15.fejezet~ A vaktalálkozás

Sziasztok! Tudom, hogy keddre ígértem a frisst, de sikeresen lebetegedtem így nem tudtam megírni. Azért mára csak elkészült. Remélem, hogy tetszeni fog nektek. Jó olvasást!
Puszii:Wiwii

Valamikor estefelé arra ébredtem fel, hogy valaki rám ugrik. Nagyon megijedtem. De annyira, hogy leestem az ágyról.
- Te meg mi a francot csinálsz?-förmedtem rá a barátnőmre aki alig bírt megszólalni annyira nevetett. Nekem nem volt egy kellemes dolog, ahogy leestem az ágyról, de ő nagyon viccesnek találhatta.
- Ez nem vicces. Jó. -már a szám sarkában én is nevettem, de reggel elég kibírhatatlanul morcos tudok lenni.
- Bo..bo..bocsi. De rég ki akartam már próbálni valakin.- most is szinte el-el csuklott a hangja a nevetéstől.
- De mért pont rajtam. -vágtam ártatlan fejet. -Na mind 1. Minek ébresztettél fel? - kérdezősködtem tovább.
- Hát nem emlékszel? Moziba megyünk.- először értetlen fejet vágva néztem rá, majd eszembe jutott a mai program aminek mellesleg egy cseppet se örültem. Nem voltam most olyan kedvemben. Legszívesebben csap ültem volna az ablakpárkányon, és fürkésztem volna a siető emberek tekintetét, akik vagy munkába, vagy éppen a buszt próbálták elérni.
- Ja. De tényleg. Már emlékszem.- tértem vissza gondolati világomból a való életbe.
- Akkor öltözz fel. Kate már elment.
- Oké, és mit nézünk meg?
- Az új horrort.
- Te nem is.. -próbáltam folytatni, de Vanessa félbe szakított.
- Tudom, de te majd megvédesz. -mosolyodott el.
- Felőlem.- majd Vanessa távozott a szobából. Én egyből a szekrényemhez siettem. Kikaptam belőle egy fekete cicanadrágot, egy világosbarna ujjatlan felsőt, és egy barna szőrös mellényt. Cipőnek a fehér converse cipőmet választottam. Gyorsan lefürödtem, majd felvettem a kiválasztott ruhát. A hajamat megszárítottam, és begöndörítettem, majd a frufrumat púpba tettem. Fogat mostam, és a cipőmet is a lábamra ráncigáltam. Leszaladtam a lépcsőn. Vanessa már a konyhában ült, útra készen. Valakivel a telefonján beszélt. Szinte bisztos voltam benne, hogy Liam tartózkodik a túl oldalon.
- Te meg mit keresel itt? -tolta el a telefont a fülétől.
- Na vajon mit.. Téged.- nevettem el magam.
- Mindjárt megyek csak lerakom.
- Nyugodtan.-intettem a kezemmel.
Én addig kimentem a friss levegőre egy kicsit. Nem sokkal később kijött Vanessa is.
- Indulhatunk? -kérdeztem.
- Persze. Menjünk.- egy kicsit úgy tűnt mintha feszült lenne. Nem akartam rá kérdezni. Lehet, hogy csak én látom így.  Kisebb vitatkozás után eldöntöttük, hogy gyalog megyünk. Egész úton csak gondolkodtam Harryről, és Carolineről. Szegény Vanessával szinte nem is törődtem. Bármit kérdezett én csak egy ühümmel válaszoltam.
- Sarah. Te nem is figyelsz. -förmedt rám.
- Dehogynem.
- Akkor oda adod a telód.- fogalmam sem volt, hogy minek neki az enyém.
- Ott a tied. Minek az enyém?
- Most mondtam el. Látod nem figyelsz.
- Aham..igen...tényleg..-nyújtottam át neki a telefonomat.

/Vanessa/
Beértünk a plázába, és egyből egy ismerős tekintetet kezdtem fürkészni amit meg is találtam.
- Sarah, megvennéd a jegyeket?
- Persze.
- Jó.Akkor én elmegyek a mosdóba.
Elindultam a mosdó felé. Láttam, hogy Liam már ott vár.
- Szia! -köszönt, és közben egy puszit nyomott az arcomra.
- Szia!
- Azt hittem, hogy már nem jöttök.
- Nehezen indultunk el.
- De most már itt vagytok.
- Igen, de én megyek mert Sarah már vár.
- Jó. Akkor szia.
 Visszamentem.
- Menjünk be.-ajánlottam Sarahnak.
- Oké.

/Sarah/
Bementünk, és én alapból leültem az egyik székre.
- Nem.. Oda én ülök. -furán néztem a barátnőmre. Minek neki éppen ez a hely.
- De..
- Tudod. Én a szélére szeretek ülni.
- Oké..

Átültem a másik székre. Még nem kezdődött a film. Vanessa kint hagyta a táskáját így ki kellett mennie. Vanessa mér egy jó ideje elment, és már a film is elkezdődött. A fényeket lekapcsolták. Hallottam, hogy valaki leül mellém. Végre megjött.

- Vanessa hol voltál eddig?- ránéztem. - Harry? Te meg mit csinálsz itt? -kérdeztem a mellettem ülő Harryre nézve.
- Sarah?? Én azt hittem, hogy Liam ül itt.
- Én meg azt, hogy Vanessa. Óóó.. Már értem.. Vanessa.. -mérgelődtem.
- Hát most, hogy így összehozták, talán beszélhetnénk.
- Miről Harry?? Már mindent megbeszéltünk.
- Nem semmit nem beszéltünk meg. Kérlek hallgass végig.
- Harry.. Én megmondtam, hogy nem ismerek semmiféle David-et.
- Tudom. Már én is rájöttem, hogy hibáztam. Sajnálom, hogy nem hittem neked. Caroline nagyon meggyőző tud lenni.
- És persze neki jobban hiszel mint nekem. Igaz?
- Nem, dehogy is. Sarah én szeretlek.
- Én is.
- Akkor megbocsájtasz.
- Nem tudom..
- Kérlek..
- Jó. Megbocsájtok.

Megölelt. Már annyira hiányzott az ölelése. De hamar vége szakadt.
- Sziasztok! -köszönt egy női hang mögülem.
- Caroline. Te meg mit keresel itt?
- Csak moziba jöttem. Baj?
- Nem csak..
- Szia drágám! -köszönt nekem egy ismeretlen fiú. Fogalmam sem volt, hogy ki az.
- Hát ez meg ki?- kérdezte Harry. Már éppen szólásra nyitottam volna a számat, de Caroline megelőzött.
- David.

 Nagyon meglepődtem. Tudtam, hogy már láttam valahol. A képen amit Caroline küldött át Harrynek. Tudtam, hogy ez mindent el fog rontani. Harry meg sem várva válaszomat száguldozott ki a moziból. Persze egyből utána is mentem.

- Harry várj. Esküszöm, hogy nem ismerem. -már sírtam, nem érdekelt semmi.
- És még a szemembe is hazudsz?
- Nem hazudok. Esküszöm.
- Na persze.
Továbbment. Kénytelen voltam én is menni. Már a parkolóban jártunk. Harry beszállt a kocsijába, és én is.
- Akarod, hogy hazavigyelek? -kérdezte, de nem nézve a szemembe.
- Harry, én azt akarom, hogy hallgass meg.
- Hazaviszlek.
- Harry kérlek. Nem ismerem. Soha életembe nem láttam.-nem reagált rá semmit csak mereven nézte az utat és vezetett. Én nem törődtem vele fojtattam.- Nem volt neked furcsa, hogy együtt jött Caroline-val?- még nagyon sok mindennel próbáltam meggyőzni az ártatlanságomról. De hiába. Könnyes szemmel néztem rá.
- Megjöttünk. -mondta.
- Tudod mi fáj ebben az egészben a leges legjobban? Hogy nem hiszel nekem.- azzal becsaptam a kocsiajtót, és felrohantam a szobámba..