felejtettem Kateet.
- Ne haragudj! - így ugrottam bele a nyakába.
- Semmi baj. Hallottam, hogy mi történt. Jól vagy?
- Voltam már jobban is.. de azért megvagyok..
- És te?? Nagyon hiányoztál már.
- Igen, én nagyon jól vagyok.
- Annak örülök. Na, de most gyertek üljünk le, és beszélgessünk.
Leültünk az ágyamra, és kikérdeztem Kateet mindenről. 1-2 órára el tudták terelni a figyelmem Harryról, de még így is, ha engem kérdezett, egyből rá gondoltam.
- Sarah. Megértem, hogy nem akarsz róla beszélni, de nekünk tegnap Harry nem mondott semmit csak mindenkivel olyan mogorván, és bunkón bánt. Annyit mondott, hogy ő tehet mindenről. Meg, hogy elcseszte az egész életét.
- Semmi baj.. Nektek elmesélem. Hát igazából úgy volt, hogy elhívott beszélgetni. Megjelent valami Caroline. Azt mondta, hogy a kapcsolatukról akar vele beszélni. Én erre meg elmentem. Nem tudom addig mit beszéltek. Bementem egy közeli mondóba. Ott eszméletlenül sírtam. És utána jött Harry valami David-al. Ti is tudjátok, hogy semmilyen David-al, nincs semmi kapcsolatom. Odanyomott a szememhez egy mellesleg szerkesztett képet. Amit épp smárolok azzal a David-al. Ja, és persze azt is Caroline küldte át neki.
A lányok erre csak nyugtattak, mert megint elő tört belőlem a sírás.
/Harry/
- Harry! Gyere mennünk kell. Kezdődik a fotózás.- nyitott be Liam a szobába.
- Kopogni nem tudsz? Amúgy meg nem érdekel nem megyek. És most menj ki. Egyedül akarok lenni.- válaszoltam vissza neki. Lehet, hogy kicsit bunkó voltam, de nem tudom mi van velem. De mégis tudom Sarah..
- De muszáj jönnöd.- erősködött Liam.
- Nem megyek és kész.
Fel adta, és kiment a szobából.
Nem tudom, hogy kinek higgyek. Szíven szerint Sarahnak hinnék, de mi van a képpel. De azt mondta szerkesztett. Nekem se stimmel valami azon a képen. Már vagy húsz szór megnéztem. Egyszer valódinak tűnik utána meg nem. Sarah soha nem fog nekem megbocsájtani, abban szinte biztos vagyok. Nekem hiányzik. Hiányzik az ölelése, a csókjai, a mosolya, az, hogy minden nap bearanyozta a napjaimat. Gondoltam össze szedem magam és kimegyek a konyhába. A fiúk ott ültek mind kivéve Liam-et.
- Nincs fotózás? -kérdeztem körbenézve az ott ülő fiúkon.
- Nincs. Ez csak arra volt jó, hogy kicsaljunk. -mondta Zayn.
- Akkor én megyek is vissza.
/Sarah/
A lányok vigasztalásának a csengő vetett véget. Remélni tudtam csak, hogy nem Harry áll az ajtó mögött. Meg kértem Vanessát, hogy nyissa ki az ajtót, és ha Harry az, akkor ne engedje be.
Nem sokkal később vissza jött Liammel. Megnyugodtam, hogy nem Harryt pillantottam meg. Igazából csak köszönni jött meg, megkérdezte, hogy vagyok, és elment Vanessával beszélgetni. Gondoltam, hogy az ő kapcsolatukból valami komoly is kisülhet.
/Liam/
- Vanessa. Szerintem csinálnunk kéne valamit, ha már ők nem tesznek semmit, hogy ki béküljenek.-néztem Vanessa gyönyörű szemeibe, mi közbe felvetettem neki az ötletet.
- Én benne vagyok. De, hogy? És mikor?
- Ma este. Moziba. Gyertek oda ketten, én is megyek Harryvel. Utána meg mi lelépünk valahova. Na mit szólsz?- kérdeztem Vanessát mi közbe rákacsintottam.
- Oké. Megpróbálom ki vinni a házból. Csak itt van Kate is.
- Azt el intézem. Louis el akarja hívni valahova. Akkor előre hozom az eseményeket, és ma fogja el hívni.
Haza értem. Bementem Harryhez, hogy menjünk el moziba este. Hosszas győzködés után beadta a derekát. Loui meg el megy Kate-el. Nekem is hasznom van az egészből, mert Vanessával randizom.
/Vanessa/
- Kate. Kijönnél egy kicsit?-kérdzetem Kate-et benézve Sarah szobája ajtaján.
- Persze.
El mondtam neki is a kis tervünket. Nagyon örült neki, főleg annak, hogy Loui el akarja hívni randizni. Nagyon jó ötletnek tartottam ezt az egészet. Visszamentünk a szobába.
- Sarah estére programunk van.-mondtam neki, mire ő csak értetlen képet vágott.
- De Kate is jön?-kérdezett vissza.
- Nem nekem randim lesz. Vagyis valami olyasmi.- mondta nagy boldogsággal.
- Kivel?
- Louis. De most pihend ki magad az estére.
2012. február 28., kedd
13.fejezet Szeret~Nem szeret
Sziasztok!
Meghoztam a 13.-at is. Remélem, hogy tetszik nektek, és ha igen, akkor dobjatok egy komit.
Nekem az is jó, ha chat-be írtok, de valahol írjatok..:D PLS!!
Jó olvasást mindenkinek!!
Puszii:Wiwii
Ilyenkor reggel amikor a madarak csiripelésére kelek fel, a tükörből fáradt tekintetű arcom köszön vissza rám. A szemem alatt hatalmas karikák jelenek meg. Mindig fogadkozásokba bocsátkozom. Megfogadom: Ezentúl, minden reggel ki járok futni. Nem szeretném, ha egyszer arra lennék figyelmes, hogy hatalmas úszó gumijaim vannak. Valahogy mindig elmarad ez a reggeli futás, de nem tudom mért. Végül is rajtam múlik az egész. Most nem volt erőm a tegnap törtétek miatt futkorásznom, de majd ezt is elkezdem valamikor. Mivel még nem volt erőm lemenni, így kimentem az erkélyemre. Képtelen vagyok ellenállni a cirógató nap sugarainak,és a simogató nyári szélnek. De mivel most a szél egy kicsit erősebben fújt a kelleténél, hamar vissza mentem a szobámba. Elővettem a telefonom, és láttam, hogy anya neve van a képernyőn. 10-szer keresett. Gondoltam, hogy visszahívom, de nem tettem. Minek zavarjam, hiszen már egy órája, hogy hívott. Biztos csak a szokásos szlogenjét akarja elmondani. Bementem a fürdőbe megmosakodtam. Összeszedve minden erőmet levánszorogtam a lépcsőn. Vanessa már a konyhába várt a reggeli teájával.
- Jó Reggelt!- köszönt Vanessa. Én nagyon komás voltam és csak ennyit tudtam kinyögni.
- Ühüm.. Neked is.- Láttam Vanessán, hogy aggódik miattam.
- Sarah. Mi történt tegnap?
- Tudod. Tegnap, valamilyen csoda folytán benne voltunk a TV-be. - utaltam Harryre. -Megemlítettem neki az ügyet. Arra hivatkozott, hogy ő csak segíteni akart, és most, hogy így belegondolok... Nem is tudom lehet, hogy igaza volt. Túlreagáltam a dolgot.
- De ugye tudod, hogy ma találkozunk a London Eye-nél? És ott lesz Harry is.
- Nekem muszáj mennem?
- Megígérted..
/Harry/
- Nyugi haver én még itt vagyok neked.- akart megnyugtatni Louis a maga módján. Inkább kevesebb, mit több sikerrel. Két fal közé vagyok zárva. Ott van Carolina, ugyanis tegnap felhívott, hogy találkozunk. Én mondtam neki, hogy holnap megyek el a srácokkal a London Eye-hoz. Annyiban egyeztünk meg, hogy majd valamikor találkozunk. Sarah, ha tegnap nem akart meghallgatni akkor el fog jönni ma?? Most jut eszembe már 11:45 van 1-re hívtuk oda őket.
- De, most még is mit csináljak? -kérdeztem Lou-t aki valami szerencsétlen mesét nézett.
- Bocs haver. Mit mondtál?
- Semmit..
/Sarah/
Bent ültem a szobám ágyán, és azon gondolkodtam, hogy vajon el-e menjek. Hosszas gondolkodás után arra jutottam, hogy elmegyek. Ne higgye azt, hogy ilyen félénk lány vagyok. Oda állok elé és beszélek vele. Ránéztem Twittere. Megláttam Harry kiírását. " Mindent elcsesztem." Már ezer követőnél járok, csak is miatta. Az órám már 12:00 mutatott. Ideje lenne készülődni. Gyors fürdés, fog mosás, meg a szokásos dolgok. Választottam egy ruha összeállítást, és lementem Vanessához.
Sarah:
Vanessa:
Nagyok ki volt csípve. Ő inkább a természetesség híve, de most egész más volt. Már rég nem mesélt Liam-ről. Szinte biztos voltam, hogy miatta öltözött ki. Mutatott egy napszemcsit ami véleményem szerint nagyon idétlenül nézett ki, ezért nem is vette fel. Meg neki sem tetszett annyira. Lassan elindultunk az úton Vanessa majdnem hogy csak enyhe bokatörést szenvedett.. Nem is csodálnám. Ilyen cipőben. Odaértünk az óriáskerékhez. Egyből kiszúrtam Harry göndör füttyeit. Egyre közelebb jöttek, én egyre jobban féltem. Láttam, hogy Debby is a fiukkal van.
- Sziasztok! -köszönt nekünk Debby. Majd sorra mindenki. Vanessa, és Liam jól elvoltak egymással, így nem is akartam megzavarni őket. Debby és Zayn is elmentek. Niallnek is volt barátnője Emily. Én így ott maradtam a két idiótával a nyakamba. Nagy volt a csend. Lou néha elsütött néhány poént, de én még azon se nevettem inkább megráztam a fejem.
- Sarah beszélnünk kell.-mondta Harry megtörvén a csendet. Én csak vállat vontam, jelezvén, hogy mehetünk. El vitt egy bokor mögé.
- Figyelj! Én nagyon sajnálom, csak segíteni akartam. Nem gondoltam bele a következményekbe. Hülye voltam, és kész. Sajnálom.
Mielőtt bele kezdtem volna a mondandómba megjelent egy lány, vagyis inkább nő.
- Szia Harry! -nyomott két puszit az arcára.
- Szia! Te meg mit keresel itt?
- Beszélni szeretnék veled? Tudod a kapcsolatunkról.
Kapcsolatukról? Miféle kapcsolat. Ez nem lehet igaz Harry átvert?! Meg gyűltek a könnyek a szememben. Harry rám nézett.
- Sarah én..
- És én még így akartam neked meg bocsájtani? Mit is képzeltem, hogy Harry Styles, meg én?.- már szinte sírtam, így jobbnak találtam, ha elmentem onnan. Megfordultam, de Harry elkapott.
- Sarah, én téged szeretlek.
- Ezek után még azt hiszed, hogy megbocsájtok? Hát most tévedtél.
Elrántottam a kezem majd egy mosdó felé siettem. Nagyon szíven ütött most ezzel a dologgal. Még, hogy szeret? Hát engem nem fog becsapni az biztos. Csak folytak a könnyeim a szememből, és akár hogy is próbáltam ellent állni a sírásnak, nem ment. Ki néztem az ajtón. Semmilyen ismerős arcot nem láttam ott. Így kiszaladtam. Elkezdtem futni a haza vezető úton, de valaki utánam kiabált.
Meghoztam a 13.-at is. Remélem, hogy tetszik nektek, és ha igen, akkor dobjatok egy komit.
Nekem az is jó, ha chat-be írtok, de valahol írjatok..:D PLS!!
Jó olvasást mindenkinek!!
Puszii:Wiwii
- Jó Reggelt!- köszönt Vanessa. Én nagyon komás voltam és csak ennyit tudtam kinyögni.
- Ühüm.. Neked is.- Láttam Vanessán, hogy aggódik miattam.
- Sarah. Mi történt tegnap?
- Tudod. Tegnap, valamilyen csoda folytán benne voltunk a TV-be. - utaltam Harryre. -Megemlítettem neki az ügyet. Arra hivatkozott, hogy ő csak segíteni akart, és most, hogy így belegondolok... Nem is tudom lehet, hogy igaza volt. Túlreagáltam a dolgot.
- De ugye tudod, hogy ma találkozunk a London Eye-nél? És ott lesz Harry is.
- Nekem muszáj mennem?
- Megígérted..
/Harry/
- Nyugi haver én még itt vagyok neked.- akart megnyugtatni Louis a maga módján. Inkább kevesebb, mit több sikerrel. Két fal közé vagyok zárva. Ott van Carolina, ugyanis tegnap felhívott, hogy találkozunk. Én mondtam neki, hogy holnap megyek el a srácokkal a London Eye-hoz. Annyiban egyeztünk meg, hogy majd valamikor találkozunk. Sarah, ha tegnap nem akart meghallgatni akkor el fog jönni ma?? Most jut eszembe már 11:45 van 1-re hívtuk oda őket.
- De, most még is mit csináljak? -kérdeztem Lou-t aki valami szerencsétlen mesét nézett.
- Bocs haver. Mit mondtál?
- Semmit..
/Sarah/
Bent ültem a szobám ágyán, és azon gondolkodtam, hogy vajon el-e menjek. Hosszas gondolkodás után arra jutottam, hogy elmegyek. Ne higgye azt, hogy ilyen félénk lány vagyok. Oda állok elé és beszélek vele. Ránéztem Twittere. Megláttam Harry kiírását. " Mindent elcsesztem." Már ezer követőnél járok, csak is miatta. Az órám már 12:00 mutatott. Ideje lenne készülődni. Gyors fürdés, fog mosás, meg a szokásos dolgok. Választottam egy ruha összeállítást, és lementem Vanessához.
Sarah:
Nagyok ki volt csípve. Ő inkább a természetesség híve, de most egész más volt. Már rég nem mesélt Liam-ről. Szinte biztos voltam, hogy miatta öltözött ki. Mutatott egy napszemcsit ami véleményem szerint nagyon idétlenül nézett ki, ezért nem is vette fel. Meg neki sem tetszett annyira. Lassan elindultunk az úton Vanessa majdnem hogy csak enyhe bokatörést szenvedett.. Nem is csodálnám. Ilyen cipőben. Odaértünk az óriáskerékhez. Egyből kiszúrtam Harry göndör füttyeit. Egyre közelebb jöttek, én egyre jobban féltem. Láttam, hogy Debby is a fiukkal van.
- Sziasztok! -köszönt nekünk Debby. Majd sorra mindenki. Vanessa, és Liam jól elvoltak egymással, így nem is akartam megzavarni őket. Debby és Zayn is elmentek. Niallnek is volt barátnője Emily. Én így ott maradtam a két idiótával a nyakamba. Nagy volt a csend. Lou néha elsütött néhány poént, de én még azon se nevettem inkább megráztam a fejem.
- Sarah beszélnünk kell.-mondta Harry megtörvén a csendet. Én csak vállat vontam, jelezvén, hogy mehetünk. El vitt egy bokor mögé.
- Figyelj! Én nagyon sajnálom, csak segíteni akartam. Nem gondoltam bele a következményekbe. Hülye voltam, és kész. Sajnálom.
Mielőtt bele kezdtem volna a mondandómba megjelent egy lány, vagyis inkább nő.
- Szia Harry! -nyomott két puszit az arcára.
- Szia! Te meg mit keresel itt?
- Beszélni szeretnék veled? Tudod a kapcsolatunkról.
Kapcsolatukról? Miféle kapcsolat. Ez nem lehet igaz Harry átvert?! Meg gyűltek a könnyek a szememben. Harry rám nézett.
- Sarah én..
- És én még így akartam neked meg bocsájtani? Mit is képzeltem, hogy Harry Styles, meg én?.- már szinte sírtam, így jobbnak találtam, ha elmentem onnan. Megfordultam, de Harry elkapott.
- Sarah, én téged szeretlek.
- Ezek után még azt hiszed, hogy megbocsájtok? Hát most tévedtél.
Elrántottam a kezem majd egy mosdó felé siettem. Nagyon szíven ütött most ezzel a dologgal. Még, hogy szeret? Hát engem nem fog becsapni az biztos. Csak folytak a könnyeim a szememből, és akár hogy is próbáltam ellent állni a sírásnak, nem ment. Ki néztem az ajtón. Semmilyen ismerős arcot nem láttam ott. Így kiszaladtam. Elkezdtem futni a haza vezető úton, de valaki utánam kiabált.
2012. február 25., szombat
12.fejezet
Sziasztok!
Most egy kicsit fordul a kocka, de remélem tetszeni fog. Nem bírtam már meg kellett írnom, mert imádok írni..:D és imádom a One Directiont is. :P:D
Jó olvasást!!
Puszii:Wiwii
A hideg szellő csapta meg arcomat, mikor a buszmegálló felé tartottam a két barátnőmmel. Nagyon hűvös volt. Elkezdtem vizsgálni barátnőimet. Debbyn a büszkeséget, Vanessán az izgatottságot, és egyben a félelmet véltem felfedezni. Vanessáé jogos volt. Biztos őt is nagyon sokkolta ez az egész. Még én sem igazán dolgoztam fel a történteket. És ráadásul ott van Harry, aki már többször is megcsókolt. Nem is tudom mit akarok tőle igazán, hiszen egy popszár. Több ezer rajongóval. Még az utcára se mehet ki anélkül, hogy lányok ezrei szét ne szednék a szupersztár pofiját. Talán ő is olyan, mit a többi egoista popsztár. Lhet, hogy csak addig kellek neki ameddig nem talál magának egy elkényeztetett "cicababát". De én..szeretem... Igen szeretem. Az utóbbi időkbe sokat voltunk együtt, és megkedveltem. Úgy érzem, hogy ez számáról is kölcsönös, de nem vagyok benne biztos, és nem élem magam bele túlzottan.
- Igaz Sarah? -kérdezte Vanessa. Fogalmam sem volt arról, hogy míről beszélnek. Még csak elképzelésem se volt. Gyorsan rögtönöztem valamit. Így hát egy Igennel válaszoltam.
- Minden rendben? -kérdezte Debby aggódó hangnemben.
- Persze. Hogyne. És amúgy mi van Zaynnel, és Liammel? - tértem el egy kicsit az előző témától, bár fogalmam se volt, hogy mi lehetett az. Mert folyton Harryn gondolkoztam. Egyszerűen nem tudtam ki verni a fejemből egy percre sem.
- Már megbocsáss, de éppen arról kérdeztelek. Biztos, hogy minden oké? -kérdezett rá Vanessa. Biztos látta rajtam azt a bizonyos állapotot amibe most voltam. " Se kép, se hang ".
- Igen.. Csak nem aludtam ki magam. Ennyi az egész.-nyugtattam meg őket, remélve, hogy így már le szállnak rólam, de nem jött össze.
Sarah.kezdett bele a mondandójába Vanessa. -Nekünk el mondhatod. Ugyan még a vak is látja, hogy valami baj van.
Tudtam, hogy észre veszik rajtam. Nem igazán próbáltam tiltakozni, nem lett volna értelme. Így hát kinyögtem a nevét.
- Harry. Fogalmam sincs, hogy mit csináljak, én azt se, hogy ő mit akar.
Erre a mondatomra a lányok álváltottak gondolkodó üzemmódba. Szerintem még ők se tuták, hogy erre mit mondjanak.
- Ebben nem igazán tudunk segíteni. Neked kell tudnod, hogy mit érzel iránta, és Harry mit érez irántad.- ezen nagyon elgondolkoztam. Amikor először megcsókolt nagyon őszintének tűnt. Sőt az összes csókja. Még az is amikor játszottunk. És amikor vele aludtam, teljesen megnyílt előttem. El mondott mindent, és én is neki.
* * *
Már a konyhában ültünk. Én reggelente mindig megiszok egy teát vagy egy forró csokit, mivel ez most kimaradt úgy döntöttem most pótolom. A forró csoki mellett döntöttem. Elkészítettem magamnak majd a kanapé elé ültem, és a TV-t kapcsolgattam. Vanessa el ment haza ruháért. Debbyt pedig hívta az anyukája, hogy vendégek jönnek hozzájuk, ezért kényszerből hazament. Miközben a tv-n néztem a megszokott csatornáim a telefonomat kezdtem el nyomkodni, de hamar abba is hagytam, mivel a meghallottam, hogy One Direction. Méghozzá én is benne szerepeltem a kis bemutatóba. Amikor ott éneklünk Vanessával. Felhangosítottam, mert nem volt nagyon hallható amit mondanak, de így már tisztán értettem:
" A One Direction felfedezett két nagyon tehetséges lány. Ma reggel osztotta meg Harry a facebookon, twitteren, és youtuben is."
Amikor ezt meghallottam nagyon mérges lettem Harryre. Hogy képzelte, az engedélyünk nélkül csak úgy felrakhat mindenféle oldalra. Hát ezt nem, nem engedhetem neki. Abban a pillanatban toppant be Vanessa. Elmeséltem neki, hogy mit hallottam az imént a tv-ben. Őt is láthatóan sokkolta a hír. Szóhoz se jutott. Erről még el fogok beszélgetni Harryvel, de most nagyon fáradt voltam és mind a ketten el mentünk aludni. Alig, hogy el aludtam csörgött a mobilom. Persze drága Kate. Mindig a legrosszabbkor hív.
- Igen? -szóltam bele egy kicsit komás hanggal.
- Szia. Bocsi, ha felkeltettelek, de akkor igaz nem felejtetted el, hogy holnap reggel ki kell elém jönni a reptérre?!
- Nem. Már, hogy is felejthettem volna el. Hiszen már egy csomó ideje nem láttalak, és nagyon hiányzol már.
- Akkor jó. De tényleg nem baj??
- Nem. Már mondtam. Bármikor jöhetsz. Szívesen várunk. Itt van nálunk most Vanessa is.
- Nagyon szépen köszönöm. Imádlak. Ugye tudod? De most le kell tennem még be kell pakolnom pár ruhát. Nah puszii.
- Jól van. De ne hozz túl sok nyári ruhát mert elég hűvös idők vannak. Majd akkor holnap még beszélünk. Sziia. Puszi.
Visszafeküdtem az ágyba, de valahogy nem nyomott el az álom. Most csak arra a videóra tudtam koncentrálni. Felmentem twitterre. Nagyon meglepődtem vagy 500 követő. Gondoltam, hogy ez is a One direction miatt volt. Még mérgesebb lettem Harryre. A facebookom már meg se mertem nézni inkább lementem. Vanessa már ott ült a bárpultnál és iszogatta a teáját.
- Te mikor keltél fel ?
- Nem is aludtam.-mondta, mire nevetésbe törtünk ki.- Amúgy most hívott Liam 4-re itt lesznek mind annyian.
- Remek. Akkor mindenki szeme láttára veszhetek Harryvel össze. És amúgy menny az idő?
- Fél 4.
- Jó akkor én bemegyek a szobámba lefürdök. Okés?
- Jól van.
Felmentem a szobámba. A szekrényből kivettem egy kockás inget és egy farmergatyát, és egy szürke színű Kabát szerű kardigánt. Mivel az előző ruhámat sikeresen leborítottam forró csokival. Jellemző rám. Bementem a fürdőbe, majd levetettem forró csokis fontú ruháimat, és beléptem a zuhany alá. Nagyon jól esett, ahogy a forró víz folyik le a testemen. Kiszálltam, majd meg törölköztem. Felvettem a kiválasztott ruhadarabokat, majd fogat mostam. Lap egyenesre vasaltam a hajam. Rossz szokásom, hogy még akkor is vasalom a hajam, ha egyenes. Mikorra kész lettem rá néztem a telefonomra és 16:20-at mutatott. Bizonyára már itt vannak a fiúk. Össze szedtem magam, majd kimentem a szobámba. Nagyon meglepődtem Harry ült az ágyamon, de most a legkevésbé sem akartam keresni a társaságát. Úgy látszik, hogy ez elkerülhetetlen.
- Szia Sarah!.mondta mosolyogva Harry, de én nem tudtam viszonozni kedvességét. Motyogtam neki valami szia félét, és odamentem a karkötőmért.
- Valami baj van?
- Még, hogy baj van-e? Ezt most komolyan kérdezted??
- Igen. Kérlek mondd el. Nem értem, hogy mit akarsz ezzel mondani.
- Csak annyi, hogy felraktál minket twitterre, facebookre, youtubera. Meg a Tv-ben is benne voltunk. De nincs semmi gáz.
- Én azt akartam, hogy hallhassák az emberek a hangotokat.
- És nem kellett volna talán megkérdezni előbb?
- Jó. Most már nem fogok segíteni semmit. Bocsi, hogy híressé akartalak kiteket tenni.
- Mért így nem vagyunk neked elég jók ?-már gyűltek a szememben a könnyek így inkább beszaladtam a fürdőbe, és becsaptam magam mögött az ajtót.
- Sarah. Nem erről van szó. Kérlek nyisd ki. -ütögette az ajtót Harry, de én csak annyit mondtam, hogy menjen el.
- Kérlek. Én...szeretlek ..-amikor ezt kimondta a szívverésem ötszörösére gyorsult. - Jó. Most magadra hagylak, de holnap mindenképp beszélnünk kell.
Hallottam, hogy Harry ki ment az ajtón bizonyára idegesen, mert becsapta maga mögött. Nekem csak az a szó csengett újra meg újra a fejemben: szeretlek.
Akkor talán mégis szeret??
Most egy kicsit fordul a kocka, de remélem tetszeni fog. Nem bírtam már meg kellett írnom, mert imádok írni..:D és imádom a One Directiont is. :P:D
Jó olvasást!!
Puszii:Wiwii
- Igaz Sarah? -kérdezte Vanessa. Fogalmam sem volt arról, hogy míről beszélnek. Még csak elképzelésem se volt. Gyorsan rögtönöztem valamit. Így hát egy Igennel válaszoltam.
- Minden rendben? -kérdezte Debby aggódó hangnemben.
- Persze. Hogyne. És amúgy mi van Zaynnel, és Liammel? - tértem el egy kicsit az előző témától, bár fogalmam se volt, hogy mi lehetett az. Mert folyton Harryn gondolkoztam. Egyszerűen nem tudtam ki verni a fejemből egy percre sem.
- Már megbocsáss, de éppen arról kérdeztelek. Biztos, hogy minden oké? -kérdezett rá Vanessa. Biztos látta rajtam azt a bizonyos állapotot amibe most voltam. " Se kép, se hang ".
- Igen.. Csak nem aludtam ki magam. Ennyi az egész.-nyugtattam meg őket, remélve, hogy így már le szállnak rólam, de nem jött össze.
Sarah.kezdett bele a mondandójába Vanessa. -Nekünk el mondhatod. Ugyan még a vak is látja, hogy valami baj van.
Tudtam, hogy észre veszik rajtam. Nem igazán próbáltam tiltakozni, nem lett volna értelme. Így hát kinyögtem a nevét.
- Harry. Fogalmam sincs, hogy mit csináljak, én azt se, hogy ő mit akar.
Erre a mondatomra a lányok álváltottak gondolkodó üzemmódba. Szerintem még ők se tuták, hogy erre mit mondjanak.
- Ebben nem igazán tudunk segíteni. Neked kell tudnod, hogy mit érzel iránta, és Harry mit érez irántad.- ezen nagyon elgondolkoztam. Amikor először megcsókolt nagyon őszintének tűnt. Sőt az összes csókja. Még az is amikor játszottunk. És amikor vele aludtam, teljesen megnyílt előttem. El mondott mindent, és én is neki.
* * *
Már a konyhában ültünk. Én reggelente mindig megiszok egy teát vagy egy forró csokit, mivel ez most kimaradt úgy döntöttem most pótolom. A forró csoki mellett döntöttem. Elkészítettem magamnak majd a kanapé elé ültem, és a TV-t kapcsolgattam. Vanessa el ment haza ruháért. Debbyt pedig hívta az anyukája, hogy vendégek jönnek hozzájuk, ezért kényszerből hazament. Miközben a tv-n néztem a megszokott csatornáim a telefonomat kezdtem el nyomkodni, de hamar abba is hagytam, mivel a meghallottam, hogy One Direction. Méghozzá én is benne szerepeltem a kis bemutatóba. Amikor ott éneklünk Vanessával. Felhangosítottam, mert nem volt nagyon hallható amit mondanak, de így már tisztán értettem:
" A One Direction felfedezett két nagyon tehetséges lány. Ma reggel osztotta meg Harry a facebookon, twitteren, és youtuben is."
Amikor ezt meghallottam nagyon mérges lettem Harryre. Hogy képzelte, az engedélyünk nélkül csak úgy felrakhat mindenféle oldalra. Hát ezt nem, nem engedhetem neki. Abban a pillanatban toppant be Vanessa. Elmeséltem neki, hogy mit hallottam az imént a tv-ben. Őt is láthatóan sokkolta a hír. Szóhoz se jutott. Erről még el fogok beszélgetni Harryvel, de most nagyon fáradt voltam és mind a ketten el mentünk aludni. Alig, hogy el aludtam csörgött a mobilom. Persze drága Kate. Mindig a legrosszabbkor hív.
- Igen? -szóltam bele egy kicsit komás hanggal.
- Szia. Bocsi, ha felkeltettelek, de akkor igaz nem felejtetted el, hogy holnap reggel ki kell elém jönni a reptérre?!
- Nem. Már, hogy is felejthettem volna el. Hiszen már egy csomó ideje nem láttalak, és nagyon hiányzol már.
- Akkor jó. De tényleg nem baj??
- Nem. Már mondtam. Bármikor jöhetsz. Szívesen várunk. Itt van nálunk most Vanessa is.
- Nagyon szépen köszönöm. Imádlak. Ugye tudod? De most le kell tennem még be kell pakolnom pár ruhát. Nah puszii.
- Jól van. De ne hozz túl sok nyári ruhát mert elég hűvös idők vannak. Majd akkor holnap még beszélünk. Sziia. Puszi.
Visszafeküdtem az ágyba, de valahogy nem nyomott el az álom. Most csak arra a videóra tudtam koncentrálni. Felmentem twitterre. Nagyon meglepődtem vagy 500 követő. Gondoltam, hogy ez is a One direction miatt volt. Még mérgesebb lettem Harryre. A facebookom már meg se mertem nézni inkább lementem. Vanessa már ott ült a bárpultnál és iszogatta a teáját.
- Te mikor keltél fel ?
- Nem is aludtam.-mondta, mire nevetésbe törtünk ki.- Amúgy most hívott Liam 4-re itt lesznek mind annyian.
- Remek. Akkor mindenki szeme láttára veszhetek Harryvel össze. És amúgy menny az idő?
- Fél 4.
- Jó akkor én bemegyek a szobámba lefürdök. Okés?
- Jól van.
Felmentem a szobámba. A szekrényből kivettem egy kockás inget és egy farmergatyát, és egy szürke színű Kabát szerű kardigánt. Mivel az előző ruhámat sikeresen leborítottam forró csokival. Jellemző rám. Bementem a fürdőbe, majd levetettem forró csokis fontú ruháimat, és beléptem a zuhany alá. Nagyon jól esett, ahogy a forró víz folyik le a testemen. Kiszálltam, majd meg törölköztem. Felvettem a kiválasztott ruhadarabokat, majd fogat mostam. Lap egyenesre vasaltam a hajam. Rossz szokásom, hogy még akkor is vasalom a hajam, ha egyenes. Mikorra kész lettem rá néztem a telefonomra és 16:20-at mutatott. Bizonyára már itt vannak a fiúk. Össze szedtem magam, majd kimentem a szobámba. Nagyon meglepődtem Harry ült az ágyamon, de most a legkevésbé sem akartam keresni a társaságát. Úgy látszik, hogy ez elkerülhetetlen.
- Szia Sarah!.mondta mosolyogva Harry, de én nem tudtam viszonozni kedvességét. Motyogtam neki valami szia félét, és odamentem a karkötőmért.
- Valami baj van?
- Még, hogy baj van-e? Ezt most komolyan kérdezted??
- Igen. Kérlek mondd el. Nem értem, hogy mit akarsz ezzel mondani.
- Csak annyi, hogy felraktál minket twitterre, facebookre, youtubera. Meg a Tv-ben is benne voltunk. De nincs semmi gáz.
- Én azt akartam, hogy hallhassák az emberek a hangotokat.
- És nem kellett volna talán megkérdezni előbb?
- Jó. Most már nem fogok segíteni semmit. Bocsi, hogy híressé akartalak kiteket tenni.
- Mért így nem vagyunk neked elég jók ?-már gyűltek a szememben a könnyek így inkább beszaladtam a fürdőbe, és becsaptam magam mögött az ajtót.
- Sarah. Nem erről van szó. Kérlek nyisd ki. -ütögette az ajtót Harry, de én csak annyit mondtam, hogy menjen el.
- Kérlek. Én...szeretlek ..-amikor ezt kimondta a szívverésem ötszörösére gyorsult. - Jó. Most magadra hagylak, de holnap mindenképp beszélnünk kell.
Hallottam, hogy Harry ki ment az ajtón bizonyára idegesen, mert becsapta maga mögött. Nekem csak az a szó csengett újra meg újra a fejemben: szeretlek.
Akkor talán mégis szeret??
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)