21.fejezet ~ Az ajándék

Sziasztok. Már csak 4 fejezet van hátra a 2. évadig.
Csak annyit szeretnék kérni, hogy komizzatok. Nagyon sokat jelentene tényleg.








Már éppen a házunk előtt voltam amikor megpillantottam anyukámat egy idegen pasas kocsijából kiszállni. Ott ölelgették egymást. Nem elég nekem Harry, hát még ez is? Ebben a pillanatban semmi sem érdekelt. Még az sem ha, anya észreveszi, hogy elhagytam a házat. Így odamentem hozzá.
- Anya, hát ez meg?? -kérdeztem, és mutattam végig rajtuk. Persze kézen fogva álltak az ismeretlen kocsi előtt.
- Kicsim. El fogom mondani. De most, nem éppen ez a legfontosabb. Mért sírsz? És hol van Harry? -erre én inkább nem válaszoltam, hanem bementem a házba. Folyamatosan sírtam, és sírtam. Most minden kijött belőlem. Nem tudtam felfogni. Mért pont Amber? Hogy lehettem ilyen vak? Ez lett volna ilyen halaszthatatlan Harrynek? Felszaladtam a szobámba. Bedőltem az ágyba, és csak sírtam. Valaki kopogott az ajtón. Gyanítottam, hogy ki lehetett az.
- Most nem akarok beszélni senkivel. -a válaszommal nem törődve, benyitott az ajtón. Odajött mellém, és leült az ágyra.
- Kicsim, mi történt? -éreztem, hogy aggódik miattam. Nem akartam most erről beszélni, de nem is akartam megbántani azzal, hogy nem mondok semmit. Kicsit össze szedtem magam, letöröltem az éppen most lehulló könnyeimet, és belekezdetem.
- Most az történ, hogy emlékszel amikor arról meséltem, hogy azt hittem Harry megcsal? -láttam, hogy bólintott így hát fojtattam.-Most biztos vagyok benne. -a mondat végénél elhalkult a hangom.
- Nekem nagyon kedves srácnak tűnik, és sugárzik róla, hogy szeret téged. -eddig én is ezt hittem, de úgy látszik, hogy tévedtem. Nem szeret. Talált magának egy kinyes kis libát, és többet ér neki, mint én.
- Ezek szerint mégsem. -már nem bírtam tovább vissza tartani a sírást.
- Kicsim, én most megyek csinálok vacsorát. Látom, hogy most egy kicsit egyedül szeretnél lenni. Nem tudom, hogy ettél-e már. Ha akarsz lejössz enni, ha nem akkor nem. Holnap még fojtatjuk a beszélgetést.- csak bólintottam és anya már ki is viharzott a szobámból. Minden gondolatom Harryre terelődött. Másra sem tudtam gondolni, csakis Harryre. Hogy tehetett ilyet? Mért kellett ilyen csúnyát átvernie? És a szemembe hazudnia? Nem ér ennyit az égész, hogy miatta sírjak. Inkább lefekszem aludni. Holnap majd át tudom gondolni ezt az egészet.
                                                                                 ***
Reggel arra ébredtem, hogy valaki kopogtat az ajtón. Nagyon nem volt kedvem még felkelni, és nem volt semmi erőm a tegnap történtek miatt. Fogalmam sem volt, hogy ki állt az ajtó túlsó felén, de jelenpillanatban 2 személyre gondoltam. Félve attól, hogy Harry állít be egy újabb magyarázattal, de kimondtam amit akartam.
- Gyere. -lassan nyitódott az ajtó. Már komolyan azt hittem, hogy Harry az, de tévedtem. Vanessa lépett be a szobámba.
- Hallottam, hogy mi történt. Nagyon sajnálom, de ez nem az aminek te gondo.. -itt nem hagytam, hogy befejezze. Elég volt már Harryből.
- Igen? Nem az aminek gondolom? Hát de. Pont, hogy az. Harry Amberrel csalt meg. A saját szememmel láttam.
- Legalább hallgass meg. Ígérem, nem lesz hosszú. -már majdnem megadtam magam, amikor kopogtak.
- Gyere be. -mondtam, majd kíváncsian vártam, hogy ki lép be a küszöbön.
- Kicsim, hoztak neked valami. -azzal átnyújtott egy dobozt, ami szépen be volt csomagolva. Nézegettem egy darabig.. Ránéztem Vanessára aki kíváncsiskodóan meredt hol rám, hol pedig a dobozra. Tovább vittem a tekintetem anyára. Bólogatott, hogy bontsam ki. Nem tudtam, hogy mit tegyek. De végül nekiálltam és kibontottam..
---------------------------------------------
Hát nem lett valami hosszú.. Ezért bocsii.
KOMIZZÁTOK PLS!!
Előbb lesz rész.:)