11.fejezet

Sziasztok!!
Nagyon szépen kérlek titeket, hogy egy komit ejtsetek a fejezet végéhez.. Nagyon értékelném. Köszii:D♥
Puszii: Wiwii

 /Sarah/
 Mindenki ott volt a kocsiban a banda többi tagjai is. Úton a stúdió felé azon gondolkoztam: Nem is akarom ezt az egészet. Nincs jó hangom. Nagyon nagy égés lesz ez Harry, és a fiúk előtt. Úr Isten! Nem, ez nekem nem fog menni. Azt se tudjuk, hogy mit kell énekelnünk, és még sose voltunk ilyen helyen. Meg a turné. Azt tuti nem vállaljuk be.
Nagy gondolatmenetemnek Harry vetett véget.
- Jól vagy Sarah? -kérdezte aggódó hangnemben. Először sz gondoltam hazudok neki, de az most mit segítene? Így hát az igazat mondtam. Bizonyára látszott rajtam, hogy nagyon ideges vagyok, és talán egy kicsit mérges is Harryre.
- Nem igazán. De TALÁN túl élem.-érősen kihangsúlyoztam a talán szót.
- Nyugi. Nem lesz semmi baj, én itt vagyok melletted.
Erre csak egy mosollyal jeleztem, hogy egy kicsit megnyugodtam, de vallójában nem így volt. Nagyon bennem volt a srtessz. Semmi nem segített volna. Kivéve az, ha Harry azt mondja: Hagyjuk az egészet. Tudtam, hogy ez úgy se fog megtörténni, így inkább néztem London utcáit.
- Holnap mit csináltok lányok? -kérdezte Zayn, de ez inkább szólt Debbynek, mint nekünk.
- Még nem tudjuk.-válaszolt helyettünk Debby.
- Kéne csinálni holnap valamit. Az egész napunk szabad.-mondta az eddig csendben ülő Niall.
- Mozi? Pizza? Vagy esetleg elmehetnénk a London Eye-hoz.-adtam ötleteket a többieknek.
- London Eye.-vágta rá Louis.- Ott van sok Kevin rokon.
Erre mind annyian hangos nevetésbe törtünk ki. Az út másik fele is hasonló képen telt. Louis mondta a vicceket, mi meg apró megjegyzések mellett csak nevettünk az egészen.
                                                                       * * *
Oda értünk a stúdióhoz. Már a parkolóban remegett kezem-lábam. Nem tudtam semmit...
- Harry?!- kérdeztem Harryt, de fogalmam se volt, hogy mért mondtam.
- Mi a baj? -kérdezett vissza Harry.
- Forduljunk vissza. Nem akarok bemenni. -lehet, hogy most nagyon félénknek hisz, de én ezt nem tudom megcsinálni. Harrynak csak ez volt a válasza:
- Nyugi.
Ahogy egyre közelebb, és közelebb értünk a bejárati ajtóhoz, egyre nagyobb gyomorgörcsöm lett. A recepción a srácok azonosították magukat, majd egy hosszú folyosó fele tartottunk. Beléptünk az ajtón, és megtorpantam. Meg kell csinálnom lehet, hogy ez a nagy lehetőség számomra. Már csak azért is meg kell csinálnom. Biztatgattam magam, és volt is értelme.
- Akkor kik fognak énekelni? -kérdezte Adam. Persze a nevét is onnan tudom, hogy köszöntek neki a fiúk.
- Ők.-mutatott ránk Liam.
Én csak vettem egy nagy levegőt, majd összenéztünk Vanessával, de ez hamar meg szakadt mivel ő oda ment Liamhez, én se akartam egyedül ott állni így én is odamentem Harryhez.
- Minden oké??
- Persze. Teljesen nyugodt vagyok.
- Látom.
- Akkor akár jöhetnek is a hölgyek.- szólított minket Adam.
- Úr Isten! -nem csak ennyi volt a reakcióm.
- Igen. Tényleg nyugodt vagy.-hallottam Harry hangját, de nem foglalkoztam vele.
Adam odajött és a kezünkbe nyomott egy lapot, amin egy dalszöveg volt. Pontosabban: One Direction Moments. Nem igazán lepődtem meg. Még jó, hogy gyakoroltuk karaokeba, és a kocsiba.
Adam bevezetett, és elmondta a legfontosabb tudnivalókat. És bele is kezdhettünk a számba.
Vanessa kezdte a számot. Ez csak nekem volt jó, mert addig ráhangolódtam a számra. Nagyon szépen kezdte a számot Vanessa, amikor én jöttem kicsit megijedtem, de ez hamar elment. Belekezdtem az én részembe és minden idegesség ami addig bennem volt, elhagyta a testem. Nagyon nem is koncentráltam a arra, hogy elronthatom csak a szöveget néztem, és énekeltem. Az utolsó sorokat énekeltük amikor megpillantottam egy ismeretlen alakot, de mindent kizártam. Csak én , és a zene. Befejeztük a számot, és mindenki tapsolni kezdett. Mi megcsináltuk a jellegzetes pacsizásunkat, majd kisétálunk a többiekhez.
Harry azonnal oda futott hozzám, és felemelt.
- Nagyon jók voltatok.-mondta nekünk biztatóan Harry.
- Igen tényleg jól nyomtátok.- szólt közbe a szőke hajú Niall is.
- Nem volt rossz.- mondta Louis.
- Igen nekem is tetszett. -jött oda az ismeretlen alak. -Bocsánat, én be sem mutatkoztam. Bob vagyok! A fiúk menedzsere.
- Én Sarah vagyok.
- Én pedig Vanessa. -mutatkoztunk be Bobnak. Amit már megtudtunk, hogy a fiúk menedzsere.
- Nem tudom ti mit beszéltetek meg, de szerintem jöhetnek ők is.- beszélt a menedzser a bandának.
- A fiúk beleegeztek. -mondta Liam.
- Mibe egeztek bele? Én nem értek semmit.- néztem körbe  az ott álló embereken.
- Elmagyarázom. -mondta Harry. - Azt eszeltük ki, hogy csinálnánk egy duettet. Sara, én, Liam és Vanessa. És így eljöhetnétek velünk turnézni is akár, és bemutathatnánk ezt a számot.
- Nem is tudom.-adtam bizonytalan választ.
- Kérlek Sarah.- Harry nézett rám boci szemekkel. Nem tudtam neki ellen állni.
- Oké.Vanessa?
- Rendben van.
- Akkor majd a részleteket megbeszéljük, de most a fiúknak fotózásra kell menniük.- mondta Bob.
- Nem baj, ha nem tudunk titeket haza vinni?-kérdezte Liam.
- Nem dehogy.
Adtam Harrynek 2 puszit az arcára, majd a többieknek is.
- És ölelést nem kapok? -kérdezte be durcizott képpel Harry.
- Ja bocsi. Kapsz persze. 
Odamentem és megöleltem. Ami után elköszöntünk mindenkitől, elindultunk a buszmegálló felé....