20.fejezet ~ Stúdió látogatás /2.rész/

Sziasztok! Egy kicsit késve, de meghoztam a frisst.

Csak annyit szeretnék kérni, hogy komizzátok, megértem,

hogy az előzőhöz nem írtatok megjegyzéseket, mert béna lett. De remélem, hogy ez már jobban fog tetszeni és komizni fogjátok. Még azt szeretném kérni, hogy írjátokle a véleményeteket arról, hogy melyik tetszett jobban: a régi dizánj tetszett, vagy az új?  Előre is köszönöm mindenkinek!     Puszii: Wiwii  

Egy szerelmes dalt a legnehezebb elénekelni főleg,ha még sosem éreztél ilyet,ha még nem tudod,hogy milyen ez az érzés. A szerelem egy megmagyarázhatatlan dolog,amit nem lehet szavakkal kifejezni. Ha azt mondod szeretlek még,akkor sem fejtetted ki igazán. Ez csak egy szó. Ezt bizonyítani kell,hogy így van.
Szerencsésnek mondhatja magát az az ember,aki szerelmes,mert ez a világ egyik legszebb érzése. Ráadásul ha a szeretett személy viszont szeret az már leírhatatlan érzés. Én ezek a szerencsés emberek közé tartozom. Sosem gondoltam volna,hogy Harry oldalán ismerem meg az igaz szerelem fogalmát. Igaz,hogy voltam már szerelmes,de ez most akkor is más. Olyan kötelék fűz már hozzá,amit nem lehet elszakítani. Senki sem tudja már megakadályozni,hogy őszintén szeressem Őt !.
És most itt áll velem szemben. Hangját hallva bőröm libabőrös lesz. Az a szín tiszta hang elkábít. Teljesen a rabja lettem. Belenézve zölden csillogó szempárjába úgy érzem újra és újra beleszeretek. Tekintete teljesen magával ragad és elveszek benne,mint egy útvesztőben,ahol nincs kijárat. Behunyom a szemem és csak a hangjára koncentrálok. Álom világomból az elhalkuló zene ébreszt fel.
- Sarah a te részed jön.- mondta bele, nevetve Harry a mikrofonba. Ijedten felkapom a tekintetem és össze vissza habogok egy bocsit annak,aki csak a szemem elé kerül. Negyedszerre vettük újra a dalt és mindig én rontottam el. Ötödszörre is megpróbálkoztunk a felvétellel,de ez alkalommal próbáltam a zenére koncentrálni.

Sikerült visszaosonnom a házba anélkül,hogy anyu észrevette volna,hogy megszöktem. Gyorsan átöltöztem valami kényelmesebb ruhába és levetettem magam a kanapéra,mintha órák óta filmet néztem volna. Ránéztem az órára,ami kettő órát mutatott. Ideje lenne valamit ebédelnem. Elindultam a konyha felé,de mielőtt beértem volna valaki csengetett. Az ajtóhoz sétáltam,majd kinyitottam azt. Vendégemet látva elmosolyodtam,majd illedelmesen betessékeltem a házba.
- Mi járatban vagy?- kérdeztem tőle,majd követtem a konyhába. Teljesen úgy viselkedett a házban,mintha évek óta itt lakna. Nem baj legalább otthon érzi magát.- Te még is miben mesterkedsz?
- Főzök neked.- felelt egy mosoly kíséretében. Szemeim kikerekedtek,az állam pedig szó szerint leesett. Nem hittem a fülemnek.
- Te ilyet is tudsz? - kérdeztem tőle nevetve ő,pedig csak bólintott egyet. Megvontam a vállam,majd leültem az asztalhoz. Meglepődve figyeltem végig,hogy mennyire otthonosan mozog a konyhában.- Elmehetnél szakácsnak is,bár - álltam meg egy percre,hogy átgondoljam mit is mondtam az előbb.- Inkább maradj a zenénél.
Körülbelül egy óra múlva el is készült az ebéd. Azt mondta menjek ki a nappaliba,majd oda hozza. Pár perc múlva egy nagy tálca étellel csatlakozott hozzám. Sokféle ételt készített nekem,aminek nagyon örültem,ugyanis rettentően éhes voltam már. Leült mellém,majd az ölembe tette a tálcát. Csak két órát azzal szórakoztunk,hogy ki tud több szőlőt bedobni a szájába. Persze,hogy vesztettem....
Már fél kilenc is elmúlt,de édesanyám még mindig nem ért haza. Kezdtem aggódni érte,mert maximum nyolc óráig szokott dolgozni. Idegesen kerestem a telefonomban a nevét,amit öt perc után végre meg is találtam. Tárcsáztam a számot. Első csörgés-semmi. Második csörgés-semmi. Harmadik csörgés-semmi. Így számoltam egészen a tizenkettedik csörgésig,amikor végre hajlandó volt felvenni a telefont.
- Szia kicsim.- szólt bele a telefonba és ekkor úgy éreztem,hogy egy hatalmas kő esik le a szívemről.- Figyelj elég későn érek ma haza szóval jó lenne,ha áthívnád valamelyik barátod,hogy ne legyél egyedül.- vázolta fel a helyzetet,ezután pedig elmondtam neki,hogy Harry itt van és itt is marad velem. Megkönnyebbülten nyomtam ki a telefont,hogy semmi baja nem esett neki.
Mivel már nagyon unatkoztunk úgy döntöttünk megnézünk valami horror filmet. Előkészítettük a popcornt, a takarót és a többit,ami a filmezéshez kell. A film egynegyed részét talán még végig néztük,de a felénél már csak beszélgettünk. A végén pedig már úgy helyezkedtünk el,hogy az összes takaró a földön pihent, a popcorn kiborult a szőnyegre,ajkaink pedig percenként kezdtek újabb és újabb csók csatákba. Ezt Harry telefonjának a csörgése zavarta meg. Gyorsan a telefonja után kapott. A beszélgetés nagyjából ennyiből állt : Szia. Mikor? Most? Oké,akkor ott találkozunk. Szia. Majd ki is nyomta. Vagy harmincszor bocsánatot kért,hogy el kell mennie,de azt mondta,hogy halaszthatatlan dolga akadt.
Fél óra unatkozás után már nem bírtam mit csinálni,ezért úgy gondoltam,hogy szívok egy kis friss levegőt.

Liam szemszöge:

- Ott vagyunk már? Már viszket a szemem ettől a kendőtől. - türelmetlenkedett mellettem Vanessa,akit kézen fogva vezettem a randi helyünkre. Szemét bekötöttem,mert meglepetésnek szántam a helyet. Nagyon remélem,hogy tetszeni fog neki. Elvégre mostanában alig volt egymásra időnk és szeretném szorosabbá tenni a kapcsolatunkat,mert tényleg nagyon kedvelem őt,sőt teljesen elcsavarta a fejemet. Talán már kimondhatom,hogy igen tényleg szerelmes lettem belé. Lassan sétáltunk és eközben végig azon aggódtam,hogy nehogy felbukjon valamiben,amiért nem látja a talajt. Szerencsére ezt elkerültük.
- Itt vagyunk.- majd ezzel a mozdulattal levettem a fejéről a fekete kendőt,ami egy kis ideig elvette a szeme világát. A táj láttán első reakcióként le esett az álla,majd ezután elmosolyodott és egy forró csókot nyomott az ajkamra.
- Nagyon-nagyon tetszik.- válaszolt miután levegő hiány miatt ajkaink elváltak egymástól. Leültünk a plédre,amit már kikészítettem,majd a piknik kosárból szépen sorban elővettem a benne rejlő ételeket. Miután mindketten jól laktunk eldőltünk a pléden,majd a csillagokból kirajzolt alakokat kezdtünk vizsgálni.- Nézd ott egy nyíl.- mutatott ujjával az általa kiszemelt formára,de még így sem találtam meg.- Az pedig egy négyzet,talán.- mosolyodott el. Azt hiszem ez az egyik gyenge pontom. Akárhányszor meglátom a mosolyát úgy érzem a fellegekben járok.
- Nézd ott azt a csillagot.- mutattam én az egyikre.- Talán ez az,amelyik most a legfényesebben csillog,de - átfordultam az oldalamra,hogy vele szemben lehessek.- Még az sem csillog olyan szépen,mint a te szemed.- erre nem felelt semmi csak megcsókolt,de úgy mint még soha. Ebben a csókban benne volt minden érzelmünk egymás iránt.

Sarah szemszöge:

Épphogy csak a lámpák fénye világította meg az utcát. Elég késő volt,így csak néha haladt el mellettem pár autó. A kocsmából kiszűrődő hang egy kis félelmet adott a sétámnak,de ettől sem riadtam meg. Gyors léptekkel próbáltam elhaladni előtte,hogy véletlenül se szúrjanak ki a részeg emberek. Útközben már el is felejtettem,hogy miért indultam el. Talán csak leakartam kötni valamivel a figyelmem. Hát ez nem igazán sikerült. A helyi Starbucks-ba siettem,hogy megigyak valami forró italt. Az ajtó előtt a szemem megakadt egy ismerős személyen. Közelebb mentem és láttam,hogy Amber állt ott egy ismerőshöz hasonló figurával. Ahogy egyre közelebb mentem észrevettem ,hogy nem csak hasonlított rá,hanem ő maga volt az. Ott ölelgették egymás,mint valami szerelmespár és ekkor végképp elfogyott a türelmem.
- Nem elég,hogy Justint elvetted tőlem most még Harryre is fáj a fogad?- kiabálta le a fejét miután oda értem. Szemeim könnyekkel voltak tele és fejem,majd szét robbant a dühtől.- Nem értem miért kell ezt tenned velem.- folytattam tovább.- Te pedig.- fordultam Harryhez.- Ez lett volna annyira halaszthatatlan? Ezt nem hiszem el.- alig tudtam megfogalmazni, hogy mit éreztem inkább,így ahelyett,hogy kiosztottam volna mindkettőt sarkon fordultam és haza fele vettem az irányt...