2.fejezet

Sziasztok meghoztam a frisst.Az első fejezet elég uncsi volt.
De most itt a 2. fejezett. Remélem tetszeni fog.
Jó olvasást!
Puszii: Wiwii

Már a jegyeket adtuk be mikor anyu felszisszent.
- Valami baj van? -kérdeztem tőle érdeklődően.
- Igen! Nagy baj van. Ott hagytam az egyik nagyon fontos iratot a kocsiba.
- Milyen iratot?
- Az állás hoz. Anélkül nem vesznek fel. Mindjárt jövök te itt várj meg.
Anyu elviharzott. Már vagy 2 perce, de nem jött még vissza.
A hangosba bemondták, hogy 2 perc és indul a gép. Csak vártam és vártam. Megint meg szólalt a hangosbemondó: Kérem az Angliába tartó utasokat most szálljanak fel a gépre. Még mindig vártam hátha megérkezik anya, de nem jött. Nem sokkal később kaptam egy üzenetet.
Anya : " Kicsim szállj fel a gépre én majd a késöbbi járattal megyek."

                                                                        ***
Helyet foglaltam az egyik székben. Mellettem egy egészen fura ember ült. Lehetett a repülőn vagy 25fok, de ő egy kabátba ült. Ráadásul egy sál is fedte az arcát. Nem akartam udvariatlan lenni de, nagyon bántotta a szememet az a sál.
- Elnézést, de nincs melege?
A fiu rám nézett és csak bólintott, hogy de melege van.
- Akkor nem szeretné levenni a kabátját?
Lehúzta a sálját a fejéről. Csak akkor láttam meg a csodaszép zöld szemét és, a gyönyörű mosolyát.
Egyből azt mondta.
- Kérlek ne sikíts!
- Miért is, sikítanák ?
- Hú, szerencsére te nem ismersz.
- Mért kéne ismernem téged?
- Nem! - Harry vagyok!
- Én Sarah. De tényleg szeretném tudni, hogy honnan kéne ismernem téged.
Csak ennyit mondott One Direction.
Valahol mintha hallottam volna már ezt a nevet, de nem ugrik be, hogy honnan.
- Ismerős, de nem tudom.
- Ez egy banda név. Amiben én is benne vagyok. De inkább beszéljünk másról. Miért mész Angliába?
- Oda költözöm. Te??
- Én ott lakom csak el kellet jönnöm meglátogatni a nagyszüleimet.
- Értem.
                                                                       ***
Nagyon sok mindent megtudtam Harryról. Elég kedves srác, és nyomulni is nagyon jól tud...
Elment az idő, már éppen mondták be, hogy kapcsoljuk be az öveket.
- Remélem még találkozunk! és adott egy puszit az arcomra. Kicsit furcsa volt, de nem kötöttem bele.
- Én is remélem!
- Biztonság esetére elkérhetem a számod?
- Hát nem is tudom, idegeneknek nem szoktam megadni. Egy kicsit húztam az agyát.
- Pedig azt hittem, hogy már nem vagyok idegen.
- Ha így gondolod, akkor rendben. Megadom.
Megadtam a számom és ő is megadta az övét. Leszálltunk a gépről. Egészen a váróig Harryvel jöttem. Amíg én kikotorásztam a telefonom a táskámból, ő elköszönt tőlem és odament egy 4 fős csapathoz. Gondolom a haverjai lehettek. Be akart nekik mutatni csak nagyon kellet sietniük. Amikor kifele mentek az ajtón Harry még akkor is állandóan felém nézett. Élég helyes rác sőt nagyon helyes.
Felhívtam anyut, és azt mondta, hogy hívjak taxit, meg persze el mondta a címet is meg, hogy ő majd csak 1 héttel késöbb fog jönni.
                                                                              ***
Nagyon barátságos volt az a ház.Egyből el is foglaltam a szobámat. Lila fal, lila szőnyeg, szekrénysorok. Nagyon tetszett. Nem beszélve az úszó medencéről, és a jakuzziról.
Felhívtam Vanessát.
- Szia!
- Szia!
- Ideértetek már ?
- Igen, de csak én.
- Akkor mond a címet és ott vagyok.
Elmondtam neki a címünket és kiderült, hogy itt lakik nem messze.
Ameddig Vanessa ideért megnéztem a telefonomba Harry számát. De nem találtam sehol, aztán kiderült, hogy így írta be : ♥ . Ekkor semmi se tudta volna letörölni a vigyort az arcomról. Ha ezt akarta elérni, hát hogy is mondjam, sikerült neki.
Valaki kopogott. Sejtettem, hogy ki az. Lementem ajtót nyitni.
Vanessa egyből a nyakamba ugrott.
- Te jó ég, hogy meg változtál. mondtam neki.
- Te se vagy már a régi Sarah.
- Nagyon sok bepótolni valónk van..
- Ezért itt alszol. fejeztem be helyette a mondandót.
- Ma estére van programunk.
- Na és mi az?
- Az titok. De nagyon tetszeni fog.
- Nem megyünk el vásárolni, mekizni, és be mutathatnád a várost.
- Nem kellene kipakolnod?
- Az várhat.
- Akkor felőlem mehetünk.