22.fejezet ~ Mindenre megkaptam a magyarázatot

Sziasztok. !
Meg is hoztam a fejezetet.
Nagyon nincs ehhez semmi hozzáfűzni valóm, csak, hogy komizzátok. :) És még szeretném itt is megköszönni nektek, hogy annyi komit kaptam az
 előző részhez. Remélem ez most se lesz másképp.









Kibontottam a kis csomagomat. Amikor megláttam a tartalmát megint elkapott a sírógörcs. Egyszerűen nem tudtam hova tenni a dolgokat. Persze, hogy aki küldte az nem más volt, mint Harry. Egy levél és egy doboz volt becsomagolva. Kinyitottam a kis dobozkát. Kivettem belőle a nyakláncot. Jó alaposan szemügyre vettem. A nyakláncomat még a kezembe tartottam, és a levelet pedig kivettem a borítékból. Olvasni kezdtem. Persze először magamban, mert sírás nélkül biztos nem tudtam volna végigolvasni az egészet.

A hirtelen jött szerelmet lehet a legnehezebben elfelejteni. Én is így vagyok ezzel. Egyszerűen nem tudlak elfelejteni. Egy félreértéstől nem engedem, hogy tönkremenjen a kapcsolatunk. Mióta te vagy nekem, azóta felkelni is van kedvem. Nem akarlak elveszíteni. Tudom, hogy milyen makacs vagy, és azt is tudom, hogy ha tegnap átmentem volna, nem hallgatnál meg, és becsaptad volna az orrom előtt az ajtót. Remélem, hogy most beengedsz, mert nincs kedvem haza sétálni egyedül, és meg szeretném beszélni veled a tegnap történteket. 


Hátranéztem. Odaszaladtam az erkélyajtóhoz és kinyitottam. Harry állt előttem. Megbánóan nézett. Én nem is gondolkoztam tovább. Karjaimat nyaka köré fontam, és megcsókoltam.
- Kérlek bocsáss meg.. -mondta Harry amikor elváltak ajkaink. Én csak bólintottam. Nem értettem, hogy jutott fel az erkélyre. Ezt Harry is észrevette, hogy ezen gondolkozok. - Ne kérdezd. - erre csak egy mosollyal feleltem.
- Gyere be. -mondtam neki, jelezvén, hogy majd bent megbeszéljük a dolgokat. Bementünk, és anyuékat kitessékeltem a szobából. Leültünk az ágyra. A kezét még mindig fogtam. Nem akartam elengedni.

- Akkor, kezdem az elejéről. Amikor a stúdióban találkoztunk Amberrel, tett egy ajánlatot nekem. Azt mondta, hogy az apja egy nagyon ismert ember és, hogy meg szeretne ismerni a bandát. És akár egy szerződét is kötni velünk. Persze, hogy jól hangzott az ötlet, de azt mondta, hogy akkor menjek oda amikor Ő hív, vagy különben nem lesz semmi ebből az egészből. Itt voltam veled. Nem akartam elmenni, de muszáj volt megtennem a bandáért. Amikor elköszöntem tőle egyszerűen elkezdett ölelgetni, mint a stúdióban.- figyelmesen hallgattam végig.
- Bocsáss meg nem kellett volna úgy neked esnem. Csak egyszerűen annyira, ideges lettem amikor megláttalak Amberrel. Mindig is ártani akart nekem, és csak egyszer jött neki össze, de az már a múlté..- magyaráztam Harrynek. Nem volt kedvem Davidról beszélni.
- Elmondod, hogy mivel tudott nekem ártani? -kérdezte reménykedve. Nem akartam, hogy azt higgye nem bízok meg benne ezért úgy döntöttem, hogy elmondom neki.
- Hát még régen történt. Svédországba laktunk, és megismerkedtem egy aranyos sráccal. Vagyis akkor azt hittem. Nagyon jól megvoltunk, és hát összejöttünk. De amikor észrevettem, hogy sokkal többet van Amberrel, mint velem ( egyébként Amber akkor a legjobb barátnőm volt) szakítottam vele. Amikor láttam őket kézen fogva sétálni az  iskola udvarán, el sem tudom mondani, hogy mi volt bennem akkor. Amber azóta a legnagyobb ellenségem. -láttam Harryn, hogy megsajnál. Pont ezt nem akartam a sajnálatot. Nem akartam sajnáltatni magamat az emberekkel.

- Most már értem, hogy mért akadtál úgy ki tegnap. És meg is értelek. Menjünk el egy kicsit sétálni a parkba. Persze, ha van kedved.
- Hogy ne lenne. Persze, hogy van. Csak várj meg amíg felöltözök.- Harry bólintott, majd kiment a szobából. Be mentem a fürdőbe. Bevittem egy cső szárú nadrágot, egy pántos felsővel. A hajamat kivasaltam. Gyorsan belebújtam az öltözékembe. A nyakláncot amit Harrytól kaptam a nyakamba tettem. Gyorsan leszáguldottam a lépcsőn.